Claudine Otto: A globalizációval szembeni nagyobb autonómiának európai szinten kell kialakulnia

Amint bejelentették a kijárási korlátozásokat, az utcák elnéptelenedtek. A legfurcsább az, hogy csend van. Senki sem rohan a dolgára, nem megy külföldre egy kétórás találkozó kedvéért, nincsenek türelmetlenül dudáló autók és örökké késő buszok... Mint sokan mások, mi is elfogadtuk ezt a kényszerű bezártságot, és lehetőségeinkhez mérten próbáltunk alkalmazkodni az új életmódhoz. Míg nekem könnyű volt átállni a távmunkára, a férjem esetében ez szóba sem jöhetett, ugyanis sem a szakmája, sem az infrastruktúra nem tették, és a mai napig sem teszik azt lehetővé. Volt is néhány álmatlan éjszakája, mivel az alkalmazkodásra való képtelenség miatt az alkalmazottai körében soha nem látott mértékű volt a hiányzás. A félelem legalább olyan gyorsan terjedt, mint maga a vírus.

Most, hogy túl vagyunk az első hullámon, az jár a fejemben, hogy vajon milyen lesz a pszichés, a társadalmi és a gazdasági helyzet akkor, amikor végre kilábalunk ebből a válságból. A világjárványnak köszönhetően újraértékelődtek a dolgok és előtérbe került a környezettudatosság, ugyanakkor pedig nemzeti és világszinten is individualista magatartásformák megnyilvánulásának lehettünk tanúi. Luxemburgban senki sem gondolta volna, hogy egyszer újra lezárulnak a határok. A nagyhercegségben létfontosságú a határokon átnyúló munkavégzés, és a személyek szabad mozgásának korlátozása miatt többek között attól kellett félnünk, hogy nem lesz elég ápoló személyzet.

Ez a válság arra is alkalmat ad, hogy elgondolkozzunk saját kiszolgáltatottságunkról. Ráébredünk, hogy nemcsak az ápolókra vagyunk ráutalva, hanem embertársaink viselkedése is meghatározza sorsunkat.

A gazdasági helyreállítás csak közösen képzelhető el. El kell kerülnünk a nacionalizmust és a gazdaság befelé fordulását, annak ellenére is, hogy egyes országok a reziliencia nevében az értékláncok államosításáról beszélnek. A globalizációval szembeni nagyobb autonómiának európai szinten kell kialakulnia. Ezzel a válsággal úgymond lehetőséget kaptunk arra, hogy egy pillanatra megálljunk és önvizsgálatot tartsunk.