Krzysztof Pater 2006 óta tagja az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak (EGSZB). 2008 és 2010 között a „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” (ECO) szekció elnöke, 2010 és 2013, illetve 2018 és 2020 között pedig a munkaerőpiac megfigyelőközpontjának (LMO) elnöke volt.
Hazájában, Lengyelországban az 1990-es évek végén kiemelkedő szerepet játszott a lengyel nyugdíjrendszer reformjában, és részt vett az új rendszer tőkefedezett pillérekre épülő koncepciójának kialakításában. Dolgozott az újonnan létrehozott nyugdíjszektorban is, majd ezt követően állami, tudományos és magánintézmények független tanácsadójaként, valamint akadémikusként is tevékenykedett.
2001 novemberében munkaügyi és szociálpolitikai államtitkár-helyettesnek nevezték ki, majd 2004 májusában a lengyel kormány szociálpolitikai minisztere lett. Emellett állandó tanácsadója a lengyel parlament Szociálpolitikai Bizottságnak (2006 januárja és 2015 novembere között), illetve Petíciós Bizottságának (2016 januárja óta).
Krzysztof Pater több mint 45 éve aktív tagja a Lengyel Cserkészszövetségnek (ZHP), amelynek tavaly az elnöke lett. 2005-ben Lengyelország elnökétől megkapta az Arany Érdemkeresztet a gyermekekkel és fiatalokkal végzett oktatási munkájáért.
Krzysztof Pater a Varsói Közgazdaságtudományi Egyetemen (SGH) szerzett mesterfokozatú diplomát.
Az ECO és a REX szekció tagja.
Többek között az alábbi vélemények előadója volt:
- Önkéntesek – Az Európa jövőjét építő polgárok (saját kezdeményezésű vélemény)
- A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon (tájékoztató jelentés)
- Garantálni kell a fogyatékossággal élő személyek tényleges jogait arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon (kiegészítő vélemény)
- A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre vonatkozó irányelv felülvizsgálata
- Statisztikai eszközök az önkéntesség mérésére
- A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve
- Egészség és biztonság – a munkavállalók fizikai tényezők hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciója