EGSZB info

A legtöbb uniós tagállamban a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásához egyértelműbb irányítási rendszerekre van szükség. A központi, regionális és helyi szintek közötti felelősségmegosztás továbbra sem egyértelmű. Az EGSZB megkongatja a vészharangot, és a 2021. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló, Gonçalo Lobo Xavier által kidolgozott és az októberi plenáris ülésén elfogadott véleményében hangsúlyozza: világosabbá kell tenni azokat a mechanizmusokat, amelyek a civil társadalmi szervezeteknek és a szociális partnereknek a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtási, nyomonkövetési és kiigazítási szakaszába való bevonását szolgálják.

Az EGSZB a februári állásfoglalásában már rámutatott erre a kérdésre, de a helyzet az Európai Bizottság erőfeszítései ellenére sem változott. Az EGSZB határozottan kéri ezért, hogy ezeket az Unió fellendülése szempontjából kulcsfontosságú szempontokat alaposabban vizsgálják meg.

„Ráirányítjuk a figyelmet arra, hogy mérni kell a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása terén elért eredményeket. Jó nyomonkövetési mutatókra van szükségünk, mivel ezek elengedhetetlenek az EU jövőbeli fejlődési és helyreállítási pályájának meghatározásához. Fontos, hogy a tagállamok megfelelően reagáljanak erre a kihívásra: bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy felhívjuk a polgárok figyelmét az előttünk álló komoly nehézségekre” – jelentette ki Gonçalo Lobo Xavier a vita során.

Az euróövezet 2021-es gazdaságpolitikájáról szóló, Kristi Sõber által kidolgozott véleményben az EGSZB arra is rámutat, hogy a világjárványnak nincs vége, és a gazdasági utóhatásokat még évekig érezni fogjuk. Ezért egy konkrét, új vészhelyzeti gazdaságpolitikai csomagra van szükség. Az EU és az euróövezet gazdaságai ismét gyorsan növekednek. Ugyanakkor az EU az európai integráció gazdaságtörténetének legnagyobb kihívást jelentő időszakán megy át. Ezen a kritikus ponton csak kormányzati kiadások segítségével lehet enyhíteni a helyzeten.

Az EGSZB nagyra értékeli a világjárvány leküzdését célzó gyors uniós és nemzeti szintű reagálást, és üdvözli, hogy a közös erőfeszítések a helyreállítási stratégia szerves részévé váltak. A plenáris ülésen felszólalva Kristi Sõber elmondta, hogy „a koronavírusra való reagálást elősegítő kezdeményezések segítettek enyhíteni a nagyon nehéz gazdasági körülményeken, különösen 2020 első felében. Erre elsősorban a piacok, a munkahelyek és a személyes jövedelmek stabilizálásával kerülhetett sor. Ezt az első lépést követte a Next Generation EU (NGEU), a szilárd és rendkívül innovatív pénzügyi hozzájárulás. Mindkét kezdeményezés gyors és rugalmas válaszokat adott a világjárványra.” (mp)

Az Európai Bizottságnak tovább kell lépnie az új 5G és 6G technológiák több ágazatot érintő hatásának értékelése terén. Eszközökre és intézkedésekre van szükség a kockázatok és sebezhetőségek kezeléséhez. A Dumitru Fornea által kidolgozott és a Közgyűlés által az októberi plenáris ülésen elfogadott véleményben az EGSZB határozott álláspontot képvisel, és megjegyzi, hogy – bár az 5G-hálózatok kiépítéséről szóló vita ellentmondásos, politikai színezetű vitává vált – a társadalmi, egészségügyi és környezetvédelmi kérdéseket tisztázni kell a polgárok és az összes érintett szereplő bevonásával.

A plenáris ülés alkalmával Dumitru Fornea elmondta: „Az elektronikus hírközlés gyors digitalizálódása és fejlődése jelentősen átalakítja a gazdaság és a társadalom egészét. Az emberiségnek történelmi esélye van arra, hogy ezeknek a technológiáknak a felelős használata révén jobb társadalmat építsen. Azonban kellő gondosság és demokratikus ellenőrzés nélkül közösségeink komoly kihívásokkal kerülhetnek szembe, amikor a jövőben kezelni akarják majd ezeket a technológiai rendszereket.”

