Alberto-Horst Neidhardt írása

Egy hónappal Bassár el-Aszad brutális uralmának vége után az EU hivatalos reakciója továbbra is nagyrészt arra korlátozódik, hogy bejelentette, hogy támogatást nyújt majd a fejlesztéshez és a gazdasági stabilizációhoz. Továbbra sem világos, hogy feloldják-e a Szíriával szembeni szankciókat, és ha igen, mikor. Az európai támogatás a kisebbségek védelmétől és olyan egyéb garanciáktól függ, amelyeket továbbra is bizonytalanság övez. Szíriában nagyon összetett a politikai, a biztonsági és a humanitárius helyzet, ami arra enged következtetni, hogy a demokratikus konszolidáció hosszú időt vesz majd igénybe és sok kihívással fog járni. Mindez arra is jó lesz, hogy kiderüljön, hogy az EU képes-e egységesen fellépni és intézkedni az ország jövőjével kapcsolatban. Mindenesetre több európai ország rögtön jelezte, hogy azonnali és közös prioritást jelent a lakóhelyüket elhagyni kényszerült szírek visszaküldése. Decemberben, mindössze néhány nappal azután, hogy az Aszad-rezsim elvesztette Damaszkuszt, Ausztria – ahol az FPÖ vezetője, Herbert Kickl kapott most megbízást kormányalakításra – „visszatérési bónuszt”, illetve kitoloncolási programot jelentett be a bűnügyi nyilvántartásban szereplők számára. Hollandiában a jobboldali nacionalista Geert Wilders vezette koalíciós kormány azt tervezi, hogy biztonságos területeket jelöl ki a visszatéréshez. Németország is bejelentette, hogy „felülvizsgálják és visszavonják” a szíreknek nyújtott védelmet, ha az ország stabilizálódik. Más európai országok is hasonló nyilatkozatokat tettek, illetve szorosan figyelemmel kísérik a helyzetet. Ennek fényében még a szankciók megszüntetéséről szóló döntést is az a cél vezérelheti, hogy megvalósuljanak a visszatérések, azaz nem az áll a háttérben, hogy időközben máshogy tekintenek Szíria új vezetésére.

Európa-szerte egyre nő a szélsőjobboldali és bevándorlásellenes pártok támogatottsága, ami a német parlamenti választások közeledtével egyértelműen abba az irányba mutat, hogy inkább a nemzeti prioritások és a rövid távú választási matematika határozzák meg a tagállamok Szíriával kapcsolatos elképzeléseit. 2015 és 2024 között az uniós tagállamok több mint egymillió szírnek nyújtottak védelmet, a legtöbbnek Németországban. A szír menekültek jelenléte vitákkal terhelt politikai és társadalmi kérdéssé vált. A széles körben ismertté vált biztonsági incidensek, a magas infláció és a növekvő energiaköltségek közepette számos menekülteket befogadó országban egyre kevésbé befogadó a közvélemény. Ennek a változásnak a nyomán egyre elfogadottabb az ellenséges retorika és a gyűlölködő politika. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság és az UNHCR is óvatosságra int a visszatérésekkel kapcsolatban, ez a dinamika afelé viheti az európai kormányokat, hogy akár egyoldalúan is felgyorsítsák azokat.

