Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke

Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.

A három éve tartó ukrajnai háború miatt a bővítés kérdése kiemelt helyre került az európai geopolitikai menetrendben. Az Ukrajnának, Moldovának, Bosznia-Hercegovinának és Grúziának sebtében megadott tagjelölti státusz, valamint az Észak-Macedóniával és Albániával végre megkezdett csatlakozási tárgyalások pozitív áttörést jelentenek egy évek óta elakadt politikában.

Annak érdekében, hogy ez az új lendület biztosan megmaradjon, tisztáznunk kell a mellette szóló gazdasági érveket.

A demokratizálódás és a jogállamiság természetesen érinthetetlen elvek, csakúgy mint a bővítési folyamat érdemeken alapuló megközelítése; ezeket nem lehet megkerülni. Végső soron azonban a lényeg az, hogy az emberek meg legyenek győződve a potenciális gazdasági előnyökről és arról, hogy a csatlakozás jólétet hoz az európaiak következő generációja számára.

Ha a múltból következtetni lehet a jövőre, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy a gazdasági előnyök vitathatatlanok. A régi és az új tagállamok közötti kereskedelem a hivatalos előcsatlakozási folyamat során, 1994 és 2004 között csaknem megháromszorozódott, maguk az új tagállamok között pedig ötszörösére bővült. Az akkori 15 tagállam a csatlakozási folyamat kezdetétől 2008-ig évente átlagosan 4%-os növekedést könyvelhetett el – melynek fele a csatlakozási folyamatnak volt köszönhető –, eközben 2002 és 2008 között 3 millió új munkahely jött létre.

A Covid19 és az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy az EU-nak újra kell gondolnia gazdasági rezilienciáját, különösen a zöld és digitális átállással összefüggésben. A REPowerEU az európai megújulóenergia-termelés fokozását irányozza elő. A nettó zéró iparról szóló jogszabály és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály azt hivatott elérni, hogy a zöld és nyersanyag-értékláncok 40%-át átirányítsák az EU-ba. Az uniós tagjelölt országok – különösen Ukrajna – fontos szerepet játszhatnak, mivel nagyobb gazdasági biztonságot nyújtanak.

Ami a természeti erőforrásokat illeti, Európában Norvégia után Ukrajna rendelkezik a legnagyobb gáztartalékokkal. Emellett Európa legnagyobb vízenergia-termelői közé tartozik, és más zöld energiaforrásokkal – például szél, nap és biomassza – együtt tovább növelheti termelését. Ukrajna emellett jelentős fémexportőr is, továbbá lítium- és ritkaföldfém-lelőhelyekkel rendelkezik, amelyek döntő fontosságúak a zöld és digitális iparágak számára.

Mindemellett Ukrajnáé a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági ágazata. Az egységes piacba való integrációja jelentősen növelné az EU élelmezésbiztonságát.

Az egységes piacon való fokozott részvétel a nyugat-balkáni országok számára is egyértelmű előnyökkel jár. Ezt jelzi például, hogy Horvátország GDP-je az EU-hoz való 2013. évi csatlakozása óta folyamatosan nőtt, miáltal állampolgárai jövedelme is emelkedett; az egy főre jutó GDP átlagosan 67%-kal nőtt (a 2013. évi 10 440 EUR-ról több mint 17 240 EUR-ra).

Az akár kilenc újabb ország uniós tagságához vezető út kanyargós lesz, de másik út nincs: ha az EU globális hatalommá kíván válni, ahhoz előbb helyi hatalomnak kell lennie.