A világjárvány megmutatta, hogy az elektronikus kommunikációs infrastruktúra fontos szerepet tölt be a társadalomban, és jelentősen javíthatja a polgárok életminőségét, közvetlen hatást gyakorolva a szegénység elleni küzdelemre. A potenciális veszélyeket azonban folyamatosan értékelni kell. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy különítsenek el európai és nemzeti forrásokat egyrészt olyan mélyrehatóbb multidiszciplináris kutatásra és hatástanulmányokra, amelyek elsősorban az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásokat vizsgálják, másrészt ezek eredményeinek a terjesztésére, hogy ezzel is bővíteni lehessen a nyilvánosság és a döntéshozók ismereteit. (mp)

A fenntartható légijármű-üzemanyagok piaca növekedésének felgyorsítására irányuló új európai bizottsági kezdeményezés a helyes irányba tett lépés, de néhány módosításra van szükség, hogy piactorzító hatások nélkül, hatékonyan végrehajtható legyen. Ez annak a véleménynek a fő üzenete, amelyet Thomas Kropp dolgozott ki a „ReFuelEU” légi közlekedési kezdeményezésre irányuló javaslatról, és amelyet az októberi plenáris ülésen fogadott el az EGSZB.

„Való igaz, hogy a fenntartható légijármű-üzemanyagok – ha megfelelő mennyiségben állítják elő, és minden légitársaság számára elérhetővé válnak – jelentősen csökkentenék az ágazat szén-dioxid-kibocsátását. Nem egyértelmű azonban, hogy az Európai Bizottság által követett megközelítés megakadályozná-e a verseny torzulását” – fejtette ki Thomas Kropp.

A légi közlekedés nemzetközi szolgáltatási ágazat, amely két különböző, eltérő dinamikával rendelkező piacot fed le: egyrészt az Európai Gazdasági Térség alkotta európai egységes piacot, másrészt a nemzetközileg szabályozott piacot. Az európai bizottsági javaslattervezetnek egyértelműen tükröznie kellene ezt a különbséget, továbbra is biztosítva az EGT-n belüli egyenlő versenyfeltételeket, illetve proaktívan előmozdítva a világszerte alkalmazandó fenntarthatósági normákat.

Thomas Kropp a szén-dioxid-kibocsátás kapcsán is kidolgozott egy véleményt, méghozzá a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszeréről (CORSIA) szóló értesítés témájában. Ezt a véleményt is az októberi plenáris ülésen fogadták el. A dokumentumban az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy módosítsák a 2003/87/EK irányelvet a 2021. évi kibocsátáskompenzációra vonatkozó értesítés tekintetében. Az EGSZB a javaslat mielőbbi elfogadását is támogatja, mert ez jogbiztonságot teremtene. (mp)

A Covid19, az éghajlati összeomlás miatti szélsőséges időjárás, a kibertámadások és a brexit okozta közelmúltbeli események azt mutatják, hogy újra kell gondolni a prioritásokat és autonómiájuk megerősítésével javítani kell az élelmiszerrendszerek rezilienciáját és fenntarthatóságát. Az élelmezésbiztonság nem mindenki számára garantált az EU-ban.

