INTÉZMÉNYI ÜGYEK ÉS UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS

A Lisszaboni Szerződés új korszakot nyitott meg, új lehetőséget adva a polgároknak és az őket képviselő szervezeteknek az uniós politikában és döntéshozatalban való részvételre, megerősítve ezzel az uniós intézmények és munkájuk demokratikus legitimitását. A brexit-tárgyalások és az EU előtt álló jelenkori geopolitikai, biztonsági, gazdasági és szociális kihívások fényében egy, közös gondolkodási folyamatot indítottak útjára az EU-27 számára, hogy döntsön az unió jövőjéről.

Az Európai Unió az európai szinten megvalósított szakpolitikák finanszírozására irányuló költségvetés felett rendelkezik. Ez a költségvetés az EU-28 bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) kb. 1% -át teszi ki, ami 157,9 milliárd eurónak felel meg (2017). Az EU költségvetésének körülbelül 94%-a finanszíroz programokat és projekteket a tagállamokon belül és az EU-n kívül is. A költségvetés körülbelül 6%-át adminisztratív költségekre fordítják. A pénz alapvetően a bruttó nemzeti jövedelem, illetve a héa alapján számított nemzeti hozzájárulásokból, valamint hagyományos saját forrásokból (az EU-n kívülről behozott termékekre kivetett vámok) származik. A kiadások főbb kategóriái a növekedés (a növekedést és munkahelyteremtést elősegítő versenyképesség fokozása, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió), a természeti erőforrások (mezőgazdaság és halászat), a biztonság és uniós polgárság, valamint a külpolitika és az igazgatás.

Az EGSZB az intézményi ügyekről és az uniós költségvetésről

Az EGSZB aktívan befolyásolta az uniós szerződések módosításait és hozzájárult az intézmények reformjához. A továbbiakban is így fog tenni véleményein keresztül, amelyek az Európa és intézményei jövőjét illető politikai párbeszéd keretein belül a civil társadalom nézeteit jelenítik meg.

Az EGSZB támogatja azt az elgondolást, hogy használják fel az EU költségvetését a gazdasági növekedés és foglalkoztatás fellendítésére, az innováció és a versenyképesség előmozdítására, valamint a belső és külső kihívásoknak való megfelelésre. Emellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni az uniós költségvetés segítségével elért eredményekre. Egy, az EU költségvetésének finanszírozására létrehozott, nagyobb mértékben saját forrásokra támaszkodó, új rendszer bevezetése véget vethetne az egyes tagállamok esetében fennálló nettó egyenlegről szóló vitának, amely ellenkezik az európai integrációt megalapozó értékekkel: a szolidaritással és a kölcsönös előnyök elvével. A költségvetés felhasználása terén a folyamatok leegyszerűsítése rendkívül fontos, csakúgy mint a sürgős kihívások rugalmasabb megoldása.