Egy új véleménycsomagban az EGSZB amellett érvel, hogy meg kell erősíteni a félvezetők teljes értékláncát, beleértve a gyártás végső szakaszait is, ahol a Covid19 is kritikus hiányosságokat tárt fel.

Júniusi plenáris ülésén az EGSZB véleménycsomagot fogadott el a csipekről szóló európai kezdeményezésről. Az EGSZB szerint az Európai Bizottság javaslatai általában véve nagyon jó kezdeményezésnek számítanak a Covid19 során tapasztalt hiányok kezelésére, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottságnak ennél is tovább kell mennie bizonyos területeken. 

Az EGSZB mindenekelőtt úgy véli, hogy az európai ipar stratégiai ellenálló képességének eléréséhez az egész félvezető-ágazatot figyelembe kell venni: „Az Európai Bizottság »laboratóriumtól a gyárig« elve nem mutat elég messzire, mivel az értéklánc nem a gyártásnál ér véget” – hangsúlyozta Heiko Willems, „A csipekről szóló európai jogszabály” című EGSZB-vélemény előadója.

Az EGSZB rámutat, hogy jogszabály nem igazán foglalkozik a gyártás későbbi szakaszaival – a csomagolással, a teszteléssel és az összeállítással. „Az európai termelést esetenként csomagolás céljából Délkelet-Ázsiába viszik, majd visszaszállítják Európába: ez nem megfelelő megközelítés a stratégiai autonómia szempontjából, látva az elmúlt években tapasztalt veszélyeket” – fejti ki Dirk Bergrath, az „Európai félvezető-ökoszisztéma” című EGSZB-vélemény (a csipekről szóló európai jogszabály) előadója.

Ugyanakkor fontos, hogy Európa nyitott maradjon, mivel a csipek ágazata az egyik leginkább globalizált értéklánc a világon. Gazdasági szempontból értelmetlen lenne egy zárt értéklánc létrehozása. Az EGSZB véleménye szerint a helyes út az lenne, hogy megfelelő egyensúlyt találjunk az európai kapacitások növelése és a hasonló gondolkodású országokkal való partnerségek megerősítése között. 

A félvezetőhiány enyhítése érdekében az EU-nak számos kérdéssel foglalkoznia kell: ilyenek a nyersanyagokhoz, a K+F létesítményekhez, a szellemi tulajdonhoz és a technológiai know-how-hoz való hozzáférés, valamint a szakképzett munkaerő rendelkezésre állása. Ehhez jelentős beruházásokra és támogatásra van szükség a közszféra részéről. Az Európai Bizottság 43 milliárd euró előteremtését tervezi az elkövetkező években. E költségvetés nagy részét azonban már elkülönítették más programokra, például a Horizont Európára és a Digitális Európa programra, és csak átcsoportosításra kerül sor. 

„Hol vannak az új pénzforrások az ipar számára?” – kérdezi Stoyan Tchoukanov, „A csipekkel foglalkozó közös vállalkozás” című EGSZB-vélemény előadója. „Hasonlítsuk ezt össze az Egyesült Államokkal, amely 2021 és 2026 között 52 milliárd USD-t fektet be, valamint Kínával, amely 2025-ig 150 milliárd USD-t kíván mozgósítani. Még egy olyan kisebb ország, mint Korea is 450 milliárd USD befektetést tervez 2030-ig.” 

Az EU-nak további közpénzeket kell találnia, az EGSZB pedig kéri az Európai Bizottságot, hogy részletezze beruházási terveit. A magánberuházásokat is fel kell lendíteni 43 milliárd euró előteremtése érdekében. 

Az Európai Bizottság megnyitja az utat azelőtt, hogy az első generációs létesítmények, azaz az Európában még nem létező létesítmények esetében az állami támogatások a finanszírozási hiány 100%-áig terjedjenek. Ezzel az a cél, hogy támogassák azokat a technológiai szegmenseket, amelyek geopolitikai aggályok vagy stratégiai jelentőség miatt különösen sérülékenyek. 

„Mindannyian egyetértünk abban, hogy ha Európában erős függőségekkel és kapacitáshiánnyal kell szembenéznünk ott, ahol erőre van szükségünk, a projekteket közpénzekből is finanszírozni kell” – mondja a három előadó, „de a 100%-os állami támogatások riasztóak, mivel ebben az esetben olyan projekttel is elő lehet állni, amelyek nem igazán fenntarthatóak”. Az ilyen létesítmények gazdasági életképességét – legalább középtávon – támogatási verseny, kapacitásfelesleg és piaci torzulások nélkül kell biztosítani.