Az EGSZB szerint ki kell dolgozni egy olyan kockázatkezelési intézkedéseket tartalmazó eszköztárat, amelyek segítik az élelmiszer-ellátási láncokat a szélsőséges helyzetek kezelésében, a különböző hatóságokat, a gazdálkodókat és az ipart pedig az azonnali intézkedések meghozatalában.
„Stratégiai autonómia, élelmezésbiztonság és fenntarthatóság”’ című saját kezdeményezésű véleményében az EGSZB javasolja a nyitott stratégiai autonómia fogalmának meghatározását, amelyet az élelmiszertermelésen, a munkaerőn és az élelmiszer-kereskedelmen alapuló élelmiszerrendszerekre alkalmaznak, azzal az átfogó céllal, hogy igazságos, egészséges, fenntartható és rugalmas élelmiszerellátás révén minden uniós polgár számára garantálják az élelmezésbiztonságot és fenntarthatóságot.
„A gazdaságok és a termékeny mezőgazdasági földek, illetve a víz stratégiai javaknak számítanak, amelyeket az egész EU-ban meg kell óvni, hiszen ezek jelentik nyitott stratégiai élelmezésügyi autonómiánk sarokköveit” – hangsúlyozta Klaas Johan Osinga EGSZB-s előadó.

Az EGSZB arra kéri a döntéshozókat, hogy hajtsanak végre egy olyan átfogó és holisztikus stratégiát, amely támogatja a kiegyensúlyozott, koherens, méltányos és fenntartható város- és vidékfejlesztést. Ez magában foglalja a helyi közösségek szerepének kiaknázását, a hagyományos iparágak ösztönzését, valamint új gazdasági tevékenységek és foglalkoztatási lehetőségek megteremtését a vidéki térségekben, a városi térségekkel való szinergiák előmozdítása mellett.

A fenntartható vidék- és városfejlesztés holisztikus stratégiája felé című EGSZB-vélemény számos ajánlást fogalmaz meg a több érdekelt fél részvétele és az alulról felfelé építkező megközelítés alapján, amelyek kulcsfontosságú elemek a vidékpolitikák fenntarthatóságának és a velük kapcsolatos helyi felelősségvállalásnak a garantálásához.

Alapvető jelentősége van a horizontális koordinációnak és a testreszabott politikáknak

„A vidéki területeket érintő különböző szakpolitikákban integrált cselekvési és finanszírozási megközelítésre van szükség. Gondoskodni kell arról, hogy a vidéki területek ne csak fenntarthatók, hanem vonzó életterek is legyenek. A vidéki életminőséget a fiatalok számának növekedésén és a minőségi, jól fizetett munkahelyeket biztosító új kezdeményezéseken lehet majd lemérni” – mutatott rá az előadó, Josep Puxeu Rocamora. (mr)

Felül kell vizsgálni az uniós költségvetési keretet – nemcsak a gazdaság középtávú stabilizálása végett, de gazdaságunk társadalmi-ökológiai átalakulásának finanszírozása, valamint a teljes foglalkoztatottság, a minőségi munkahelyek és az igazságos átmenet biztosítása érdekében is. A Közgyűlés által az októberi plenáris ülésen elfogadott, Dominika Biegon jegyezte vélemény nem hagy kétséget: az Európai Bizottságnak sürgősen felül kell vizsgálnia az EU gazdasági kormányzási keretét.

A vita során Dominika Biegon elmondta, hogy „az EGSZB pragmatikus megoldásokat szorgalmaz az EU jövőbeli költségvetési keretéhez: véleményünk megmutatja, miként lehet az államadósságról szóló vitában áthidalni az ideológiai szakadékokat. Az uniós költségvetési szabályok az EU-Szerződések módosítása nélkül is hatékonyabbá tehetők. Véget vethetünk az állami beruházások krónikus hiányának, és nagyobb mozgásteret adhatunk a tagállamoknak ahhoz, hogy a jövőben megfelelően fellépjenek a gazdasági visszaesésekkel szemben – anélkül, hogy veszélyeztetnék az államháztartás fenntarthatóságát. Fontos, hogy az uniós intézmények mielőbb reformokat javasoljanak, amelyekkel megnyitják az utat a fenntartható helyreállítás és az igazságos átmenet előtt.”

