Az első díj nyertese – a spanyolországi Fundación Secretariado Gitano alapítvány – 2013-ban indította útjára a cselekedve tanulás elvét követő projektjét. Fennállásának 10 éve alatt a projekt lehetővé tette, hogy a részt vevő roma fiatalok több mint fele munkához jusson, egyharmada pedig visszatérjen az oktatási rendszerbe, hogy befejezze a kötelező középfokú tanulmányait. A legimponálóbb azonban az az eredmény, hogy a részt vevő fiatalok 87%-a úgy nyilatkozott, hogy jobb lett az élete, és a projektben az ő foglalkoztatásuk révén részt vevő vállalatok 94%-a nyilatkozott úgy, hogy készen áll arra, hogy ezt ismét megtegye. Az alapítványnál dolgozó Raúl Pérez néhány további részletet is elárul nekünk.

EGSZB infó: Mi késztette arra Önöket, hogy elindítsák ezt a projektet/kezdeményezést?
A munkahelyi környezetben történő tanulással kapcsolatos „Aprender Trabajando” projekt 2013-ban, egy súlyos globális gazdasági válság idején indult, amely Spanyolországban többek közt magas munkanélküliséghez vezetett. A munkanélküliség erőteljesen érintette a népesség legfiatalabb korcsoportjait: „2013-ban a fiatalok munkanélküliségi rátája elfogadhatatlanul magas, 55,48%-os volt” (Youth and Labour Market Report, 2014. június, Foglalkoztatási és Szociális Biztonsági Minisztérium). A spanyolországi roma népesség esetében, akiknek a 60%-a 30 év alatti, és akik körében a munkanélküliségi ráta általában háromszorosa a teljes népességének, a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy gyakran nem rendelkeznek a kötelező alapképesítésekkel (csupán 17%-uk teljesíti az oktatási minimumkövetelményeket), nem vettek részt semmilyen képzésben, és korábbi munkatapasztalatuk sincs (a roma fiatalok 66%-a nem sem oktatásban, sem foglalkoztatásban nem vesz részt). (Estudio comparado sobre la situación de la población gitana en España en relación al empleo y la pobreza, 2018, Fundación Secretariado Gitano)

E helyzetre válaszul különböző intézkedéseket vezettek be nemzeti szinten (pl. a 2013–2016-os időszakra szóló vállalkozási és ifjúsági foglalkoztatási stratégia), illetve uniós szinten (pl. az ifjúsági garancia). A Fundación Secretariado Gitanónak, amely abban az időben az ESZA „Megkülönböztetés elleni küzdelem” operatív programjából finanszírozást kapott az Acceder – egy, a roma lakosságot bevonó képzési és foglalkoztatási program – kidolgozására, (európai alapokból) lehetősége nyílt arra, hogy teszteljen egy hátrányos helyzetű roma fiatalokat célzó új képzési modellt.

Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kaptak visszajelzést azoktól, akiken segítettek? (Ha igen, mondana egy példát?)
Tízéves működése alatt az Aprender Trabajando programban több mint 3500 fő nem foglalkoztatott és oktatásban vagy képzésben sem részesülő 30 év alatti roma kapott képzést a nemzeti ifjúsági garancia rendszerének kedvezményezettjeként. Ennek eredményeként 55%-uknak sikerült munkát vállalnia, 32%-uk pedig visszatért az oktatási rendszerbe, hogy befejezze a kötelező középfokú tanulmányait. A részt vevő fiatalok 87%-a mondta azt, hogy jobb lett az élete, és a partnervállalatok 94% állította, hogy kész lenne ismét együttműködni az Aprender Trabajando programmal (az Aprender Trabajando 2013–2021-re vonatkozó tájékoztatója szerint).

Következzen itt az Aprender Trabajando program által felkarolt két fiatal nyilatkozata, amelyet a 10 éves évfordulónkra készült videóban meg is hallgathat (10 años. Aprender Trabajando, 2022):
„Két évig nem volt munkám. Végül hajléktalanok lettünk, egyik helyről a másikra vándoroltunk, és fogalmunk sem volt, hol kötünk ki. Felvettem a kapcsolatot az Aprender Trabajandóval, mert tanulni és dolgozni akartam.” Ezt Manuel Lizárraga mondja, aki a Fundación Secretariado Gitano burgosi központjában vett részt az Aprender Trabajando programban. Jelenleg az Alcampo cégnél dolgozik.
Maria Bruno büszkén jelenti ki: „Dolgozni szeretnék és kibontakoztatni, ami bennem van, akárcsak mindenki más. Az, hogy roma vagyok, nem jelenti, hogy ez nem lehetséges.” Maria Madridban vett részt az Aprender Trabajandóban, a Getafében található Bricodepot cég közreműködésével. „Szívesen megyek dolgozni. Szeretem a helyet, és csodálatos emberekkel vagyok körülvéve. Úgy néznek rám, mint egy emberre, nem úgy, mint az új lányra vagy az új romára.”

