„Itt az ideje, hogy Mario Draghi jelentése alapján konkrét lépéseket tegyünk, mielőtt az valahol eltűnik a politikai útvesztőben. Jó stratégákra és olyan döntéshozókra van szükségünk, akik tovább tudnak lépni ebből a jelentésből, és stratégiákat tudnak kidolgozni az EU iparpolitikájára vonatkozóan” – jelentette ki Stjepan Orešković horvát vállalkozó és kutató. Jörn Fleckkel, az Atlantic Council transzatlanti agytröszt vezető igazgatójával a brüsszeli Conclave II. nyilvános nemzetközi konferencián közösen mutatta be a nagyszabású „Future 500” kezdeményezést. Az Atlantic Council szélesebb körű „SEEUS Futures” platformjának részeként a „Future 500” ötszáz olyan európai vállalkozás kiválasztását és támogatását célozza, amelyek rendelkeznek a jelentős növekedés és globális hatás eléréséhez szükséges feltételekkel. A cél az, hogy az új európai vállalkozókat segítsék a globális versenyben való helytállásban, erősítve Európa jelenlétét a nemzetközi gazdasági színtéren. Stjepan Orešković beszélt nekünk a projektről.
„Itt az ideje, hogy Mario Draghi jelentése alapján konkrét lépéseket tegyünk, mielőtt az valahol eltűnik a politikai útvesztőben. Jó stratégákra és olyan döntéshozókra van szükségünk, akik tovább tudnak lépni ebből a jelentésből, és stratégiákat tudnak kidolgozni az EU iparpolitikájára vonatkozóan” – jelentette ki Stjepan Orešković horvát vállalkozó és kutató. Jörn Fleckkel, az Atlantic Council transzatlanti agytröszt vezető igazgatójával a brüsszeli Conclave II. nyilvános nemzetközi konferencián közösen mutatta be a nagyszabású „Future 500” kezdeményezést. Az Atlantic Council szélesebb körű „SEEUS Futures” platformjának részeként a „Future 500” ötszáz olyan európai vállalkozás kiválasztását és támogatását célozza, amelyek rendelkeznek a jelentős növekedés és globális hatás eléréséhez szükséges feltételekkel. A cél az, hogy az új európai vállalkozókat segítsék a globális versenyben való helytállásban, erősítve Európa jelenlétét a nemzetközi gazdasági színtéren. Stjepan Orešković beszélt nekünk a projektről.
Bemutatná röviden a „Future 500” projekt alapkoncepcióját?
A kezdeményezés az Európa jövőjéről szóló fontos jelentések – a Draghi-, Letta- és Heitor-jelentések – meglátásaira támaszkodik, és kettős, tudományos és üzleti szemszögből elemezve azokat felvet néhány kritikus kérdést: ki fogja végrehajtani ezeket a versenyképességi terveket és a most közzétett versenyképességi iránytűt? Milyen mechanizmusokat fognak alkalmazni? Milyen költségekkel jár majd mindez? És milyen megtérülés várható a közelmúltban nagy növekedést felmutató egyesült államokbeli vállalatokéhoz képest? A „Future 500” projekt az Egyesült Államokat, az EU-t és Délkelet-Európát képviselő SEEUS platform sarokköve, és célja, hogy növelje a láthatóságot és az együttműködést e régiók között. Stratégiai szempontból úgy tervezték meg, hogy Európa sürgős szükségletét elégítse ki, hogy olyan dinamikus környezetet teremtsen, amelyben a helyi vállalkozások képessé válnak arra, hogy a globális színtéren vezető szerepet töltsenek be. A kezdeményezés a kockázati tőkéhez való hozzáférésre, a stratégiai iránymutatásra és a nemzetközi hálózatépítésre összpontosít, olyan szakértők szakértelmére támaszkodva, mint Dani Rodrik a Harvard Egyetemről és Beata Jaworcik az EBRD-től, hogy olyan 21. századi iparpolitikákat dolgozzanak ki, amelyek jelentősen erősítik versenyképességünket.
Vannak már olyan potenciális jelöltjei, akik bekerülhetnek az ötszáz kiválasztott vállalkozás közé? Melyek azok az alapvető követelmények, amelyeket egy vállalkozásnak teljesítenie kell ahhoz, hogy kiválasztásra kerüljön?
