Ronny Lannoo, az EGSZB Sokféleség Európája csoportjának tagja és a belgiumi kkv-k szervezetének (UNIZO) képviselője

Az önálló vállalkozókról gyakorta a könnyű pénzszerzés és a gyors siker jut az emberek eszébe. Ez a torzítás elfedi azt a sok problémát, amelyekkel a vállalkozók szembesülnek. Az önfoglalkoztatás mindig kockázatokkal jár együtt, mind az üzleti, mind a magánszférában.

Ha a dolgok rosszul mennek, gyakran fenyeget a (rejtett) szegénység. Az, hogy ezt a helyzetet gyakran figyelmen kívül hagyjuk, részben annak tudható be, hogy az önfoglalkoztatók hozzászoktak, hogy maguk oldják meg problémáikat, amikor csak lehetséges.

Rossz reklám és szégyellnivaló, ha kiderül, hogy egy vállalkozás problémákkal küzd, ezért az önálló vállalkozók vagy későn, vagy egyáltalán nem keresik a megfelelő segítséget.

Belgiumban az önálló vállalkozók mintegy 12,7%-a él a szegénységi küszöb alatt. A nehézségek hátterében általában a rossz menedzsment, a komoly üzleti terv nélküli indulás, a betegségek és a késedelmesen fizető partnerek állnak.

Vannak azonban olyan problémák is, amelyekről az önfoglalkoztatók egyáltalán nem tehetnek. Drámai példa erre a koronavírus-válság és – az Európai Bizottság jóslata szerint – a válságból következő csődhullám.

Fel kell ismernünk a problémát, és megbeszélhetővé kell tennünk: így kevesebb lesz az aggodalom, több a megelőzés és könnyebb a segítségkérés. A vállalkozói szövetségeknek nem szabad várniuk a megkeresésre: nekik maguknak kell felkutatniuk a nehéz helyzetben lévő vállalkozókat, és széles körben népszerűsíteniük kell, hogy mit kínálnak számukra.

Számos csőd megelőzhető különböző szolgáltatásokkal, például vállalkozásirányításra fókuszáló képzéssel, továbbképzéssel és tanácsadással, valamint a problémák figyelmeztető jelekből történő korai felismerése révén és egyéb intézkedésekkel. A járvány alatt számos ilyen intézkedést kiterjesztettek és megerősítettek, de sokat kell még tenni annak érdekében, hogy egész Európában csökkenjen a szegénység az önfoglalkoztatottak körében.