Az EGSZB októberi plenáris ülésén az iparpolitikáról folytatott vita középpontjában az a kérdés állt, hogy miként lehet a legjobban biztosítani az európai ipar stratégiai autonómiáját.

Az EGSZB október 21-i plenáris ülésén került sor a Padmashree GEHL SAMPATH, a Harvard Egyetem Berkman Klein Center munkatársa részvételével tartott vitára arról, hogy az iparstratégia hogyan támogathatja a zöld és digitális gazdaságra való kettős átállást, hogyan járulhat hozzá Európa helyreállításához, és hogyan növelheti stratégiai autonómiánkat és rezilienciánkat.

A technológia, a fejlesztés és a nemzetközi politikai gazdaság vezető szakértője, Padmashree Gehl Sampath egy újfajta kormányzati beavatkozás mellett érvelt, amely nem csupán a piaci hiányosságok orvoslását célozza, hanem azt is biztosítja, hogy a technológiai változás társadalmi szempontból is eredményes legyen.

„Itt az ideje, hogy az iparpolitikát merészen és a megszokottól eltérő módon vizsgáljuk” – jelentette ki. „Nincs értelme megismételni azt, ami a múltban nem működött”.

Az új iparpolitika kialakításakor az első lépés annak felismerése, hogy a fejlett gazdaságokban a vállalkozói szellem, az innováció és a versenyképesség visszaesését folyamatosan erősítik az új technológiai paradigmák és trendek, amelyek számos ágazatban és folyamatban megjelennek. A Covid19 utáni világ bizonytalansága nem csak a világjárvány következménye.  Ehhez jönnek még az adatvezérelt hálózatok többszörös hatásai, a digitalizáció előnyeinek egyenlőtlen eloszlása az elmúlt 15 évben, az éghajlatváltozás és az energetikai átállás által az országokra nehezedő nyomás, valamint a globalizáció 1980-as évekbeli kezdete óta gondosan felépített globális kereskedelem és ellátási láncok lassulása, egyes esetekben összeomlása.

A második lépés egy új stratégia három merész javaslat alapján történő felépítése:

1) annak felismerése, hogy a jövő három megatrendje – egészségügyi ellátás/világjárványokra való felkészültség, energetikai átállás/éghajlat-politikai fellépés és adatgazdaság – szorosan összefonódik, és ezekre kell építeni. Nem olyan iparpolitikára van szükségünk, amely egyszerre, különböző pályákon kezeli ezeket a megatrendeket, hanem olyanra, amelyben ezek az átalakulások a változás körforgásos modelljének keretébe illeszkednek;

2) a technológiai ágazat dinamizmusának elősegítése a piac megtartására és a jó piaci teljesítményre összpontosítva, ami fontosabb kérdés, mint a piacra jutás mindezen kulcsfontosságú ágazatokban, különösen a gyógyszeriparban és a vakcinák területén, ahol jelenleg erőteljes oligopolisztikus tendenciák érvényesülnek;
 
3) az iparpolitika valóban ágazati megközelítése, amely túlmutat a szokásos céltáblákon, például a versenypolitikán, mivel ezek az ágazatok – bár fejlett technológiákon, magas szintű kutatás-fejlesztésen, innováción és ösztönzőkön alapulnak – teljesen eltérő jellemzőkkel bírnak.

Padmashree GEHL SAMPATH például feltette a kérdést, hogy ha a meglévő erősségekre alapozva valóban elő kívánjuk mozdítani az európai egészségügyi piacot, az EU támogathatna-e egy olyan közcélú programot egy egészségügyi ökoszisztéma kialakítása érdekében, mint amilyen a Covid19-válságot közvetlenül követő „Warp Speed” művelet az USA-ban. Elősegítheti-e Európa a meglévő biotechnológiai vállalatainak megerősítését a termékfejlesztést támogató programokhoz hasonló állami beruházási programokkal?

Az utóbbi időben az EGSZB napirendjén kiemelt helyen szerepel az iparstratégia. Hamarosan webinárium-sorozatra kerül sor, melynek célja az iparág jelenében feszültséget okozó pontok feltárása. Az ipari jövőnkhöz vezető út című rendezvénysorozat 2022 márciusában egy nagyobb konferenciával ér véget, amelyen az EGSZB megvitatja megállapításait az EU francia elnökségével és az Európai Bizottsággal. (dm)