Konkrét vállalkozások kiválasztása még nem történt meg, de a „Future 500” olyan vállalkozásokat céloz meg, amelyek jó lehetőségekkel rendelkeznek a méretezhetőség és a gyors növekedés szempontjából. A folyamat nyitott és folyamatos lesz, amely a vállalkozások gazdasági potenciálját, innovációs kapacitását és az adott ágazatban betöltött stratégiai jelentőségét helyezi előtérbe. Arra is törekedni fogunk, hogy partnerségeket alakítsunk ki olyan multilaterális fejlesztési bankokkal és befektetőkkel, amelyek már most is segítik a vállalkozásokat abban, hogy versenyképes erőként lépjenek fel. Elsőbbséget élveznek majd azok a vállalkozások, amelyek már most is szilárd növekedési pályát, innovációs képességeket és globális terjeszkedésre irányuló törekvést mutatnak. Ez biztosítja, hogy a vállalkozások ne csak piacvezetők, hanem úttörők is legyenek a technológia és az üzleti modellek tekintetében. Olyan jelentős projektek tapasztalataira fogunk építeni, mint a „Scale-Up Europe", alapítókat, befektetőket, vezetőket és kutatókat hozva össze azzal a céllal, hogy Európát a technológiai bajnokok otthonává tegyék. Az uniós tagjelölt országok számára ezek a potenciálisan kiválasztott vállalkozások különösen fontosak: konkrét példákkal szolgálnak majd arra, hogy az új gazdaság elvei hogyan működnek a gyakorlatban, és példaképül állítják az ambiciózus, nemzetközileg versenyképes vállalkozásokat, amelyek nem a nemzeti adófizetők finanszírozására támaszkodnak elsősorban.
Mennyire optimista Európa globális versenyképességi potenciáljával kapcsolatban?
Jelentős okunk van az optimizmusra azzal kapcsolatban, hogy Európa képes megerősíteni globális versenyképességét, ha magunk mögött hagyjuk a ma uralkodó önsajnálatot. Az Nvidia nélkül számítva az euróövezeti részvénypiac teljes hozama felülmúlta az S&P 500 indexet, amióta a piac 2022 végén felfelé indult. Az európai szociális és egészségügyi rendszereknek köszönhetően az emberek hosszabb ideig maradnak egészségesek és aktívak, sokkal alacsonyabb költségek mellett, ami globális szinten pozitívan befolyásolja gazdaságunk termelékenységét és versenyképességét.
Igyekszünk Immanuel Kant „valódi lelkesedéssel” kapcsolatos gondolatait tükrözni, amelyeket a francia forradalom kapcsán vetett fel. Egy ilyen hozzáállás képes a kihívásokat motiváló erővé alakítani és legyőzhetetlennek tűnő elszántságot teremteni. Kevesebb gazdag cimborára és engedelmes ölebre – tehetős, önelégült elitre és túlságosan engedelmes, ambíció nélküli követőre – van szükségünk, akiket az elmúlt két évtizedben előnyben részesítettek. Ehelyett több „éhes fiatalra” van szükségünk – elkötelezett, ambiciózus emberekre, akik készen állnak arra, hogy felnőjenek a kihíváshoz.
A „Future 500” kezdeményezés célja, hogy proaktív módon foglalkozzon a versenyképességi jelentésekben felvetett krónikus problémákkal, például a merész innováció és a vállalkozások bővítésének szükségességével. Európa globális helyzete nagymértékben attól függ majd, hogy képes-e integrálni a csúcstechnológiákat, előmozdítani a vállalkozói tehetségeket és finomhangolni az iparpolitikákat az inkluzív növekedés támogatása érdekében. A kezdeményezés a jól képzett munkaerő, a gazdag innovatív örökség, valamint a hagyományos és új ipari ágazatok kiaknázásával – és az olyan problémák kezelésével, mint a szabályozási széttagoltság és a piaci egyensúlyhiány – arra törekszik, hogy termékeny környezetet teremtsen a vállalkozók és az innovátorok számára.