Az európai szemeszterbe a civil társadalmi szervezeteket is jobban be kell vonni, nemzeti és uniós szinten egyaránt. A civil társadalom tényleges bevonásához a partnerség elvét kellene követni, amelynek alkalmazása régóta hagyomány az európai strukturális és beruházási alapok irányításában. (mp)

Az októberi plenáris ülésszak keretében elfogadott egyik saját kezdeményezésű véleményében az EGSZB olyan intézkedéseket vázol fel, amelyek révén a reklámozás alkalmazkodhat az éghajlatváltozás és a világjárvány utáni helyreállítás jelentette kihívásokhoz, miközben továbbra is betölti az európai gazdaságban és kultúrában rá háruló fontos szerepet.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság olyan keretet javasol a modern reklámipar számára, amely fenntartja annak alapvető szerepét a gazdasági növekedésben, a munkahelyteremtésben és az európai kultúra támogatásában, miközben a fenntartható fogyasztás hiteles mozgatórugójává teszi azt.

Több tanulmány is kimutatta, hogy egy eurónyi reklámberuházás akár 5–7-szer akkora eredményt is hozhat, növelve ezzel az európai gazdaság fellendítésének ütemét. Hozzájárul új termékek és szolgáltatások elterjedéséhez, a verseny bővüléséhez, valamint a nyilvánosság médiához, művészetekhez és sporthoz való hozzáférésének finanszírozásához. Ugyanakkor az ágazatot gyakran éri kritika amiatt, hogy túlzott fogyasztásra ösztönöz és negatív hatásokat fejt ki a társadalomra és a környezetre.

„Igyekszünk feltárni, hogy milyen fejlődési pályát kellene követnie ennek az ágazatnak ahhoz, hogy hatékony maradjon, ugyanakkor pedig garantálja, hogy fejlődése összhangban legyen a fenntartható fejlődéssel” – fejti ki Thierry Libaert, a vélemény előadója.

Az EGSZB először a vállalkozásokat és ügynökségeket kéri arra, hogy vitassák meg, miként tudják üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat 2030-ig 55%-kal csökkenteni, illetve 2050-re elérni a karbonsemlegességet.

A fenntarthatóságot minden promóciós kampány szerves részévé kell tenni. A gyakorlatban a reklámszolgáltatókat ösztönözni lehetne arra, hogy csökkentsék a digitális hirdetőtáblák energiafogyasztását, és hogy javítsák azok újrahasznosíthatóságát. A nyomtatott reklám környezeti hatásainak csökkentése érdekében a vállalkozások átállhatnának fenntartható erdőgazdálkodásból származó, PEFC vagy FSC címkével rendelkező papírok, illetve a REACH és a GreenGuard szabványoknak megfelelő alacsony toxicitású tinták használatára.

A reklámozási gyakorlatok arra is ösztönözhetik a fogyasztókat, hogy csökkentsék kollektív környezeti lábnyomukat. A hirdetések például motiválhatnak a közös autóhasználatra azzal, hogy kevesebb olyan autót mutatnak, amelyben a sofőr egyedül ül. A helyes gyakorlatokat megerősítheti az is, ha a kommunikációs szakmák egyetemi kurzusai nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezeti problémákra.

Szintén régóta esedékes már a valóságtól elrugaszkodott állításokkal, például a káros, egyszer használatos termékek „fenntarthatóként” történő beállításával kapcsolatos vita is. 2020-ban ugyanis a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok és az Európai Bizottság egy tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a vállalatok weboldalain az adott termék környezetbarát jellegére vonatkozó állítások az esetek 42%-ában hamisak vagy túlzóak voltak.

Az EGSZB szerint ha a hirdetők körében szélesebb körű lenne az egyetértés azt illetően, hogy tényszerű, pontos információkat kell nyújtani, az ahhoz vezetne, hogy több fogyasztó lenne képes felismerni azokat a termékeket, amelyek valóban kisebb környezeti hatással járnak. Itt jut szerephez az Európai Bizottság abban, hogy olyan uniós rendelet kidolgozását ösztönözze, amely támogatja a reklámipart a dezinformáció elleni küzdelemben.

