A Kreml azon fenyegetése, hogy elzárja az orosz gázcsapot, alternatív utak keresésére kényszeríti Európát. Lengyelország és Bulgária mellett most már Finnország, Dánia és Hollandia is csatlakozott azon országok listájához, amelyek összeütközésbe kerültek az orosz kormánnyal, és ennek következtében gázellátásuk megszakadt.

Május 18-án az Európai Bizottság bejelentette 300 milliárd eurós REPowerEU tervét, amelynek célja, hogy 2027-ig felszámolja az orosz energiaimporttól való függőséget. Az uniós kormányok megoldásokat keresnek az orosz energiaellátás gyors helyettesítésére. Felgyorsítják a megújuló energiaforrások elterjedését, és mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy kiépítsék a cseppfolyósított földgáz behozatalához és a gáztározók feltöltéséhez szükséges infrastruktúrát. Ezenkívül olyan területeket keresnek, ahol energiát lehet megtakarítani, és a gáz helyettesíthető. Eközben azonban ketyeg az óra, és senki sem tudja, hogy ki lesz az orosz rulett következő célpontja. Kétségtelen: a helyzet rendkívül komoly és példa nélküli fellépést követel meg.

Az infrastrukturális beruházások fokozása és a megújuló energiák elterjesztése nem jelent könnyű feladatot, különösen egy olyan időszakban, amikor a gazdaságok éppen a Covid19-válságból térnek magukhoz. Minden elköltött eurót olyan gazdaságban kell kitermelni, amely jelenleg magas inflációval küzd, a hitelfelvételnek pedig megvan az ára, és hozzájárul az eladósodás kockázatához. Ugyanakkor a piaci szabályok szerint, amíg magasabb a kereslet, az árak is növekednek. Ráadásul a háború által okozott további biztonsági és védelmi költségek miatt fennáll annak a kockázata, hogy az energiaárak még magasabbra szöknek. Egy másik kihívás is áll előttünk: az ellátási láncok zavarai akadályozzák a megújuló energiák elterjedését.

A tiszta technológiák alkalmazásának ösztönzése érdekében a REPowerEU terv nagyon helyesen az engedélyeztetési eljárások felgyorsítására összpontosít azáltal, hogy az új szél- és napenergia-projekteket „kiemelkedően fontos közérdeknek” nyilvánítja. Sürgeti továbbá, hogy a REPowerEU közleményről szóló EGSZB-véleménnyel összhangban nemzeti szinten vezessenek be „célterületeket” az alacsony környezeti kockázatot jelentő zónákban. A terv ugyanakkor azt is ajánlja, hogy a tavaly előterjesztett 40%-os célkitűzéshez képest 45%-ra növeljék a megújuló energiára vonatkozó, 2030-ig elérendő uniós célkitűzést, és a 2021 júliusában előterjesztett 9%-os célról 13%-ra emeljék az energiahatékonysági célt. Javasolja továbbá, hogy 2025-re a középületek, illetve 2029-re az új lakóépületek esetében tegyék kötelezővé a napelemek használatát. A jelenlegi piaci helyzetre tekintettel egyértelmű, hogy e célok elérése technikailag egyszerűen nem lehetséges. Az ambíció jó dolog, azonban azt is meg kell gondolni, hogy mennyire realisztikusak és hitelesek a céljaink.

Az Európai Bizottság arra is rámutat, hogy az országok orosz energiától való függetlenítése magasabb és ingadozóbb energiaárakhoz vezet majd Európában. A helyzet célzott ideiglenes intézkedéseket tesz szükségessé a tagállamokban, amelyek a lehető legkisebb mértékben torzítják az uniós piacot, vagy olyan uniós szintű intézkedéseket követel meg, amelyek nem veszélyeztetik a dekarbonizációs erőfeszítéseket, illetve az energiaellátást. Összességében a piaci beavatkozások azzal a kockázattal járnak, hogy a hosszabb távú célkitűzések ellen hatnak, mivel beruházási bizonytalanságot okoznak, és eltántorítanak az energiaiparban a dekarbonizációtól.

Az európai villamosenergia-piac bizonyította megfelelő működését, hiszen sikerült elkerülnie a villamosenergia-ellátás korlátozását, sőt egyes területeken az áramkimaradásokat. Az uniós villamosenergia-piacon kulcsfontosságú lesz a tagállamok közötti szolidaritás, nemcsak a következő télre, hanem az orosz rulett kerekének következő pörgetésére való felkészülés keretében is.

Alena Mastantuono EGSZB-tag