Március 6-án, mindössze néhány nappal a Tanács március 12-i ülése előtt az EGSZB vitát tartott az Európai Bizottság tisztaipar-megállapodásáról. A részt vevő politikai döntéshozók, ipari vezetők és a civil társadalom képviselői megvizsgálták, hogy a terv valóban támogatni tudja-e Európa tisztatechnológiai ágazatát, energiaigényes iparágait és stratégiai autonómiáját.

A geopolitikai instabilitás és a transzatlanti kapcsolatok átrendeződése miatt Európának sürgetőbb szüksége van stratégiai autonómiára, mint valaha. A tisztaipar-megállapodás célja, hogy felgyorsítsa a dekarbonizációt és a körforgásos jelleget, ugyanakkor fokozza az ipari versenyképességet, az energiaárak csökkentésével kezdve. A terv megvalósíthatóságával és finanszírozásával kapcsolatban azonban továbbra sem minden világos.

„Nem arról van szó, hogy választani kell a stratégiai autonómia, a versenyképesség vagy a kettős átállás között. Valamennyi ipari ágazat érintett, és saját tempójában, de egyértelmű kötelezettségvállalásokkal mindenkinek alkalmazkodnia kell” – jelentette ki Pietro de Lotto, az EGSZB Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságának (CCMI) elnöke, aki szerint erre a kihívásra egyensúlyteremtésként kell tekinteni.

Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az Oroszországtól való energiafüggetlenedés geopolitikai szükségesség, de Európa ipari hanyatlása egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Az elmúlt két évben az ipari termelés és a közvetlen külföldi befektetések beáramlása is jelentősen csökkent.

A finanszírozás nagy kihívást jelent majd. A terv célkitűzéseinek eléréséhez együttműködésre van szükség az uniós intézmények, a tagállamok és az ipar között. Bár az Európai Beruházási Bank 500 millió eurós viszontgaranciát és 1,5 milliárd eurót ígért az energiahálózatok fejlesztésére, a nemzeti kormányoknak is további forrásokat kell mozgósítaniuk.

Az átállás társadalmi hatása szintén kulcsfontosságú kérdés, különösen az energiaigényes iparágakban, ahol már eddig is jelentős számú munkahely szűnt meg. A civil társadalom képviselőiben felmerült a kérdés, hogy az energiaadók csökkentésének – ami a megállapodás egyik kulcsfontosságú javaslata – nem az oktatás és az egészségügyi ellátás finanszírozása láthatja-e a kárát.

A tisztaipar-megállapodás hosszú távú céljait övező optimizmus ellenére a szakértők már nem annyira biztosak abban, hogy a megállapodás a rövid távú kihívásokat is képes-e kezelni. A gyorsaság és az egyszerűsítés kulcsfontosságú, mivel a magas energiaköltségek és a szabályozási akadályok lassíthatják a haladást. A nemzeti szakpolitikák széttagoltsága továbbra is kihívást jelent, és fennáll a veszélye, hogy a tisztaipar-megállapodás a benne rejlő lehetőségek ellenére nem fogja tudni összehangolni a különböző európai iparpolitikákat.

Vannak, akik a technológiasemlegesség miatt aggódnak, és vita folyik a megújuló energiaforrások, a hidrogén és a bioüzemanyagok megfelelő egyensúlyáról. Bár a megújuló energiaforrásokra helyezett hangsúly üdvözlendő, az energiahatékonyság terén is határozott kötelezettségvállalásokra van szükség. A megújuló energiaforrásokkal az európai fogyasztók 2021 és 2023 között már 100 milliárd eurót takarítottak meg, és az EU-nak építenie kellene erre a sikerre. (jh)