Az EGSZB Munkavállalók csoportjának cikke

Napjainkban, amikor a munka világa többféle válságon és átalakuláson megy keresztül, a szociális párbeszéd lehet az egyik eszköz a három fő célkitűzés eléréséhez, amelyek a következők: a zöld, digitális és demográfiai átállásból eredő változások előrejelzése és kezelése; a munkahelyi balesetek és megbetegedések megelőzésének javítása; valamint az esetleges jövőbeli egészségügyi válságokra való felkészülés.

Az Európai Uniónak – a szociális párbeszéddel párhuzamosan – új szabályozási intézkedéseket kell elfogadnia, iránymutatásokat kell kidolgoznia például a távmunkára, és frissítenie kell az európai keretmegállapodást.

A világjárvány lehetőség arra, hogy új kollektív kapacitásokat hozzunk létre a jövőbeli válságok kezelésére, valamint azok munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra gyakorolt hatásainak enyhítésére. A helyreállítási terveknek lehetővé kell tenniük a szociális partnerek szerepének megerősítését azokban a tagállamokban, ahol a legkisebb befolyással rendelkeznek.

A foglalkozási megbetegedésekkel, például a szívbetegségekkel és a kiégéssel járó költségeket szorosan nyomon kell követni annak érdekében, hogy azonosíthassuk a nulla halálos kimenetelű megbetegedés (Vision Zero) eléréséhez szükséges, megfelelő szintű intézkedéseket.

A szociális párbeszéd révén végrehajtott munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések pozitívan befolyásolják a munkavállalók egészségét, javíthatják a vállalatok jövedelmezőségét, továbbá csökkenthetik az ápolási-gondozási költségeket és a hiányzásokat. A munkával összefüggő sérülések és megbetegedések társadalmi költsége a becslések szerint az EU GDP-jének 3,3%-át teszi ki (476 milliárd euró), ami a helyreállítási terv pénzeszközei több mint felének felel meg.

Ezért ki kell alakítani a megelőzés kultúráját a szociális párbeszéd szereplőinek képzése, a felmerülő kockázatok tudatosítása, valamint a rendelkezésre álló források megerősítése és terjesztése révén.

Az európai szociális partnerek kétoldalú tárgyalásai kulcsfontosságúak a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos problémák megoldása terén. Az önálló megállapodások végrehajtása azonban időnként egyenlőtlen attól függően, hogy mekkora relatív ereje van a szociális párbeszédnek és mennyire eltérőek a tagállamok munkaügyi kapcsolatrendszerei. Ezért van szükség szabályozásra bizonyos területeken, például a pszichoszociális kockázatok és a váz- és izomrendszeri megbetegedések terén. (prp)