Igazi megdöbbenéssel értesültem arról, hogy a november 10-én arról hallott biztató hírek után, hogy az Európai Parlament és a Tanács tárgyalócsoportjai megállapodásra jutottak a következő többéves pénzügyi keret és a helyreállítási alap végleges részleteiről, két tagállam – amelyekhez később egy harmadik is csatlakozott – azt a nyers döntést hozta, hogy egész Európát túszul ejti. Az európai vezetők november 19-i videokonferenciája sem tudott kiutat találni ebből a zsákutcából.

Égető szükség van az Európai Helyreállítási Eszköz és a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keret összesen 1,85 billió eurós forrásaira ahhoz, hogy minden országban minél előbb és minél hatékonyabban elindulhasson a helyreállítás – ami minden európai érdeke. Ha hamarosan nem születik megállapodás a költségvetésről és a helyreállítási alapról, akkor egyértelműen az EU egyik legnagyobb intézményi és politikai válságával találjuk szembe magunkat. Mivel messze nem csupán politikai és intézményi válságról beszélhetünk, ez a helyzet azt a gazdasági és szociális válságot is tovább mélyíti majd, amelyben már most is vagyunk.

Az elfogadás tanácsi blokkolásáról hallva rögtön közös sajtóközleményt bocsátottunk ki nagyrabecsült kollégáimmal, Aurel Laurențiu Plosceanuval, a SOC szekció elnökével és Cristian Pîrvulescuval, az EGSZB alapvetői jogokkal és jogállamisággal foglalkozó csoportjának elnökével.

Az egész helyzetben az a legmegdöbbentőbb, hogy két kormány azért blokkolja a helyreállítási alapot, hogy ne lehessen az uniós költségvetési források kifizetését a jogállamiság tiszteletben tartásához kötni. Az emberi jogok és a jogállamiság a demokratikus társadalmak szerves részét képezik. Nem lenne szabad, hogy bárki ellenezze ezeket; olyan értékekről van szó, amelyeket az EU-Szerződés 2. cikke is rögzít. Ezek az elvek nem jelenthetik viták tárgyát!

Hadd zárjam soraimat egy pozitív gondolattal: hosszú története során az EU-ról bebizonyosodott, hogy egyfajta „egyezkedési gépezet”, még ha politikailag ellentmondásos és komplex kérdésekről van is szó. Őszintén remélem, hogy végül is ki fogunk lábalni ebből a patthelyzetből. Más lehetőséget el sem merek képzelni.

Egyes politikai és gazdasági elemzők felvetették, hogy amennyiben nem sikerül minden tagállam között megállapodásra jutni, akkor a helyreállítási alapról szóló tárgyalásokat megerősített együttműködési eljárás keretében kellene folytatni, külön kezelve ezt a kérdést a többéves pénzügyi kerettől. Szerintük a Szerződés lehetőséget nyújt erre. Úgy vélem, hogy ez csak egyfajta végső megoldásnak tekinthető, és mindenképpen azt kellene célul kitűzni, hogy olyan megoldás szülessen, amely mind a 27 tagállamnak megfelel és tiszteletben tartja a jogállamiság elvét is.

Az idő szorít. Ezért arra kérem a tagállamokat, és különösen azokat, amelyek jelenleg blokkolják a megállapodást, hogy ne fosszák meg az európai polgárokat azoktól a forrásoktól, amelyekre oly nagy szükség van most a gazdaság helyreállításához.