EGSZB info: Az éttermek és a bárok zárva vannak a világjárvány miatt. Hogyan érinti ez a helyzet az élelmiszergyártókat, a beszállítókat, az étterem-tulajdonosokat, illetve hogyan hat mindez az élelmiszer-kultúrára és az élelmiszer-fogyasztási szokásokra? Mi a legjobb módja annak, hogy ismét munkába állítsuk az embereket?

Peter Schmidt, a NAT szekció elnöke: Az élelmiszergyártók, az élelmiszer-feldolgozó ipar és az élelmiszer-kiskereskedők még normál helyzetben is nyomás alatt állnak. Mindenki azt várja, hogy éjjel-nappal garantálva legyen a megfelelő, kiváló minőséget nyújtó élelmiszer-ellátás.

A világjárvány számos rossz hírrel jár, de az mindenesetre jó hír, hogy Európa élelmiszer-ellátása még válság idején is jól működik. A jelenlegi válság során ugyanis vitathatatlanul az élelmiszer-ellátási lánc működött a legjobban az összes ellátó rendszer közül. Egy pillanatra sem fordult elő, hogy az élelmiszerboltok polcai üresen maradtak volna Európában.

A járványhelyzet azonban rámutatott néhány olyan gyengeségre, amelyet korábban nem vettünk észre. Három ilyet szeretnék kiemelni.

Az egyik hamar nyilvánvalóvá váló probléma a mezőgazdasági idénymunkások foglalkoztatása volt. Egy másik probléma pedig a húsipar szerkezetével kapcsolatos.

A termelés mindkét ágazatban az olcsó – főként kelet-európai és migráns (vagy harmadik országokbeli) – munkaerőre épül, visszaélve azzal, hogy a munkavállalók szabadon mozoghatnak Európában, és nagymértékben lenyomva a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árait.

Az utazási korlátozások és a lezárások miatt fennakadások keletkeztek ezekben az ellátási láncokban. Emellett napvilágot látott, hogy milyen borzalmas körülmények között élnek és dolgoznak ezek az emberek. Ezek a munkakörülmények nagyban hozzájárultak a betegség további gócpontjainak és fertőzési láncainak kialakulásához is. A húsipar esetében mindez arra késztette a német kormányt, hogy szabályozásokat fogadjon el a munkavállalók védelmére.

Az élelmiszer-ellátási lánc harmadik olyan területe, amely komoly gondban van, a szállodaipar és a vendéglátás, illetve világszinten a teljes idegenforgalmi ágazat.

Az országok többségében a különböző tilalmak, kijárási és utazási korlátozások és egyéb lezárások miatt az egész ágazatban bezártak a vendéglátással foglalkozó cégek. Több ezer cég küzd az életben maradásért vagy éppen a csőd szélén áll.

Munkavállalók milliói vannak kényszerszabadságon, munkaerő-megtartási programokban, vagy vesztették el állásukat. Számos szállodaipari vállalkozás szerkezetátalakításba kezdett és dolgozókat küld el. Bizonytalan az ágazat jövője, és valószínűleg hosszú és nehézségekkel járó helyreállással kell számolni.

Minél előbb az alábbiakra van szükség:

• el kell fogadni és végre is kell hajtani az uniós helyreállítási tervet: a vállalkozások és a munkavállalók nem tudnak tovább várni;
• a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek kiemelten kell kezelniük a vendéglátóipart és a turizmust, és a szociális partnerekkel közösen minél több munkahelyet meg kell próbálni megmenteni, pénzügyi támogatást kell nyújtani az ágazatnak, valamint gyorsan, de biztonságosan és összehangoltan neki kell állni a helyreállításnak és meg kell könnyíteni az utazást;
• legalább 2021 szeptemberéig meg kell hosszabbítani minden vészhelyzeti intézkedést, például a csökkentett munkaidős foglalkoztatást, tisztességes juttatást garantálva minden munkavállalónak, köztük az idénymunkásoknak és az ideiglenesen foglalkoztatottaknak is;
• a csökkentett munkaidős foglalkoztatásban részt vevők juttatását a normál fizetés 100%-ára kell emelni;
• megfelelően át kell ültetni a gyakorlatba és érvényesíteni kell a határok mentén ingázó munkavállalók és az idénymunkások jogaival kapcsolatos uniós jogszabályokat, külön figyelve arra a jogra, hogy egyazon munkahelyen ugyanazért a munkáért ugyanaz a fizetés jár. Ehhez például nemzeti és határokon átnyúló, közös és összehangolt munkaügyi ellenőrzéseket kell végezni;
• az európai zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében egy új fenntartható turisztikai modellt kell kialakítani.

Bármilyen pénzügyi támogatást – például állami támogatást, kölcsönt vagy adómentességet – csak olyan vállalkozásoknak szabad nyújtani, amelyek:

• fenntartják a foglalkoztatást / tisztességes munkahelyeket teremtenek, betartják a munkavállalói jogokat és a kollektív szerződéseket;
• nem adóparadicsomokban vannak bejegyezve, és mindig megfizették az adók és társadalombiztosítási járulékok rájuk eső méltányos részét;
• vállalják, hogy a válság ideje alatt felfüggesztik az osztalékfizetést, a részvény-visszavásárlásokat és a részvényopciókat.