Kristýna Bulvasová cikke

Ebben a bizonytalan világban, ahol ősidők óta vallott hitek dőlnek össze, és a korábbi közös értékek már nem egyesítenek, hanem megosztanak bennünket, a fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy itt és most érdemben részt vegyenek a szemünk láttára szaporodó számos sürgető probléma kezelésében. A YEYS 2025 vitái egyértelműen megmutatták, hogy nincs egyetlen olyan téma sem, amelyet „ifjúsági témának” lehetne nevezni, és hogy a fiatalokat joggal aggasztja sok probléma – a korrupció elleni küzdelemtől kezdve az egyenlőség előmozdításán át az éghajlatváltozás kezeléséig –, írja Kristýna Bulvasová cseh diák és YEYS-résztvevő.

Hányszor hallottam már a Z generáció fiataljaként, hogy „a ti generációtok soha nem látott problémákkal néz szembe”, vagy „a jelenlegi kihívások megoldásában nektek kell vezető szerepet vállalnotok”.  A tét nagy, de az előttünk álló kihívások is nagyok: példátlan demokratikus visszacsúszás, társadalmaink polarizálódása olyan kérdésekben, amelyek korábban „közös értékek” voltak, a régóta vallott meggyőződések és rendszerek destabilizálódása, valamint növekvő bizonytalanság.

A magas elvárások nemcsak a fiatalokkal szemben támasztanak követelményeket, hanem az alulfinanszírozott civil társadalmi szervezetekkel és azoknak az ifjúsági értékek irányításában játszott alapvető szerepével szemben is, csakúgy mint az oktatási rendszerek tekintetében. A formális oktatásnak képesnek kell lennie arra, hogy a fiatalokat olyan készségekkel és eszközökkel vértezze fel, amelyekkel a jelen és a jövő problémamegoldóivá és vezetőivé válhatnak. Attól tartok, hogy sok oktatási rendszer túl merev ahhoz, hogy megfeleljen a 21. századnak, hiszen az iskolákban nem tanítanak az éghajlatváltozásról vagy átfogó egészségügyi kérdésekről, legyenek azok akár mentális, akár reproduktív témák. Emellett nem rendelkeznek a legkorszerűbb technológiákkal és nem érnek el megfelelően a veszélyeztetett csoportokhoz.

Még az a kérdés is átpolitizálódott – vagy ami még rosszabb, fegyverré vált –, hogy ki tekinthető veszélyeztetettnek, ami további terheket ró azokra, akiknek már így is van elég, és akiket nem lenne szabad hátrahagyni.

Társadalmaink már abban sem értenek egyet, hogy mit jelent a sebezhetőség, vagy honnan lehet azt felismerni; a saját bőrömön tapasztaltam ezt, amikor egy cseh–szlovák határhoz közeli iskolában tartottam workshopot a nemek közötti bérszakadékról és más, nemek közötti egyenlőtlenségekről. A diákok és a tanárok teljes hitetlenséggel reagáltak, egyenesen elutasítva azt a gondolatot, hogy társadalmunkban bármilyen egyenlőtlenség is létezne. Ez arra enged következtetni, hogy korcsoporttól függetlenül több vitára és kapacitásépítésre van szükségünk a meglévő veszélyeztetett csoportokkal és egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.

A fiatalok – köztük a hátrányos helyzetű nők és lányok, a fogyatékossággal élők, a migrációs hátterű fiatalok – számára az oktatáshoz és a lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés továbbra is elérhetetlen álom. Ha közös célunk, hogy a fiatalok számára szilárd alapot biztosítsunk lehetőségeik és álmaik megvalósításához, akkor cselekednünk kell. Nem egyszerű megoldást javasolni, de az uniós tagállamok civil szervezetekkel – különösen az informális oktatásban tevékenykedőkkel – való kapcsolatainak megerősítése segíthet áthidalni a hiányosságokat, miután meghatároztuk, hogy melyek a legveszélyeztetettebb területek. A tanárok és az összes ifjúságsegítő későbbi átképzése a közösségépítő gyakorlatban keretet adhat néhány célzott és rendszerszintű megoldásnak.