E megközelítés keretében ösztönözni kell azokat a hirdetőket is, akik felelősséget vállalnak ezeknek a normáknak a betartásáért. A támogatásnak köszönhetően csökkenne annak kockázata, hogy a hirdetők a digitális hirdetési rendszerek nagy részét irányító külföldi technológiai óriásvállalatokhoz vándorolnak, és megerősödhetne egy olyan ágazat, amely továbbra is központi szerepet tölt be Európa fenntarthatóbb fogyasztásra való átállásában. (dm)

 

Ha azt akarjuk, hogy a világjárványt követő ipari stratégia jelentős fellendüléshez vezessen, akkor abba be kell vonni a civil társadalmat is – hangsúlyozza az EGSZB az új uniós iparstratégia tervezetéről szóló közelmúltbeli jelentésében. A stratégiának a fenntarthatóságra és a jóllétre kell összpontosítania, mérnie kell a társadalmi hatásokat, és egy hatékony, hozzáférhető egészségügyi rendszert kell előmozdítania.

A Covid19-világjárvány felszínre hozta Európa gazdaságának gyengeségeit, mindenekelőtt a regionális egyenlőtlenségeket, a szakemberhiányt, valamint az egységes piacot és a stratégiai cikkekből való ellátást fenyegető kockázatokat. A tanulságokat figyelembe véve az Európai Bizottság frissítette az ipar környezetbarátabbá, digitálisabbá és versenyképesebbé tételére irányuló tervét, az új európai iparstratégiát.

Az EGSZB jelentést dolgozott ki az új elemekről, továbbá egy véleménykiegészítést is készített, amelyben elsősorban azzal foglalkozik, hogy melyek a feltételei egy, az EU iparát alátámasztani képes, inkluzív és innovatív egészségügyi rendszer megteremtésének.

A jelentésben az EGSZB valamennyi, az európai gazdasághoz kapcsolódó csoportot – a szakszervezetektől a nagyvállalatokon és a kkv-kon át egészen a civil társadalmi szervezetekig és a hatóságokig – felhív arra, hogy vegyenek részt az európai ipar jövőjének alakításában. A jelenlegi stratégia a vállalkozásokra összpontosít, de az EGSZB szerint a pozitív változáshoz szükséges célkitűzések, célszámok és mutatók kidolgozása során feltétlenül figyelembe kell venni a szociális partnerek meglátásait is. Hozzáteszi, hogy a versenyképesség nem lehet egy életképes hosszú távú stratégia egyetlen mércéje. A fő teljesítménymutatók szélesebb körére van szükség annál, mint ami a javasolt stratégiában szerepel. Az EGSZB úgy véli, hogy a versenyképesség és a beruházások nem elegendőek. Emellett, ha azt akarjuk, hogy Európa ipari ágazatai valóban fenntarthatóak legyenek, akkor a fő teljesítménymutatóknak támogatniuk kell a társadalmi jóllétet és a fenntartható növekedést is.

Fontos mérendő szempontot jelentenek a munka- és termelési feltételek társadalmi és környezeti hatásai, valamint a munkahelyek minősége.

Egy másik mutatószámcsoport révén pedig azt kellene felmérni, hogy mennyire haladt előre a hulladékmentes körforgásos gazdaságra való átállás. Végül pedig a vállalatok és munkahelyek hosszú élettartamának biztosítása érdekében azokat a tényezőket – például a kutatás-fejlesztési beruházásokat – is nyomon kellene követni, amelyek valamennyi iparágban jelen vannak.

A közös európai érdeket szolgáló fontos projektek (angol rövidítéssel IPCEI-k) olyan, az egész EU-ra kiterjedő projektek, amelyek a zöld és a digitális átálláshoz alapvetően fontos innovációk fejlesztését támogatják. Az EGSZB úgy véli, hogy először is e projektek megfelelő végrehajtásához a munkavállalói szervezetek szakértelmére van szükség. Másodszor pedig fel kell mérni az egyes IPCEI-ket abból a szempontból, hogy milyen értéket és mennyi munkahelyet teremtenek, és hogy a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak milyen készségekre van szükségük a modernizált iparágakhoz.

