Az EGSZB időszerűnek és szükségesnek tartja az Európai Bizottságnak a szociális párbeszéd megerősítésére irányuló javaslatait a tagállamokban és az EU-ban, de további lépésekre szólít fel. Intézkedésekre van szükség a szociális partnerekkel folytatott országos szintű konzultációknak, a nemzeti és európai kollektív tárgyalások hatókörének, valamint a szociális partnerek közötti megállapodások végrehajtásának javítása érdekében.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli az Európai Bizottság legújabb kezdeményezését a szociális párbeszéd erősítésére és előmozdítására az EU-ban. Felvet azonban olyan kérdéseket, amelyekkel foglalkozni kell annak biztosításához, hogy a szociális párbeszéd érdemi módon és hatékonyan történjen nemzeti és európai szinten is.

Áprilisi plenáris ülésén elfogadott véleményében az EGSZB elemezte az Európai Bizottság nemrégiben közzétett közleményét a szociális párbeszéd erősítéséről, valamint az ugyanerről a témáról szóló tanácsi ajánlásra tett javaslatot.

Az EGSZB arra figyelmeztetett, hogy nem szabad természetesnek venni, hogy a szociális párbeszéd pozitív eredménnyel jár, valamint azt ajánlotta, hogy az Európai Bizottság vizsgáljon meg sikeres nemzeti, regionális és ágazati modelleket, és nézze meg, mitől váltak azok sikeressé.

„A szociális párbeszéd megerősítésére irányuló ambícióját tekintve az Európai Bizottság kezdeményezése üdvözlendő. Ugyanakkor véleményünk további lépéseket ajánl, például a nemzeti szintű háromoldalú szociális párbeszédnek és a kollektív tárgyalások hatókörének fejlesztésére vonatkozóan, valamint javasoljuk, hogy tanácsi irányelvekben dolgozzák ki a szociális partnerek közötti megállapodásokra vonatkozó egyértelmű szabályokat” – mondta el a vélemény előadója, Pekka Ristelä.

Az EGSZB szerint a hatékony szociális párbeszédhez reprezentatív és legitim szociális partnerek kellenek, amelyek rendelkeznek a részvételhez szükséges ismeretekkel, technikai kapacitással, és kellő időben hozzáférnek a releváns információkhoz. Szükség van továbbá a szociális párbeszédben való részvétel iránti politikai akaratra és elkötelezettségre is. Tiszteletben kell tartani a szociális partnerek autonómiáját és jogait, így például az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyaláshoz való jogot, továbbá a mindezt lehetővé tevő jogi és intézményi keretet is biztosítani kell.

„Úgy véljük, hogy a javasolt ajánlás megfelelő eszköz a folyamat támogatásához, amennyiben az Európai Bizottság által eredetileg javasolt egyértelmű és hatékony nyomonkövetési rendelkezéseket tartalmazza. A tagállamok közötti vita alapján úgy véljük, hogy ez kezdettől fogva problémát jelent. Az ajánlás végső szövege lakmuszpapírként mutatja majd, hogy megvan-e a valódi politikai akarat a folyamat tényleges megerősítéséhez” – mondta el a társelőadó, Maryia Mincheva.

Mivel egyes tagállamokban a háromoldalú szociális párbeszédek inkább formális, mint lényegi jelentőséggel bírnak, ezért az EGSZB egy közös, hatékony keret létrehozását javasolja a szociális partnerek nemzeti szintű bevonásához. Ha nem kerül sor a szociális partnerek érdemi bevonására, az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon intézkedést.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a civil párbeszéd, amelyben az érdekelt felek szélesebb köre többféle témát vitat meg, külön folyamat. Erre a különbségtételre a szociális partnereknek, illetve a civil társadalomnak nyújtott kapacitásépítési támogatás esetében is szükség van. (ll)