A kibocsátáskereskedelmi rendszerre vonatkozó javaslat az EGSZB szerint kulcsfontosságú eleme az „Irány az 55%!” csomagnak, melynek átfogó célja a szén-dioxid-kibocsátások 55%-os csökkentése 2030-ig. E cél elérése érdekében a kibocsátáskereskedelmi rendszert ambiciózusabbá tették, és csökkentették a rendelkezésre álló kibocsátási egységek számát. A javaslat hangsúlyozza, hogy minden ágazatnak hozzá kell járulnia az „Irány az 55%!” célkitűzés eléréséhez. A közlekedésből származó kibocsátások 1990 óta nem csökkentek, ezért prioritásként kell kezelni ezt a témakört.

A javaslat a kibocsátáskereskedelmi rendszert kiterjeszti a tengeri szállításra, valamint az EU-ba érkező és az EU-ból induló utazásokra is; a légi közlekedésen felül, amely már eddig is a rendszer hatálya alá tartozott. Külön párhuzamos rendszert javasol a közúti közlekedésre és az épületekre vonatkozóan, ahol a kereskedők nem üzemeltetők, hanem fosszilis tüzelőanyagokat forgalmazó vállalkozások. Az üzemeltetők számára ez az üzemanyagadóhoz hasonló árjelzést ad.

Reményeink szerint a felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi rendszer hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátások csökkenéséhez, ösztönzést jelent a karbonsemleges megoldások kifejlesztéséhez és előmozdítja az innovációt.

Ugyanakkor azonban megnövekedett költségeket is jelent azon ágazatok részére, amelyek a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe tartoznak, ami pedig hatással lesz a költségek általános szintjére.

Ez gyengítheti az európai ipar versenyképességét – hacsak más országok nem követik az EU példáját.

Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus célja annak biztosítása, hogy a kevésbé szigorú körülmények között előállított olcsó termékek ne versenyezhessenek az uniós piacon. Nem fed le azonban minden ágazatot és szolgáltatást, például a közlekedést, és nem segíti elő az áruk és szolgáltatások exportálását sem.

Ezért létfontosságú, hogy az uniós klímadiplomáciának sikerüljön meggyőznie más országokat az uniós példa követéséről.

Fennáll annak kockázata is, hogy a növekvő költségek energia- és mobilitási szegénységet eredményeznek.

A karbonsemleges társadalommá való átalakuláshoz arra is szükség van, hogy a munkaerő átképzés és továbbképzés révén alkalmazkodjon a kompetenciákkal szemben támasztott új követelményekhez.

A csomag különböző alapok segítségével kívánja megoldani az átállással kapcsolatos problémákat: a Modernizációs Alap, az Innovációs Alap és a Szociális Alap révén, melyeket nagyrészt a kibocsátáskereskedelmi rendszer és az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus bevételeiből fognak finanszírozni. Ha azonban a javaslatokat elfogadják, ezek a források nem lesznek elegendőek az átálláshoz szükséges jelentős beruházásokhoz.

A közúti közlekedés és az épületek, csakúgy mint az uniós belvízi közlekedés, szintén a közös kötelezettségvállalási rendelet hatálya alá tartoznak, ami azt jelenti, hogy az ezen ágazatok által a kibocsátáskereskedelmi rendszerben megvalósított csökkentések a tagállamok csökkentési kvótáiba számítanak.

Ugyanakkor azonban ez azzal a kockázattal járhat, hogy további korlátozásokra kerül sor, ha egy tagállamnak több csökkentésre van szüksége a szén-dioxid-kibocsátások terén.

A kibocsátáskereskedelmi rendszer különösen súlyosan érintheti a közúti áruszállítást és a tengeri közlekedést, mivel ezekben az ágazatokban egyelőre nincsenek észszerű árú nulla szén-dioxid-kibocsátású megoldások.

Összefoglalva tehát az EGSZB véleményében meghatározott fő kihívások a következők:

  • Magasabb költségek, amelyek hatással lesznek az EU iparára és szolgáltatási ágazatára, annak veszélyével, hogy csökken ezek versenyképessége a világpiacon.
  • Az energia- és mobilitási szegénység kockázata.
  • Az ipari és szolgáltatási ágazatok alkalmazkodásának szükségessége.
  • A munkaerő átképzése és továbbképzése.
  • Az átálláshoz szükséges beruházások mobilizálása. Az uniós alapok segítenek, de messze nem elegendőek.
  • Más országok meggyőzése arról, hogy kövessék a példát – ez az uniós klímadiplomácia egyik fő kihívása.

A szervezett civil társadalom határozottan támogatja a csomaggal elérni kívánt célokat. Ahhoz azonban, hogy a csomag sikeres legyen, fontos, hogy időben jelezzék a problémákat, és megfelelő megoldásokat találjanak.

Nyilvánvaló, hogy jelentősek a kihívások, de ha sikert érünk el, hatalmas előnyök származhatnak abból, hogy az EU vezető szerepet vállal a karbonsemleges világba való átmenetben. Amennyiben képesek vagyunk kezelni a szociális kérdéseket és megteremteni a szükséges beruházásokat, mi járhatunk az élen a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából semleges világ felé vezető úton.

Stefan Back EGSZB-tag