Röviden, a „Future 500” kezdeményezés fontos lépést jelent az európai gazdasági környezet tesztelésében, amely a kontinenst globális versenytársként pozícionálja a nagy potenciállal rendelkező vállalkozások támogatásával és a vállalkozói ökoszisztéma megerősítésével. Nincs esélyünk nyerni a versenyben, ha nem tudjuk, kik a versenytársaink.
Dr Stjepan Orešković tudós és vállalkozó. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és a Bosqar Invest alapítója. Családja vezetése alatt a Bosqar Invest öt év alatt 300-ról több mint 16 000 alkalmazottra nőtt, példát mutatva a tudományt, a technológiát, a nyugdíjalapok és más alapok befektetéseit, valamint a bátor vállalkozói szellemet integráló briliáns terjeszkedési stratégiáról, ami a Draghi-jelentés által szorgalmazott létfontosságú megközelítés. Valószínűleg ez a stratégiai irány befolyásolta az Atlantic Council által indított Future 500 projektet, amelyről ő is beszél.
Az Európai Bizottság hamarosan közzéteszi a vállalati beszámolási kötelezettségekre vonatkozó jogalkotási reformcsomagot, az úgynevezett „omnibusz csomagot”. A csomag célja, hogy egyszerűsítse és észszerűsítse a fenntarthatósági szabályokat, egyszerűsítve a beszámolási kötelezettségeket a vállalatok számára. Novemberi bejelentése óta az említett csomag az egész EU-ban sokkolta a közvéleményt, és rengeteg vitát és elutasítást váltott ki különböző csoportok részéről. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozások, a befektetők, a jogászok és a tudományos szakemberek egyaránt aggodalmuknak adtak hangot az omnibusz csomag kapcsán, amely deregulációhoz vezethet, és sürgették az Európai Bizottságot, hogy gyengítés helyett inkább védje ezeket az eszközöket. Andriana Loredan, az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (European Coalition for Corporate Justice – ECCJ) képviseletében elmondja, mi is forog kockán, és miért ellenzik az omnibusz csomagot az olyan civil társadalmi szervezetek, mint az ECCJ.
Az Európai Bizottság hamarosan közzéteszi a vállalati beszámolási kötelezettségekre vonatkozó jogalkotási reformcsomagot, az úgynevezett „omnibusz csomagot”. A csomag célja, hogy egyszerűsítse és észszerűsítse a fenntarthatósági szabályokat, egyszerűsítve a beszámolási kötelezettségeket a vállalatok számára. Novemberi bejelentése óta az említett csomag az egész EU-ban sokkolta a közvéleményt, és rengeteg vitát és elutasítást váltott ki különböző csoportok részéről. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozások, a befektetők, a jogászok és a tudományos szakemberek egyaránt aggodalmuknak adtak hangot az omnibusz csomag kapcsán, amely deregulációhoz vezethet, és sürgették az Európai Bizottságot, hogy gyengítés helyett inkább védje ezeket az eszközöket. Andriana Loredan, az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (European Coalition for Corporate Justice – ECCJ) képviseletében elmondja, mi is forog kockán, és miért ellenzik az omnibusz csomagot az olyan civil társadalmi szervezetek, mint az ECCJ.
A versenyképesség ürügyként szolgál az olyannyira szükséges fenntarthatósági rendeletek deregulációjához
Az omnibusz csomag az európai zöld megállapodás középpontjában álló három kulcsfontosságú fenntarthatósági eszközre összpontosít, nevezetesen a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvre (CSDDD) és a taxonómiai rendeletre. Ez a csomag az új Európai Bizottság irányváltásának közvetlen eredménye, amely Mario Draghinak az európai versenyképesség jövőjéről szóló, 2024. szeptemberi jelentésével kezdődött. Draghi jelentése az uniós piacok stagnálását részben a vállalkozásokra nehezedő túlzott szabályozási terheknek tulajdonítja, miközben egyszerűen figyelmen kívül hagy más kulcsfontosságú tényezőket, például a multinacionális vállalatok spekulációja által kiváltott olaj-, gáz- és élelmiszer-inflációt. Draghi jelentése szerint az EU fenntarthatóságra vonatkozó beszámolási és átvilágítási kerete a szabályozási terhek egyik fő forrása. A fenntarthatósági jogszabályok és az EU versenyképességének érzékelt hiánya közötti kapcsolat bizonyítása nélkül ez a szűk perspektíva ürügyként szolgált a fenntarthatósági jogszabályok teljes felszámolásához.
