Amikor a rákos ukrajnai gyermekek evakuálásáról szóló hírek eljutottak a Villavecchia Alapítványhoz, az alapítvány munkatársai egy percig sem haboztak: azonnal jelentkeztek, hogy fogadják és segítsék a gyermekeket és családjaikat. De ahhoz, hogy meg tudják adni ezeknek a gyerekeknek azt az ápolást és támogatást, amire valóban szükségük van, az alapítványnak kórházakkal, sok más szervezettel és önkéntesekkel kellett szövetkeznie. Együttesen sikerült biztonságos helyet teremteniük a fiatal pácienseknek Barcelonában. Natàlia Ferrer Ametller osztja meg velünk történetét.
EGSZB infó: Mi késztette arra Önöket, hogy elindítsák ezt a projektet/kezdeményezést?
Információt kaptunk arról, hogy rákos gyermekeket evakuálnak Ukrajnából, és felajánlottuk segítségünket az érintett közigazgatási szerveknek és az evakuálást intéző nemzetközi szervezetnek. Amikor megbíztak bennünket az egész művelet szervezésével, azonnali támogatást kaptunk a Josep Carreras Nemzetközi Alapítványtól, hogy együttesen irányítani tudjuk a teljes műveletet. Sok más szerv is felajánlotta segítségét. Egy percig sem haboztunk. Segítenünk kellett azokon a területeken, ahol tudtunk: a rákbeteg gyermekek fogadásában és családjaik támogatásában, a kezelő kórházakkal együttműködve.
Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kaptak visszajelzést azoktól, akiken segítettek? (Ha igen, mondana egy példát?)
Nagyon intenzív élmény volt, és sok dolgot tanultunk belőle. Mindenekelőtt sokat megtudtunk a menekültek nehéz helyzetéről. A legnagyobb nehézséget a nyelv és néhány kulturális aspektus jelentette. De rengeteg önkéntes segített nekünk, akik fantasztikus munkát végeztek tolmácsokként, a gyermekek kórházi tartózkodása, szállítása, látogatása alatt kísérőkként és az ügyintéznivalók során. Sok kezelés jól halad előre, és számos gyermek van, akinél az akut kezelés már lezárult, és most utókezelés alatt állnak. Néhányuk már haza is mehetett. Itt van például egy kép az egyik gyermekről, Mikoláról és az anyukájáról, a mi kórházi szociális munkásaink kíséretében. Nagyon nehéz időszakon mentünk keresztül együtt. A legszebb ajándék a gyermekek mosolya volt, és az, hogy az anyukák nyugodtabbnak érezték magukat.
Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek?
Arra használjuk fel, hogy folytathassuk a munkát. Három családunk van, akiknek a gyermeke komplikációk miatt még mindig aktív kezelés alatt áll. Nekik többek közt lakhatásra, gondozásra, szállításra, kíséretre, fordításra van szükségük, emellett a többi családnak is úgy kell éreznie, hogy mi továbbra is ott vagyunk, ha segíteni kell.
Vannak már tervben újabb projektek?
Igen, dolgozunk azon, hogy létrehozzuk a Victoria Paviliont, amely egy gyermekhospice lesz, az első ilyen Spanyolországban. Itt olyan, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekeket gondoznak majd, akik előrehaladott állapotban vannak, vagy akár az életük utolsó napjait élik. Egy nagyon emblematikus helyen lévő, történelmi épületet fogunk ehhez felújíttatni a barcelonai Sant Pau kórház területén.
Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?
Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos pontosan definiálni a szükségleteket, és olyan projekteket tervezni, amelyek megoldják, amit meg kell oldani, akármilyen nehéz legyen is az. Tudnunk kell, hogyan figyeljünk oda a mi munkánkat kiegészítő tevékenységeket végző többi szervezetre, hogyan tanuljunk, hogyan fogadjunk el segítséget tőlük, és hogyan működjünk együtt velük. Értékelnünk kell mások munkáját, és mindenkinek együttesen, ugyanazon célok felé kell haladnia.
Nem gondolja úgy, hogy ha az ukrajnai háború folytatódik, akkor az emberek belefáradnak majd az ukrán menekültekkel való szolidaritásba?
Sajnos az új hírek gyorsan megfakulnak, és lehetséges, hogy a szolidaritás, amit keltenek bennünk, rövid életű lesz. De az is igaz, hogy az emberek nagyon kitartóak tudnak lenni, és harcolni képesek a jogokért és a társadalmi igazságosságért.
Mit tehetnek a civil társadalmi szervezetek, illetve mi az, amit tenniük kell azért, hogy megakadályozzák ezt a kifáradást?
Szólítsák fel a hatóságokat, hogy továbbra is biztosítsanak segítséget, és erősítsék a szociális szervezetek szerepét.
Játszhat-e az EU pozitív szerepet ezen a téren?
Igen, azzal, ha az együttműködést és a megfelelő szervezetek munkájának megkönnyítését célzó európai szintű ajánlásokat tesz a kormányok és a közigazgatási szervek számára. Az úgy nem fog működni, ha a közigazgatási szervek az egyik oldalon dolgoznak, az egyéb szervezetek meg a másikon, és nincs semmi kapcsolat közöttük. A közigazgatásnak szüksége van a civil társadalomra, az utóbbinak pedig nem szabad elszigeteltnek lennie. Sok szociális szervezet minden közigazgatási támogatás nélkül működik. Tudjuk, hogy a nyitottsághoz és a hálózatban való működéshez erőfeszítésre van szükség, de azt is tudjuk, hogy itt egyértelműen jó lehetőség nyílik az együttműködésre.
.
.
.
.