Nicoletta Merlo írása 

A szakmai gyakorlatok – orientációs és képzési céllal – lehetőséget nyújtanak a fiataloknak, hogy megismerkedjenek a munka világával. Ezek a programok – részben az európai ifjúsági garanciának köszönhetően – jelentős fejlődésen mentek keresztül az EU-ban. A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. évi tanácsi ajánlás értékes iránymutatást nyújtott a tagállamoknak az eszköz végrehajtásához. 

Sajnos idővel a gyakornoki programok végrehajtása során visszaélések és torzulások alakultak ki, és egyre inkább kizsákmányolják a fiatal gyakornokokat, akiket olcsó munkaerőként, megfelelő biztosítékok és szociális védelem nélkül munkaerő helyettesítésére használnak. 

Az EGSZB ezért támogatja azt az európai bizottsági célt, hogy Európa-szerte javítsák a szakmai gyakorlatok minőségi keretét, különösen a tanulási és képzési tartalmak megerősítése és a szakmai gyakorlatokkal való visszaélés vagy helytelen használat elleni küzdelem tekintetében. 

Az Európai Bizottság két javaslata – egy aktualizált tanácsi ajánlás és egy irányelv – azonban nem kezeli az összes problémát, és egyes szempontjai problematikusak: 

• a javaslatok megkülönböztetés nélkül hivatkoznak a szakmai gyakorlatok valamennyi formájára, és nem veszik kellőképpen figyelembe a különböző típusú szakmai gyakorlatok és azok céljai, illetve a tagállamokban való eltérő alkalmazásuk között meglévő különbségeket, 
• nem rendelkeznek sem a szakmai gyakorlatokkal való visszaélések előzetes megelőzéséhez szükséges intézkedésekről, sem a minőségi követelmények emelését célzó kötelező erejű szabályokról, valamint 
• ami a javasolt irányelvet illeti, az, hogy az alkalmazási kör csak a munkavállalóknak minősülő vagy munkaviszonyban álló gyakornokokra korlátozódik – ami a tagállamok kevesebb mint felében van így –, korlátozza a kedvezményezettek körét, és fennáll a veszélye, hogy nem éri el a várt eredményeket. 

Véleményem szerint a szakmai gyakorlatok minőségének javítása érdekében mindenekelőtt minimális minőségi kritériumokat kell meghatározni az egyes gyakornoki típusok számára, és így már a kezdetektől fogva korlátok közé szorítani alkalmazásukat. Ezeknek a kritériumoknak alapvető garanciákat kell nyújtaniuk, és nagy hangsúlyt kell fektetniük a képzésre, valamint arra, hogy megfelelő intézkedésekkel, többek között az ellenőrzési rendszer megerősítésével minden visszaélési esettel szemben fellépjenek. 

Továbbá, annak érdekében, hogy mindenki lehetőséget kapjon szakmai gyakorlatra – még ha nem is beszélhetünk általánosságban bérezésről, mivel a legtöbb esetben a gyakornokok nem minősülnek munkavállalóknak, és a szakmai gyakorlat általában nem minősül munkaviszonynak – fontos lenne véget vetni a fizetetlen szakmai gyakorlatoknak egy olyan kötelező díjazás révén, amelynek meghatározása nemcsak a szakmai gyakorlattal járó feladatok és felelősségek alapján történik, hanem figyelembe veszi a gyakornokok által a szakmai gyakorlat elvégzése során felmerülő költségeket is. 

Végezetül nagyobb figyelmet kellene fordítani arra a szerepre, amelyet a szociális partnerek játszhatnak a szabályozás nemzeti szintű végrehajtásában, valamint az eszköz alkalmazásának nyomon követésében és ellenőrzésében.