Az EGSZB azt javasolja, hogy Európában ne lehessen forgalmazni javíthatatlan termékeket, és nem elegendő pusztán arra kötelezni a gyártókat, hogy tájékoztassák a fogyasztókat arról, ha egy terméket nem lehet megjavítani.

Az EGSZB megállapítja, hogy az Unió által újonnan bevezetett javításhoz való jog hatalmas előrelépés – papíron. Ha azonban a fogyasztó egy elromlott okostelefont vagy készüléket javíttatni szeretne, számos gyakorlati akadályba ütközhet, amelyek megnehezítik vagy költségessé teszik, sőt akár ellehetetlenítik a javítást. Az Uniónak tovább kellene mennie, és arra kellene kérnie a tagállamokat, hogy tiltsanak meg minden olyan gyakorlatot, amely a szándékos javíthatatlanságra épít.

A javításhoz való jog nem áll fenn, ha a tárgyakat úgy tervezték, hogy ne legyenek javíthatók, szögezi le Thierry Libaert, az EGSZB-vélemény előadója.

A javasolt irányelvről szóló véleményében az EGSZB több olyan gyakorlati intézkedést ajánl, amelyek erősítik a jogszabályt és gondoskodnak arról, hogy a javítás mint opció a jótállási idő lejárta után is elérhető és megfizethető legyen, üzleti szempontból is. Az EGSZB többek között az alábbiakat ajánlja:

  • arra kell ösztönözni a fogyasztókat, hogy a javítást válasszák – akár olyan egyszerű eszközökkel, mint a jótállási idő meghosszabbítása, amennyiben a terméket a jótállási idő alatt javították,
  • lehetővé kell tenni olyan innovatív megoldásokat, mint például a 3D-nyomtatás a pótalkatrészek gyártásához, vagy a készülékfelújítás, amivel második életet adhatunk a termékeknek, de szóba jöhet a használt pótalkatrészek piacának kiépítése is,
  • képzési és továbbképzési programokat kell indítani, hogy a szerelők elsajátítsák a szükséges készségeket egy olyan munkakörnyezetben, amelyet az eddigi mechanikus szerkezetek helyett egyre inkább a csatlakoztatott eszközök uralnak. Általánosságban kezelni kell a szerelőmunkások hiányát Európában.

A javítási ágazat olyan, értékes és minőségi munkahelyeket teremt Európában, amelyeket nehéz áthelyezni. 10 000 tonna kezelt termékre vetítve 404 munkahelyet teremt, vagyis ötvenszer többet, mint az elmúlt években meghatározó tendenciává vált hulladékártalmatlanítás. A fogyasztók 65%-a kidobja a meghibásodott termékeket, ami évente 7,5 millió tonna hulladékot jelent.

Zöldrefestés: nemet mondunk a kibocsátáskompenzációs egységeken alapuló állításokra

A javításhoz való jogról szóló irányelvhez hasonlóan a zöld állításokról szóló irányelv is azt ösztönzi, hogy az európai polgárok fenntartható módon vásároljanak. A fogyasztók egyre inkább hajlandók erre, de nem igazán bíznak a gyártóknak a termékeik és szolgáltatásaik környezeti teljesítményére vonatkozó állításaiban, és összezavarja őket a piacon fellelhető zöld címkék sokasága.

Az új irányelv célja, hogy hihetőbbé és megbízhatóbbá tegye a környezeti címkéket és a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat, de vannak benne gyenge pontok. Az EGSZB szerint tiltani kellene az ellentételezésen alapuló állításokat, mivel számos fogyasztóvédelmi hatóság és több bírósági ügy is feltárta, hogy az olyan állítások, mint pl. „klímasemleges” vagy „műanyag-kompenzációs” – amelyek azon alapulnak, hogy a kibocsátásokat környezetvédelmi projektekre irányuló beruházásokkal (például faültetéssel) ellentételezik – tudományosan helytelenek és mindig félrevezetőek a fogyasztók számára.

Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy következetes jogszabályokra van szükség. Fennáll a veszélye annak, hogy amit kidobunk az ajtón, bejön az ablakon, jegyzi meg Angelo Pagliara EGSZB-előadó. Fontos, hogy a zöld állításokról szóló irányelv a zöldrefestéssel szembeni védelem minimális szintjének modelljévé váljon. Az irányelvben megfogalmazott követelményeknek tükröződniük kell az ágazati jogszabályokban, hogy ne lehessen kívül maradni, kiskapukat találni vagy gyengíteni a fogyasztóvédelmet.

Itt olvashatja a javításhoz való jogra vonatkozó csomag tárgyában kidolgozott EGSZB-véleményt
Itt olvashatja a zöld állításokról szóló irányelv tárgyában kidolgozott EGSZB-véleményt