Az Aszad-rezsim decemberi bukása óta már több mint 125 000 menekült tért vissza Szíriába, legtöbbjük a szomszédos országokból. Azonban borúsak a kilátásaik. A szíriai lakosság több mint fele már a közelmúlt eseményei előtt is attól szenvedett, hogy bizonytalan az élelmiszer-ellátás, hárommillióan pedig súlyos éhínségnek voltak kitéve. Mivel a konfliktusban sok épület megsemmisült, a befogadó létesítmények már most is kapacitásuk határán vannak. Az UNHCR szerint közel 300 millió EUR-ra van szükség a hazatérők megsegítéséhez, illetve menedékhelyek, élelem és víz biztosításához. Az EU-nak és a tagállamoknak összehangolt megközelítéseket kell kidolgozniuk a szírek biztonságos és önkéntes hazatelepülésének hosszú távú elősegítésére, de az azonnali prioritás most az lenne, hogy kezeljük az ország humanitárius szükségleteit. Ha arra kényszerítjük a menekülteket, hogy gyorsan térjenek vissza egy háború sújtotta, instabil országba, az visszafelé sülhet el, hiszen ez tovább korlátozza az élelmiszerhez, az energiához és a menedékhez való hozzáférést. A nagyarányú visszatérések megzavarhatják a már egyébként is sérülékeny régiók etnikai és társadalmi-gazdasági szerkezetét is. Az is egy kiegyensúlyozott és fenntartható megközelítés mellett szól, hogy a szír diaszpóra potenciálisan hozzájárulhat az újjáépítési erőfeszítésekhez. Az országnak mérnökökre, orvosokra, közigazgatásban dolgozókra, tanárokra és fizikai munkásokra lesz szüksége. A szírek értékes tudást és tapasztalatokat szereztek Európában az érintett ágazatokban, többek között az oktatásban, az építőiparban és az egészségügyben, de még így sem lesz könnyű megtalálni a megfelelő szakembereket. A végső visszatérés nem feltétlenül segít az újjáépítésben sem, hiszen az Európából érkező hazautalások döntő szerepet játszhatnak a szegénység csökkentésében és a fenntartható fejlődésben. A diaszpóra szerepvállalása révén az Európában élő szírek segíthetnek az EU és az Aszad utáni Szíria közötti diplomáciai és kulturális kapcsolatok megerősítésében is.

Előfordulhat azonban, hogy a tagállamok nehezen tudnak kiegyensúlyozott megközelítést elfogadni, és nem sikerül összehangolt menetrendet követni. Egyes országok számára prioritást jelenthet a hosszú távú stabilitás és Szíria újjáépítése, ami lehetővé teszi, hogy a visszatérésekre spontán kerüljön sor, mások viszont elhamarkodottan arra juthatnak, hogy pénzügyi ösztönzőket kínálnak az önkéntes hazatelepüléshez, vagy akár szisztematikusan felülvizsgálják a szírek jogállását, amint – akár kissé is – javul a humanitárius helyzet. A menekültstátusz szisztematikus felülvizsgálata azonban komoly jogi akadályokba fog ütközni, és jelentős pénzügyi és adminisztratív költségekkel fog járni. Eközben a visszatérésre irányuló ösztönzőknek azt is figyelembe kell venniük, hogy az Európába menekült szírek többsége mostanra beilleszkedett itt, és több mint 300 ezren megszerezték az uniós polgárságot is. Ráadásul az ország kedvezőtlen gazdasági és munkaerőpiaci kilátásai még a leginkább motiváltakat is visszatarthatják a visszatéréstől. Alapvető kérdés lesz, hogy lehetővé válik-e a szírek számára az úgynevezett „időszakos mozgás”, azaz a korlátozott időre történő visszatérés úgy, hogy az európai fogadó országok továbbra is fenntartható lehetőségeket kínálnak a tartósabb visszatérésre. Ezek a kérdések elkerülhetetlenül összefonódnak az uniós migrációs politikáról folytatott szélesebb körű vitákkal. A visszatérést szabályozó uniós irányelv reformjáról szóló jövőbeli tárgyalások – amelyre vonatkozóan az Európai Bizottság hamarosan javaslatot fog előterjeszteni – döntő lendületet kaphatnak attól függően, hogy hogyan alakulnak a szírek visszatéréséről folytatott megbeszélések. Mindenesetre az irányelv reformja során is kialakulhat majd további megosztottság az uniós tagállamok között. Alapvetően újra kell gondolni a migrációs politikákat ahhoz, hogy hatékonyan kezelni lehessen velük napjaink kihívásait, így a lakóhelyüket elhagyni kényszerült szírekkel kapcsolatos uniós megközelítés valószínűleg az új ciklus első kritikus fordulópontját fogja jelenteni.