Gunta Anča: „Minden válság kiváló alkalom arra, hogy megtaláljuk a leggyengébb láncszemet”

A karantén furcsa módon önmagunk megismerésének az időszaka volt. Egyrészt olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra: otthon maradhattunk, és most volt elég időnk minden olyasmire, amit mindig is meg akartunk csinálni, csak nem volt rá időnk. Másrészt az ember rájött, hogy mennyire fontos a szocializáció – az, hogy találkozzunk és beszéljünk más hús-vér emberekkel, lássuk és megérinthessük őket a valóságban is, ne csak egy képernyőn. És hogy mennyire nehéz mindezek nélkül élni.

Ezek a tapasztalatok megváltoztatják az értékrendszerünket és a gondolkodásmódunkat, és egyúttal az együttműködés új módjaira is rávilágítanak. Elképzelhető, hogy ez után a válság után több online értekezletet tartunk majd. Ezek megtartása sokkal egyszerűbb, viszont nem igazán teszik lehetővé a közös gondolkodást és új együttműködési formák kialakítását.

Sokat tanultunk és fogunk még tanulni társadalmi szinten ebből a válságból. Nyilván nem tudok most minden ilyen tanulságot felsorolni, ezért talán csak néhány példát említenék – arról a területről, amelyet a legjobban ismerek. Ez pedig a fogyatékossággal élők esete.

A mostani válság jól rávilágított arra, hogy milyen rossz a helyzet a tartós ápolást nyújtó létesítményekben. Sok fogyatékossággal élő és idős ember halt meg ilyenekben, és néhány ország fel sem tüntette ezeket a haláleseteket a koronavírusra vonatkozó statisztikáiban. Öt évvel ezelőtt az EGSZB véleményt írt „Tartós szociális gondozás és az intézményesítettség csökkentése” címmel. Néhány dolog változott azóta, de a válság megmutatta, hogy még mindig van mit tenni ezen a téren.

Emellett nagyon sokat beszéltünk azokról a rendszerekről, amelyek a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjait segítik, de a válság alatt – minden támogató intézkedés ellenére – a fogyatékossággal élők az elsők között vesztették el munkájukat.

Minden válság kiváló alkalom arra, hogy feltárjuk, hogy melyek a leggyengébb láncszemek támogató rendszereinkben. Most pedig itt az idő, hogy megerősítsük ezeket.

A civil társadalmi szervezetek nagyon fontos szerepet töltöttek be a válság alatt, és ez a jövőben is így lesz, hiszen ők vannak a legközelebb minden társadalmi csoporthoz. A társadalom minden tagját segíteni kell, és erre a civil szervezetek a leginkább alkalmasak.

Ezek a szervezetek tudják ugyanis a legjobban, hogy az embereknek milyen segítségre van szükségük, ezért mindenképpen konzultálni kell velük a különböző döntések meghozatalakor.

A fogyatékosság témakörében szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy ezen a téren rengeteg különböző megközelítés létezik. Egyes országok fogyatékossággal élő személyeket tömörítő szervezeteket vontak be a kormányzati döntéshozó szervekbe (Olaszország), mások pedig lehetőséget biztosítottak számukra, hogy nagyon magas szinten fejtsék ki véleményüket (Spanyolország), míg más országokban (Lettország) egyszerűen megfeledkeztek ezekről a szervezetekről. Mindez jól mutatja, hogy mennyire fontosak a polgárok különböző csoportjai az egyes európai kormányok számára.