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek? Van már tervben újabb projekt?
Az Acceder és az Aprender Trabajando programok kezdettől fogva nagyrészt városi jellegűek, Spanyolország nagyobb városaiban terjedtek el, és gyakran a szolgáltató szektorbeli foglalkoztatásra összpontosítanak. Mindez behatárolja a mozgásterüket, és működésük kevésbé terjed ki a vidéki területeken élő roma lakosságra, amely – annak ellenére, hogy a megkülönböztetés és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés korlátozottsága terén ők is a városi romákéihoz hasonló problémákkal néznek szembe – nem tud ugyanolyan eséllyel hozzáférni az ilyenfajta támogatásokhoz.

Az egyik megoldandó feladat ezért az lenne, hogy minél több romára kiterjesszük ezt a programot, úgy adaptálva a modellt, hogy el tudjuk érni azokat a területeket is, ahol jelentős számú roma él, de a szervezetnek nincsenek irodái (főleg vidéken), és a hagyományos, kereskedelmi és vendéglátási ágazatokon túl más szektorokból is bevonjunk vállalkozásokat a programba.

Ennek érdekében – ha a körülmények megengedik – azt tervezzük, hogy ezeket az alapokat felhasználjuk egy (részben vagy egészben) annak feltárására irányuló tanulmány finanszírozására, hogy miként lehetne az Aprender Trabajando modelljét vidéki környezetekre, illetve a kereskedelmi és vendéglátóipari szektoron túl máshol is alkalmazni.
Ha végül nem tudnánk a pénzt erre a tanulmányra fordítani, akkor ezt az összeget ismét az Aprender Trabajando projektbe forgatnánk vissza, anyagokat vásárolva a tervezett tevékenységekhez.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?

• Minden munkaerőpiaci integrációs projekt elengedhetetlen része a vállalatokkal való együttműködés, méghozzá a tervezés, a végrehajtás és a nyomon követés szakaszában mindvégig.
• Fontos, hogy kísérleti projektekkel kezdjünk, de már a kezdeteknél gondoljuk arra, hogy pozitív tapasztalatok esetén hogyan tudjuk később bővíteni azokat.
• Be kell vezetni a mentori szerepkört, mind az NGO-, mind a vállalati oldalon, és gondoskodni kell arról, hogy a kettő közötti kommunikációs és koordinációs folyamat egyértelmű legyen.
• Az elméleti és a gyakorlati képzés valós munkahelyi környezetekben való kombinálása hatékony módja annak, hogy olyan képzést nyújtsunk, amely megfelel a munkaerőpiac követelményeinek, és előmozdítja, hogy a résztvevők később állást találjanak.
• A tanfolyamokat és a képzési folyamatokat a célcsoport igényeire és körülményeire kell szabni annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférésük legyen a képzést és foglalkoztatást célzó erőforrásokhoz.

Úgy gondolja, hogy az EU eleget tesz a hátrányos helyzetű ifjúság megsegítése érdekében? Van esetleg valamilyen tanácsa vagy konkrét fellépésekre vonatkozó ajánlása?
Olyan mechanizmusokat kell életbe léptetni, amelyek biztosítják, hogy az országok (állami, regionális, illetve helyi szinten) hatékony projekteket hajtsanak végre a leghátrányosabb helyzetű fiatalok munkaerőpiaci integrációja érdekében, és hogy ezek a projektek valóban el is érjék azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rájuk, például a roma lakosságot. Nagyon fontos gondoskodni arról, hogy a beavatkozások hosszú távú szemlélettel történjenek. Csak így lehet valódi változásokat elérni ezeknek a fiataloknak az életében.
Talán lehetne nagyobb arányú az ilyen projektek európai társfinanszírozása, ilyen feltételekkel a saját forrásokat is könnyebben lehetne mozgósítani.
Ahol munkaerő-felvételhez köthetően bármilyen uniós finanszírozási forrást igénybe vesznek (pl. a NextGenerationEU alapokból megvalósuló vagy megvalósítandó nagy beruházásoknál), ott ösztönözni kell a hátrányos helyzetű fiatalok felvételére irányuló kikötések beépítését.