A szabványok egy másik fontos eszközt jelentenek ahhoz, hogy Európa visszanyerhesse vezető pozícióját az ipari termelés terén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok által kidolgozott szabványokat nemcsak maguknak a vállalatoknak kellene terjeszteniük, hanem az Európai Bizottságnak is mögéjük kellene állnia, és segítenie kellene az elterjesztésükben.

A véleménykiegészítés azt vizsgálja meg, hogy a stratégia hogyan javíthatja a hozzáférést egy méltányosabb és összehangoltabb európai egészségügyhöz.

Az EGSZB szerint az irányításra, az ellátás diverzifikálására és a digitális egészségügyre mint egymással összefüggő elemekre kellene koncentrálni. A jobban működő vállalkozások révén az egységes piac is zökkenőmentesebben működhetne, ami új vállalkozások létrehozását ösztönözné. Ha pedig nagyobb számú termelő működne az iparágban, akkor az egészségügyi termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megbízhatóbbá válna. Az is hasonló eredménnyel járna, ha ösztönzőket teremtenének arra, hogy a legfontosabb anyagok és termékek előállítását visszahozzák Európába.

A szervezeteken és határokon átnyúlóan működő digitális egészségügyi rendszerek létrehozása előtti akadályok elhárítását célzó intézkedések ugyancsak erősítenék az iparág egységes piacát és javítanák az egészségügyi ellátást. Ugyanezen célból az EGSZB cselekvésre szólít fel az állami és a magánszektor, illetve a nagyvállalatok és a kkv-k közötti szinergiák fokozása, valamint a K+F-be és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó valamennyi munkavállaló képzésébe való beruházás érdekében. (dm)

A klímasemleges társadalomra való átállásról szóló párbeszédhez kapcsolódva az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kérte, hogy hozzanak több intézkedést az európai üvegipar védelme érdekében.

Az EGSZB arra kéri az EU szakpolitikai döntéshozóit, hogy helyezzék az üvegipari ágazatot jelenlegi politikai prioritásaink, így az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag, a körforgásos gazdaságról szóló csomag, a digitális menetrend, a stratégiai értékláncok menetrendje és az EU nemzetközi kereskedelempolitikája és az azokkal összekapcsolódó eszközök középpontjába.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli azokat az uniós szakpolitikákat, amelyek az üvegipar támogatásával a klímasemleges társadalom megvalósítását kívánják lehetővé tenni. Úgy véli, hogy az EU épületkorszerűsítési programja az üzleti lehetőségek hatalmas tárházát jelentené az üvegipar számára azáltal, hogy beruházásokat indíthat el, miközben nagymértékben hozzájárul az épületekből származó CO₂-kibocsátás csökkentéséhez. Az EGSZB azonban nyomatékosan javasolja, hogy az üvegiparban is menjen végbe egy energetikai átállás, amelynek érdekében mind a tőke-, mind a működési kiadásokhoz pénzügyi támogatást nyújtanak, hogy az üvegipar ne legyen kitéve tisztességtelen versenynek az EU piacán kívülről.

Az EGSZB a témáról szóló, az októberi plenáris ülésen elfogadott saját kezdeményezésű véleményében arra szólít fel, hogy hozzanak párhuzamosan többféle intézkedést egy környezetbarátabb, energiahatékony üvegipar kialakítása érdekében, oly módon, hogy egyúttal a versenyképesség is javuljon, és megőrizhessük a színvonalas munkahelyeket.

„Az üveg mindenütt ott van, a mobilitási megoldásoktól az építőiparig, a védelemtől az okostelefonokig. Ha az EU a zöld és a digitális átállás kihívásainak is megfelelve teljes mértékben ki akarja aknázni az új üvegpiaci szegmensek lehetőségeit, akkor szüksége van egy üvegipari stratégiára” – mondta el a vélemény előadója, Aurel Laurenţiu Plosceanu.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a Parlamentet, hogy alakítsanak ki új uniós szakpolitikákat az éghajlati célokra és a stratégiai értékláncokra vonatkozóan, hogy újraindítsák a fényelemek gyártását Európában, és megőrizzék a többi stratégiai üvegtermék gyártását és a kapcsolódó értékláncokat.