Ezzel az omnibusz csomaggal az Európai Bizottság egyszerűsíteni kívánja a közelmúltban a nagyvállalatok által az emberekre és a környezetre gyakorolt hatások kezelése érdekében elfogadott legkritikusabb eszközöket. Ez magában foglalja a CSDDD-t is, amelyet csak tavaly fogadtak el, és amely még végrehajtás előtt áll.
Az omnibusz csomag tartalmának megvitatása egyelőre spekulatív marad. Az omnibusz csomaggal kapcsolatos egyik legjelentősebb kockázat azonban a fenntarthatósági eszközökről szóló jogalkotás újraindítása, ami a kulcsfontosságú rendelkezések (például a polgári jogi felelősség vagy az éghajlatvédelmi átállási tervek a CSDDD keretében) újratárgyalásához vezethet. Az ECCJ határozottan ellenzi a korábban elfogadott fenntarthatósági jogszabályok tárgyalásának újbóli megnyitását. Ez növelné a szabályozási bizonytalanságot, veszélyeztetné az emberi jogok és a környezet vállalkozások általi tiszteletben tartását, és büntetné az elsőként lépőket.
Aránytalan üzleti befolyás egy hibás konzultációs folyamat közepette
Az Európai Bizottság nagyon rövid időn belül elő kívánja terjeszteni omnibusz kezdeményezését, ami nem tesz lehetővé megfelelő hatásvizsgálatot és nyilvános konzultációt. Ez a megközelítés összeegyeztethetetlen az uniós döntéshozatali folyamatokban való részvétel jogával, amely az uniós szerződésjog által védett demokratikus elv. Ellentmond továbbá az Európai Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó saját iránymutatásainak, amelyek széles körű és átlátható konzultációt írnak elő az érdekelt felekkel az Európai Bizottság szakpolitikai döntéshozatali folyamata során.
Ehelyett az Európai Bizottság 2025 februárjában látszólagos konzultációt, úgynevezett „valóshelyzet-vizsgálatot” tartott az érdekelt felek egy kis, szelektált csoportjával, elsősorban nagyvállalatokkal és vállalkozói szövetségekkel. E vállalatok közül jelenleg több ellen per folyik saját tevékenységük során vagy értékláncukban elkövetett emberi jogi vagy környezeti visszaélések miatt. Ezért érdekükben áll, hogy a munkavállalók, a helyi közösségek és az éghajlat kárára gyengítsék a fenntarthatósági jogszabályokat. Ezenkívül a nagyvállalatok aránytalan képviselete éles ellentétben állt a civil társadalom alulreprezentáltságával. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek és a kisvállalkozások csak szimbolikusan képviseltették magukat, míg a vállalati visszaélések áldozatai és a fenntarthatósági rendeleteket szorgalmazó vállalkozások teljes mértékben ki voltak zárva a megbeszélésekből.
Az omnibusz csomag: potenciális fenyegetés az ambiciózus klímapolitikák számára
Úgy tűnik, hogy Ursula von der Leyen elnök és Valdis Dombrovskis biztos, aki az egész „egyszerűsítési” törekvést felügyeli, beállt a legnagyobb, legerősebb vállalatok programja mögé. Az úgynevezett valóshelyzet-vizsgálat során az Európai Bizottság kulcsfontosságú partnerei között pont azokat a vállalatokat találjuk, amelyek üzleti tevékenysége jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és amelyek érdekeltek az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségek mérséklésében, például az olaj-, gáz-, petrolkémiai, gépjárműipari és pénzügyi ágazatban működő vállalatok. Tekintettel a jelenlegi klímaválságra és annak az emberekre és a környezetre gyakorolt káros hatásaira, ez aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy az omnibusz csomag visszalépést jelent-e az éghajlat-politikák terén.
