Ön jegyzi előadóként „Az autonóm és fenntartható élelmiszer-termelés előmozdítása: a 2027 utáni közös agrárpolitikára vonatkozó stratégiák” című véleményt. Milyen javaslatokat fogalmaz meg az EGSZB a véleményben, különös tekintettel arra, hogy a 2027 utáni KAP hogyan kezeli a fenntartható élelmiszer-termelést?

Stoyan Tchoukanov: A KAP lehetővé tette, hogy az Európai Unió stabil és egyre jobb minőségű élelmiszer-ellátást biztosítson növekvő népessége számára, és közben megőrizze a családi gazdálkodási modellt. Az elmúlt 65 évben sokat fejlődött ez a szakpolitika, de a fenntarthatóság három dimenziója kapcsán még mindig sok bírálat éri a 2021-ben hatályba lépett új változatotot.

Új kihívásokkal szembesülünk, ezért minden eddiginél nagyobb szükségünk van egy stabil, hosszú távú szakpolitikai keretre, amely fenntartható élelmiszer-termelésre és nyitott stratégiai autonómiára törekszik az Európai Unióban. Ezzel párhuzamosan fontos, hogy védjük az Unión belüli gazdálkodási formák sokféleségét, kielégítsük a társadalmi és ökológiai szükségleteket („közpénz a közjavakért”) és biztosítsuk a vidékfejlesztést.

A környezetvédelmi és éghajlati politikát nem szabad tehernek tekinteni a jelenlegi válságból való kilábalás során, inkább a hosszú távú megoldások részeként, illetve a jövőbeli döntéshozatalt segítő iránymutatásként kell kezelni. A legutóbbi reform megerősítette azt az elvet, hogy minden támogatott hektárnak a támogatásért cserébe környezetvédelmi szolgáltatásokat kell nyújtania a társadalom számára.

A hektáronkénti egységes támogatás azonban nem tükrözi az ökológiai valóságot, sem pedig a társadalmi szempontból méltányos támogatást. Úgy gondoljuk, hogy ezt az elvet a következő KAP-ban meg kell erősíteni, még szigorúbb környezetvédelmi és szociális követelményekkel, megfelelő díjazással és a tisztességtelen verseny elleni védelemmel.

Ezért módosítanunk kell a területalapú kifizetések rendeltetését, hogy azok kompenzáció helyett inkább ösztönözzék a kedvezményezett szolgáltatásokat, és észszerű átmeneti időszakról kell gondoskodnunk, amely túlnyúlhat a többéves pénzügyi keret hatályán.

Fontos, hogy a kis családi gazdaságok úgy is dönthessenek, hogy megtartják a területalapú kifizetéseken és a gazdaságban dolgozó munkaerőegységeken alapuló jövedelemtámogatást, és a tagállamok határozhassák meg a kritériumokat a stratégiai tervekben. Annak érdekében, hogy az Unióban ne csökkenjen még tovább a gazdaságok száma a generációs megújulás hiánya miatt, intézkedéseket kell hozni a következők érdekében: gazdálkodásból származó átlagjövedelmek növelése, földhöz való hozzáférés (beruházástámogatások, kedvezményes hitelek, földátruházásra vonatkozó nemzeti jogszabályok révén), kedvező beruházási feltételek a második pillér keretében (további magánforrások bevonása), továbbképzés (a mezőgazdasági termelők, a mezőgazdasági dolgozók és a tanácsadók körében), a nők szerepvállalásának növelése, jó munkakörülmények, a mezőgazdasági termelők hosszú távú kilátásainak javítása (nyugdíjak stb.), valamint a vidéki területek általános vonzereje.

A KAP-nak hozzá kell járulnia az egészségesebb és fenntarthatóbb étrend (ökológiai, szezonális, helyi termékek) iránti fogyasztói kereslet előmozdításához az Unióban, vissza kell szorítania az élelmiszer-pazarlást és szabályoznia kell az élelmiszerpiacokat az élelmiszer-ágazat komoly spekulációkhoz vezető financializációjának kezelése érdekében, mivel hatalmas nyereségek keletkeznek, miközben az európaiak számára egyre nagyobb gondot okoznak az emelkedő élelmiszerárak. Az energiaárak emelkedése és az energia- és műtrágya-ellátás zavarainak kockázata mára a mindennapok részévé vált, és a KAP-nak fontolóra kellene vennie anticiklikus összetevők bevonását, illetve olyan beruházástámogatási rendszerek bevezetését, amelyek a vidéki területeken – a gazdaságokban és helyi szinten – a megújuló energia termelésének és elosztásának javítását szolgálják.

Véleményünkben azt javasoljuk, hogy az Európai Bizottság vegye fontolóra olyan, köz-magán partnerségben – és az egyes tagállamokban önkéntes alapon – működő biztosítási rendszerek megerősítését a 2027 utáni KAP-eszközökben, amelyekkel reagálni lehet a szélsőséges éghajlati viszonyok következményeire. A 2024-es európai parlamenti választásokra és az EU jövőbeli bővítésére tekintettel az EGSZB úgy ítéli meg, hogy e vélemény lehetőséget kínál arra, hogy a szervezett civil társadalom néhány gondolatot/iránymutatást/javaslatot fogalmazzon meg a KAP 2027 utáni jövőbeli formájával és irányával kapcsolatban azzal a céllal, hogy egy holisztikusabb és átfogóbb élelmiszerpolitika keretében önálló és fenntartható élelmiszertermelés valósulhasson meg. Célunk, hogy a civil társadalmi szervezetek igényeire és a társadalom elvárásaira rávilágítva hozzájáruljunk a következő KAP-ra vonatkozó európai bizottsági javaslathoz.