Az EGSZB megjegyezte, hogy az EU üvegipara nagy kihívások és lehetőségek előtt áll: Egyfelől az üvegnek meg kell birkóznia a digitális és zöld átállást kísérő strukturális átalakulásokkal. A termelésnek három évtizeden belül karbonsemlegessé és körforgásossá kell válnia, miközben a munkafolyamatok az elkövetkező években még inkább automatizáltak és digitálisak lesznek.

Másfelől az üveg mindezen átalakulások homlokterében fog állni, és a következő években számos üvegtermék esetében új üzleti lehetőségek merülnek majd fel.

„Az EU-nak az üveget tartós anyagként kell besorolnia, és el kell ismernie előnyeit a tekintetben, hogy hozzájárul a fenntartható csomagolási rendszerekhez és megfelel a körforgásos gazdaság elveinek. Jó lehetőségek vannak arra, hogy új munkahelyeket teremtsünk az üveg-újrahasznosítási szektorban, és új, tehetséges munkavállalókat vonzzunk ebbe az ágazatba” – fűzte hozzá Gerald Kreuzer, a vélemény társelőadója.

Az EGSZB ezért sürgeti az EU-t, hogy ismerje el, hogy az üveg létfontosságú a zöld energiatermeléshez. (ks)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) fenntartásainak adott hangot a vegyes tanulásnak, azaz a hagyományos, tanár által irányított tanulás online vagy más független tanulási módszerekkel ötvözött változatának az alap- és középfokú oktatásban való bevezetéséről szóló új keletű európai bizottsági javaslattal kapcsolatban. Az EGSZB megkérdőjelezi a javaslat időszerűségét, tekintettel arra, hogy a Covid19-világjárvány milyen nagy mértékben érintette az oktatási rendszereket Európában és máshol.

A vegyes tanulásról szóló, az októberi plenáris ülésén elfogadott véleményben az EGSZB azon kételyeinek is hangot adott, hogy ez a tanulási módszer alkalmas-e az általános iskolai és az alsóbb osztályos középiskolai diákok számára, amellett érvelve, hogy a módszert először a felsőbb osztályokban kellene bevezetni, mivel a fiatalabb gyermekek, különösen az alsó tagozatban, általában még nem elég érettek arra, hogy önállóan tanuljanak.

„Kételkedünk abban, hogy most lenne a megfelelő idő a vegyes tanulás iskolákban való bevezetésére vagy előírására. A Covid19-világjárvány óriási hatást gyakorolt az oktatási rendszerekre és a gyermekekre, különösen a kisgyermekekre, akik csak most kezdték meg tanulmányaikat. A vegyes tanulás az önálló tanulást is magában foglalja, ehhez azonban bizonyos készségekre van szükség” – fejtette ki a vélemény előadója, Tatjana Babrauskienė.

Az EGSZB a véleményben elismerte, hogy a vegyes tanulás javíthatja az oktatáshoz, képzéshez és a digitális készségekhez való hozzáférést, ahogyan az a Covid19-válság alatt is bebizonyosodott.

Ugyanakkor a világjárvány arra is rámutatott, hogy nem minden diák rendelkezik az ehhez a tanulási módszerhez szükséges – gyakorlati vagy személyes – erőforrásokkal, ami a legrosszabb esetben lemorzsolódásukhoz vezethet. Emellett a pandémia azt is megmutatta, hogy a szoros társas kapcsolatokat fenntartó oktatás alapvető fontosságú a gyermekek szocializációja és mentális egészsége szempontjából.

„Nem becsülhetjük alá az oktatás szociális szerepének értékét. Az oktatás nemcsak a tudományról, a fizikáról vagy a matematikáról szól, hanem arról is, hogy a gyermekek együtt járnak iskolába, keverednek, találkoznak társaikkal. A testnevelés és a mentális egészség együtt fontosak” – mutatott rá a társelőadó, Michael McLoughlin.