Az Európai Bizottságnak a dereguláció helyett a végrehajtást kell előtérbe helyeznie
Ha az Európai Bizottság valóban foglalkozik a versenyképességgel és a szabályozási terhek csökkentésével, valamint az emberi jogokkal és az éghajlati igazságossággal, akkor azt kell mérlegelnie, hogy miként lehet hatékonyan végrehajtani a fenntarthatósági eszközöket. Ez könnyen megvalósítható egyrészt olyan iránymutatások kidolgozásával, amelyek segítik a vállalatokat és a tagállami hatóságokat a CSDDD-ben meghatározottak szerint, másrészt pedig a finanszírozás és a kapacitásépítés fejlesztésével. Ez a megközelítés kezelné a Draghi-jelentés azon kritikáját, hogy nem áll rendelkezésre iránymutatás az uniós fenntarthatósági jogszabályok alkalmazásának elősegítéséhez.
Végső soron a kulcsfontosságú fenntarthatósági rendeletek zárt ajtók mögötti titkos átírása – a világ néhány legnagyobb vállalatával együtt – aligha jelenti a valódi versenyképesség eléréséhez vezető utat.
Andriana Loredan az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (ECCJ) szakreferense, és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv 2022-es első közzététele óta részt vesz a javaslattal kapcsolatos tanácsadásban. Korábban üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozott a kényszermunkával összefüggésben az Anti-Slavery International szervezetnél.
Az európai vállalkozások továbbra is túlzott bürokráciával, az egységes szabályozás hiányával és növekvő költségekkel szembesülnek. Ez a túlszabályozás visszafogja növekedésüket, és megakadályozza őket abban, hogy lépést tartsanak a világ más részein működő versenytársakkal. Európának abba kell hagynia az egy helyben toporgást – a vállalkozóknak valódi változásra van szükségük, nem pedig arra, hogy még több elemzés készüljön az évek óta ismert akadályokról. Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk, amikor beszéd helyett a tettek mezejére kell lépnünk – írja Kinga Maria Grafa, a Lewiatan lengyel üzleti szövetség képviselője.
Az európai vállalkozások továbbra is túlzott bürokráciával, az egységes szabályozás hiányával és növekvő költségekkel szembesülnek. Ez a túlszabályozás visszafogja növekedésüket, és megakadályozza őket abban, hogy lépést tartsanak a világ más részein működő versenytársakkal. Európának abba kell hagynia az egy helyben toporgást – a vállalkozóknak valódi változásra van szükségük, nem pedig arra, hogy még több elemzés készüljön az évek óta ismert akadályokról. Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk, amikor beszéd helyett a tettek mezejére kell lépnünk – írja Kinga Maria Grafa, a Lewiatan lengyel üzleti szövetség képviselője.
Az Európai Bizottság a közelmúltban ismertette a versenyképességi iránytűt, a következő öt évre szóló ütemtervet, amelynek célja az EU gazdasági helyzetének megerősítése és az európai vállalkozások támogatása. Az Európai Bizottság által javasolt lépések helyesek. Az üzleti világ már régóta szorgalmazta ezeket a változtatásokat, a „versenyképességet” és az „egységes piacot” tekintve a legfőbb prioritásnak. Ám ha az EU globális szinten versenyképes kíván lenni, azonnal cselekednie kell. Egy erős gazdaságot alapul véve sürgősen észszerűsítenünk kell a szabályozást, csökkentenünk az energiaköltségeket, és érdemi támogatást kell biztosítanunk a beruházások és az innováció számára. A geopolitikai környezet változékonysága miatt véglegesítenünk kell a kulcsfontosságú partnerekkel kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokat is – például azokat, amelyek tárgya a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés.
Napjainkban az európai vállalkozások továbbra is túlzott bürokráciával, az egységes szabályozás hiányával és növekvő költségekkel szembesülnek. A világ más részein működő versenytársak gyorsabban növekszenek, az európai vállalkozások növekedését pedig visszafogja a túlszabályozás. Az Európai Bizottságnak konkrét reformokat kell előterjesztenie, amelyek valóban javítják majd az EU üzleti környezetét. A versenyképességi iránytű foglalkozik a növekedés és a termelékenység EU-n belüli fő akadályaival, például a magas energiaköltségekkel, a túlszabályozással, valamint a készség- és munkaerőhiánnyal. Ez helyes lépés, de a legfontosabb az, hogy meg is valósuljon a gyakorlatban. Ez olyan jogalkotási javaslatokat és cselekvési terveket jelent, amelyek előmozdítják a versenyképességet, nem pedig fékezik azt.
