Alena Mastantuono cikke

Európában évente több mint 10 millió beteg részesül a nukleáris medicina előnyeiből az olyan betegségek diagnosztizálása és kezelése során, mint a rák, a szív- és érrendszeri és a neurovaszkuláris betegségek.

A radioizotópokat használó radiológiai és nukleáris technológiák kulcsfontosságúak a rák elleni küzdelem valamennyi ellátási szakaszában, a korai felismerésben, a diagnózisban, a kezelésben és a palliatív ellátásban.

A nukleáris medicinában részesülő betegek száma egyre nő, elsősorban a tudományos áttöréseknek köszönhetően. A legújabb innovatív radioligand-rákterápiák közül néhányat európai kutatók és vállalatok fejlesztettek ki, például az endokrin rendszert érintő rákbetegségeket, a prosztatarákot és szétterjedt áttéteket célzó gyógyszereket. A lutécium-177 például nagyon ígéretes radioizotóp a prosztatarák kezelésében, amely évente 90 000 halálesetért felelős Európában. A hagyományos kezelésekkel összehasonlítva a modern radionuklidos terápiákkal jól célbavehetők a rákos sejtek, és a kezelés gyakran kevésbé káros a szervezet egészére nézve. A célzott radionuklidos terápiát betegek tízezrei veszik igénybe, gyakran olyan rákbetegség esetében, amelynél nincs alternatív kezelés.

Mielőtt azonban elérné a betegeket, a nukleáris gyógyászat ellátási lánca rendkívül összetett. Hozzátartozik a nyersanyagok beszállítása és tárolása, besugárzása, feldolgozása, logisztikája és alkalmazása. Előállításuk után a radioizotópokat felezési idejük függvényében viszonylag rövid időn belül, egyeseket már aznap, másokat néhány napon belül fel kell dolgozni, fel kell adni és fel kell használni, mivel erősen és gyorsan romlandóak.

Meglepő módon ezeket a jellemzőket nem veszik figyelembe a határokon átnyúló szállítási és vámeljárások során. Például a határokon átnyúló szállítást illetően számos akadály áll fenn, ami olyan helyzetekhez vezet, amikor a garnélarák elsőbbséget élvezhet a beteg számára életmentő radioizotópokkal szemben.

Ezért az EGSZB az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló véleményében a tagállamok közötti együttműködés javítását kéri a szabályozási akadályok felszámolása érdekében. A vélemény a radioizotópok ellátási láncának minden egyes szakaszát megvizsgálja Európában, és azonosítja a határokon átnyúló szállítások akadályait, valamint a harmadik országoktól való függőségeket. Emellett megoldásokat kínál az európai infrastruktúra hiányosságaira és az összehangolt K+F biztosítására.

A véleményében megfogalmazott ajánlásokkal az EGSZB az uniós államfők áprilisi csúcstalálkozóján elfogadott következtetésekhez igazodik, amelyek hangsúlyozták, hogy csökkenteni kell Európa stratégiai függőségeit az olyan érzékeny ágazatokban, mint az egészségügy és a kritikus technológiák. Enrico Letta jelentésével összhangban azt is kiemelte, hogy figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra, valamint az áruk – többek között a gyógyszerek – határokon átnyúló mozgására.

Európának termelési ösztönzőket kell biztosítania annak érdekében, hogy nagyobb stratégiai autonómiát biztosítson a radioizotóp-ellátás terén. Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, kritikus mértékben függ az USA-tól és Oroszországtól a nagy koncentrációjú, alacsony dúsítású urán (HALEU) szállítása, valamint a radioizotóp-előállítási célanyagokhoz szükséges egyes dúsított izotópok szállítása tekintetében.

Az EU továbbra is erősen függ Oroszországtól a korszerű vagy fejlesztés alatt álló molekuláris sugárkezelések egyes radioizotópjai előállításához szükséges olyan stabilizotóp-célanyagokkal való ellátás terén, mint a lutécium-177 előállításához használt itterbium-176.

Ez valódi kihívást jelent e konkrét radioizotóp ellátási lánca számára, amely tekintetében a globális kereslet az elkövetkező években várhatóan megháromszorozódik majd.

Az ellátási lánc attól is függ, hogy reaktorban vagy részecskegyorsítókban állítják-e elő, hogyan dolgozzák fel és szállítják ki őket a kórházba. Az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosításához a tagállamoknak, különösen a kutatóközpontoknak és a kórházaknak fokozottabban együtt kellene működniük. A sugárkezelés nem egyformán hozzáférhető minden tagállamban, különösen a fejlesztési és kísérleti szakaszok vonatkozásában. Ez a kutatási szakaszban vagy engedélyezés előtti alkalmazásban lévő gyógyszerek gyorsabb hozzáférhetőségét jelenti, valamint a kis kórházak hozzáférésének javítását, ahol a szakvélemény és az infrastruktúra is hiányozhat. Egyes betegek számára ez a hozzáférés létfontosságú lehet.

A nukleáris medicinával kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció európai finanszírozása – különösen a Horizont és az Euratom program keretében – döntő fontosságú a betegek szükségleteinek kielégítéséhez. Az EU tervezett többéves pénzügyi keretében (MFF) Európának közös érdekű stratégiai projektekre van szüksége ezen a területen. Az Európai Bizottságnak az európai rákellenes tervhez kapcsolódó SAMIRA stratégiája és radioizotóp-völgy kezdeményezése (ERVI) értékes projektek. Az Európai Bizottságnak tovább kell mennie, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a nukleáris medicinára az európai rákellenes tervben és a Horizont Európa rákellenes küldetésében.

A tagállamoknak közegészségügyi politikáik finanszírozása során nagyobb figyelmet kellene szentelniük az orvosi radiológiai és nukleáris technológiákra. Ez pozitív jelzést ad az iparnak, és lehetővé teszi a kutatás és az innováció, valamint az ipari infrastruktúra fejlesztését és növekedését Európában. Emellett több embert fog vonzani az ágazatba.

Összefoglalva, csak merész politikai döntésekkel fogjuk tudni biztosítani az európai radioizotóp-ellátás javítását és kielégíteni a betegek növekvő igényeit.