Az EGSZB 21 ajánlást fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy miként biztosítható a vegyes tanulás pozitív szerepe az oktatásban. Az egyik fontos pont, hogy a vegyes tanulást úgy kell megvalósítani és finanszírozni, hogy az ösztönözze valamennyi diák oktatását és képzését, különös tekintettel az alacsonyabb jövedelmi hátterű, fogyatékossággal élő és vidéki területeken élő diákokra.

A Covid19-válság világossá tette, hogy a vegyes tanulás jelentős időráfordítást és kreativitást követel meg a már egyébként is túlterhelt tanároktól, akik központi szerepet töltenek be az önálló tanulás sikeres tervezésében és felügyeletében.  

Európában már most sincs elegendő tanár, részben a fizetés és a nehéz munkakörülmények miatt. Ezért a kiégések elkerülése érdekében fontos figyelemmel kísérni, hogy milyen hatása van a vegyes tanulásnak a munkakörülményekre és a munkaterhelésre. A nyomás enyhítése érdekében az EGSZB arra kéri a nemzeti hatóságokat, hogy támogassák a tanárokat az új tanulási módszerrel kapcsolatos képzésük során. (ll)

A világjárvány okozta válság során tapasztalt kiugró halálozási arány megmutatta, hogy milyen strukturális és rendszerszintű problémák vannak az ápolási intézményekre épülő gondozási modellben. Emellett a várható élettartam növekedése és ennek eredményeként az idős emberek számának az elkövetkező években várható emelkedése rávilágít arra, hogy meg kell reformálni ezt a gondozási modellt.

Az ápolás-gondozás hozzáférhetőségének, megfizethetőségének és minőségének javítása, valamint a gondozók megfelelő száma és jobb munkakörülményei az EGSZB „Időseknek szóló új gondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai” című meghallgatásán azonosított fő kihívások közé tartoznak.  A meghallgatás eredményei beépülnek majd a saját kezdeményezésű véleménybe, melyet az EGSZB jelenleg dolgoz ki a témában.

A vélemény előadója, Miguel Ángel Cabra de Luna kijelentette: „Ez a vélemény nem átfogó megközelítést kíván felvázolni az idősödésre vonatkozóan, hanem az idősgondozás kérdésére összpontosít, mivel az időseket érintette a legnagyobb mértékben a Covid19-világjárvány.”

A meghallgatás során tagállami egészségügyi modelleket mutattak be, ismertetve a világjárvánnyal kapcsolatos különböző nehézségeket és megközelítéseket.

Az Európai Bizottság és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság által a tartós ápolás-gondozásról készített 2021. évi jelentés szerint a népesség idősödése várhatóan a tartós ápolás-gondozás iránti igény egyértelmű növekedéséhez vezet. A 65 évnél idősebbek száma az előrejelzések szerint 41%-kal, 130,1 millióra emelkedik a következő 30 évben.

Maciej Kucharczyk, az AGE Platform Europe főtitkára így nyilatkozott: „A jó gondozási rendszerek kialakítása lehetőséget jelent, és a szolgáltatások jelentik az emberek autonómiája, függetlensége és életminősége támogatásának eszközét.”

Tuscany Bell, a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (EPSU) munkatársa elmondta: „Annak érdekében, hogy megfelelő szolgáltatást nyújtsunk a gondozásra szorulók számára, megfelelő munkakörülményekre és elegendő képzett személyzetre van szükségünk. Jelenleg túl kevés gondozó jut túl sok gondozottra.”

Mivel az aktív időskor témája horizontális jellegű, és gazdaság- és szociálpolitikai intézkedéseket is érint, koordinációra van szükség a szociális és egészségügyi szolgáltatások között, szélesebb körű hozzáférést biztosítva a tartós ápolás-gondozáshoz, hogy az idősek méltóságteljes életet élhessenek. (at)