Először is szeretném kifejezni mély megrendülésemet David Sassoli, az Európai Parlament elnökének váratlan halála miatt. 2020 májusában Sassoli elnök arról beszélt nekünk, hogy a világjárvány megmutatta, hogy az EU-ban egy „csodálatos erőforrással” rendelkezünk – ez az erőforrás az európai civil társadalom. Nagyon fog hiányozni.

Már két éve, hogy először hallottunk a Covid19-ről. Az első, olyan vírusról szóló jelentéseket követően, amely globális világjárványt válthat ki, biztosan nem számítottunk arra, hogy 2022-ben még mindig ezzel a problémával fogunk küzdeni.

Az új év beköszöntével ismét megpróbálunk energiát gyűjteni ahhoz, hogy optimistán és reménykedve tekintsünk a jövőbe.

Az EU Tanácsa francia elnökségének mottója – fellendülés, erő és a hovatartozás érzése – kétségtelenül megfelelőnek tűnik ehhez. Az elnökség három prioritását felvázolva Emmanuel Macron elnök egy szuverénebb Európáról, egy európai növekedési modellről és egy humanista Európáról fejtette ki elképzeléseit.

Talán jobban szeretnénk végre mással is foglalkozni, mint a világjárvánnyal, de az előttünk álló kihívások mind jelentősek, és meg kell oldanunk őket, függetlenül attól, hogy a Covid milyen irányt vesz.

Az európai védelem új hangsúlyt kap a világban közel és távol tapasztalható feszültségek miatt, amelyek reflektorfénybe helyezik ezt a kérdéskört.

Az együttműködés és a közös koordináció központi szerepet fog játszani, ami a júniusra tervezett, Nyugat-Balkánnal foglalkozó konferencián is tükröződni fog.

A jövő hónapban Franciaország Charles Michel elnökkel és Ursula von der Leyen elnökkel együtt csúcstalálkozót szervez az Európai Unió és az Afrikai Unió állam- és kormányfői számára. A csúcstalálkozó célja egy új gazdasági és pénzügyi megállapodás kidolgozása Afrikával. A francia elnökség emellett az oktatás, az egészségügy és az éghajlatvédelem területén is olyan menetrendet kíván kidolgozni, amely megfelel az Afrika előtt álló kihívásoknak.

Az idei év az ifjúság európai éve lesz, és a fiatalok éghajlatváltozással kapcsolatos vezető szerepe már megmutatta, hogy a kollektív társadalmi szerepvállalás révén milyen sokat lehet elérni. Az ifjúsági mozgalomnak köszönhetően a zöld menetrend ma már előkelő helyet foglal el a politikai prioritások listáján. Ebben az évben számos jogalkotási javaslat fogja meghatározni, hogy miként érhetjük el 2050-ig a karbonsemlegességet. Bár nagy kihívás lesz, és mélyreható változásokat von maga után, ez az egyetlen lehetőségünk, miután ennyi éven át késlekedtünk az éghajlatváltozásra és a kibocsátásokra irányuló intézkedésekkel. Sürgősen cselekednünk kell, hogy ne csak elfogadjuk, hanem kezeljük is a változásokat, hogy biztosítsuk a hatások igazságos eloszlását, és hogy a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak védelme érdekében megfelelő támogatást nyújtsunk. Ez a megközelítés a világjárvány nyomán vált általánosan elfogadottá, mivel egyes veszélyeztetett csoportok életét nagyobb veszély fenyegeti. 

Emellett természetesen az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseivel is megismerkedünk majd. Az EGSZB-nél rendezvényeket és konzultációkat szervezünk, törekedünk arra, hogy a polgárok és a közösségek Európa-szerte hallassák hangjukat. Alapvető fontosságú, hogy az EU megtalálja a módját annak, hogy személyes szinten elérje az embereket, és foglalkozzon a különböző aggodalmaikkal. Azt, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia képes lesz-e erre, még meg kell várni. Az EGSZB mindenesetre továbbra is összekötő pontként fog szolgálni a polgárok számára, biztosítva, hogy minden nézőpontot figyelembe vegyenek a jövőnk közös alakításáról szóló vitákban.

Cillian Lohan, az EGSZB alelnöke