A civil társadalom szerepet vállal az aktív polgári részvétel ösztönzésében, de a fiatalok részvétele a döntéshozatalban és a demokratikus kormányzásban továbbra is alacsony. Egyértelmű a szakadék a fiatalok törekvései és az ezek megvalósításához rendelkezésre álló terek és lehetőségek között. A választások önmagukban nem hozzák meg a kívánt eredményeket, mivel a politikai kultúra és a dezinformáció elleni küzdelem egyes országokban továbbra is kihívást jelent. Azonban az, ha valaki nem vesz részt egy szavazáson, nem jelenti azt, hogy nincs véleménye vagy nem foglalkozik a problémákkal. Az aktív állampolgárság ösztönzése érdekében a fiataloknak nemcsak a demokratikus cselekvés pozitív tapasztalataira van szükségük, hanem kézzelfogható eredményekre is – a fiatalok PR-eszközként való felhasználása, tokenizmus vagy szelektivitás nélkül. Továbbra is bízom abban, hogy az uniós tagállamok képesek lesznek létrehozni ezeket a tereket, és talán túllépnek majd azon, hogy a fiataloknak várniuk kell még, hogy lehetőséget kapjanak az érdemi részvételre és a közös alkotásra. De ennek nem három, öt vagy tíz éven belül kell megtörténnie. A változásnak most kell bekövetkeznie, hogy megakadályozzuk a társadalmi szakadékok további növekedését.

A 2025-ös YEYS-en örömmel vettem részt egy, éppen az éghajlatváltozással kapcsolatos ajánlás kidolgozásában, mivel személyes meggyőződésem, hogy a hármas környezeti válság az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás. A YEYS öt ajánlásának egyike volt egy koherens uniós éghajlatváltozási stratégia kidolgozása olyan más ajánlások mellett, mint a korrupció elleni küzdelem az átláthatóság és a fiatalok részvétele révén, az aktív polgári szerepvállalás, az egyenlőség, valamint az „az ifjúságnak helyet kell kapnia” elképzelés. Mivel ez a közösen támogatott ajánlások listája, egyértelmű, hogy a fiatal YEYS-esek szerint ez utóbbi kérdés kulcsfontosságú kihívás, amellyel foglalkozni kell. Ez azonban a fiatalok egy már némileg megerősödött csoportjának nézőpontját tükrözi, és nem tekinthető reprezentatívnak az összes uniós tagállamra nézve. Egyesek azt gondolhatták, hogy ez az ajánlás lesz a legfontosabb a YEYS 2025 résztvevői számára, a végső szavazáson mégis az utolsó helyre került. Emlékeztessen ez arra, hogy nincs olyan téma, amelyet „ifjúsági témának” lehetne nevezni. A fiatalokat joggal foglalkoztatja minden aktuális kérdés, és az ifjúsági menetrend természeténél fogva széles körű és interszekcionális.

Egyes fiatalok elismerik a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságát, míg mások nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt a kérdést prioritásként kezeljék, mivel alapvető szükségleteik kielégítéséért küzdenek. A hármas környezeti válságot az emberiség egyik legnagyobb kihívásaként említettem, de ha figyelembe vesszük, hogy a hatékony megoldások érdekében egyszerre kell foglalkozni az összes nagy problémával, a kép megváltozik. A jelenlegi geopolitikai helyzet és az EU globális versenyképességért folytatott küzdelme eltereli a figyelmet és lassítja az átállási folyamatokat. Végső soron azonban sem nekünk, sem a jövő generációinak nincs másik bolygónk, amelyen ezeket a kérdéseket meg lehetne oldani, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy átlépjük bolygónk tűrőképességének határait.

Visszatérve a fontos kérdésekre, a fiataloknak teljes sokféleségükben továbbra is képesnek kell lenniük arra, hogy átéljék fiatalságukat annak minden kiváltságával, kihívásával és szépségével együtt. Egy közelmúltbeli ENSZ-jelentés azonban azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben egyértelműen csökkent a fiatal felnőttek körében az élettel való elégedettség és a boldogság mértéke. Még a komoly kihívások ellenére is szilárdan hiszem, hogy ha a fiatalokat tetteik kézzelfogható eredményeivel inspirálni tudjuk, akkor komoly esélyünk van arra, hogy megoldjuk a sürgető problémákat és javítsuk az életminőséget mindenki számára.

Kristýna Bulvasová az „Európai fenntartható fejlődés ifjúsági hálózat” tagja. Ifjúsági küldöttként részt vett az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusán és volt az ENSZ cseh ifjúsági küldöttje. A Cseh–Német Ifjúsági Fórum korábbi szóvivőjeként továbbra is aktívan részt vesz a cseh–német együttműködés erősítésében. A jövőorientált oktatásra és fenntarthatóságra összpontosító ifjúsági aktivista Kristýna jelenleg a cseh MOB – Fiatal polgárok nem kormányzati szervezetet vezeti, miközben a prágai Károly Egyetemen és a Regensburgi Egyetemen tanul. Amellett, hogy aktívan részt vett a YEYS-en, Kristýna felszólalt az EGSZB Civil Társadalmi Hetén is az Az inkluzív igazságos átmenetre és a zöld-kék növekedésre vonatkozó előrejelzés című ülésen.