Az egységes piac az európai integráció egyik legnagyobb sikertörténete, de a benne rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni. Elfogadhatatlan, hogy az egységes piacon 20 évvel ezelőtt azonosított akadályok továbbra is fennálljanak. Az Európai Unió Tanácsa lengyel elnökségének lehetősége van arra, hogy ezt megváltoztassa, és kulcsfontosságú prioritásként kezeli a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Ez nemcsak a közlekedési ágazat, hanem a szakmai szolgáltatásokat kínáló vállalatok egyre népesebb csoportja számára is létfontosságú. Sajnálatos módon a Letta- és a Draghi-jelentés nem fordít kellő figyelmet erre a kérdésre. Enrico Letta kizárólag az építőiparra és a kiskereskedelemre összpontosított, míg Mario Draghi nem vette figyelembe az Európai Bizottságnak azokra a további lépésekre vonatkozó becsléseit, amelyek felszabadíthatják a szolgáltatási piacban rejlő lehetőségeket. Pozitív fejlemény, hogy Sauli Niinistö jelentése kiemelte a szolgáltatások szerepét a reziliencia és a biztonság kiépítésében. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez mennyire fontos a jelenlegi geopolitikai környezetben. Ez áll a hátterében annak, hogy az Európai Bizottság javaslatot tesz a „28. rendszerre”, vagyis egy olyan szabályrendszerre, amely kiterjed az adózás, a munkajog és a társasági jog területére is. E kezdeményezés célja, hogy egyszerűsítse a határokon átnyúló tevékenységeket, különösen a kkv-k számára; ebben a szakaszban azonban még nem ismerjük eléggé a javaslatot ahhoz, hogy értékelni tudjuk azt.
A bejelentett dereguláció és jogszabályi egyszerűsítés nyilvánvalóan egy lépés a helyes irányba. Most azonban itt az ideje, hogy a javaslatokat átültessék a gyakorlatba. Ennek során pedig az adatszolgáltatási teher egyszerű csökkentésénél többet kell elérni. Reméljük, hogy az Európai Bizottság alaposan „auditálja” az uniós jogszabályokat, és ennek alapján konkrét javaslatokat terjeszt elő az EU szabályozási környezetének gyors javítására.
Várakozással tekintünk a Krakkóban tartandó egységes piaci fórum elé, és várjuk a Lewiatan tagjainak részvételével folytatott nyilvános konzultáció következtetéseit. A cél a következő egységes piaci stratégia összeállítása lesz.
Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk, amikor beszéd helyett a tettek mezejére kell lépnünk, és olyan megoldásokat kell bevezetnünk, amelyek valóban lehetővé teszik az európai vállalkozások fejlődését. Az uniós intézmények és a szociális partnerek közötti párbeszéd elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy olyan megoldások szülessenek, amelyek megfelelnek a vállalkozások valós igényeinek. Ha nem hozunk merész döntéseket, értékes időt veszítünk, és lemaradunk a globális versenyben.
Kinga Maria Grafa a Lewiatan szövetségeurópai ügyekért felelős főigazgató-helyettese és a BusinessEurope állandó küldöttje. Végzettsége szerint politológus és újságíró, az EU működéséről pedig az európai integrációért felelős bizottság hivatalánál (2008–2009) és az Európai Parlamentnél (2009–2014) dolgozva szerzett tapasztalatokat. Emellett egy, a lengyel arisztokráciáról szóló könyv társszerzője, valamint az amerikai külpolitikáról, az amerikai elitről és a kulturális diplomáciáról szóló tudományos publikációk szerzője is.
Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára, gyengítené a fenntarthatóságra épülő versenyképességet és csökkentené az emberek jóllétét és bizalmát – mondta Danny Jacobs, a flamand környezetvédelmi hálózat (Bond Beter Leefmilieu – BBL) vezérigazgatója. Elmondta nekünk, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek aggályosnak tartják a rendeletek egyszerűsítésére irányuló legutóbbi uniós javaslatot. Attól tartanak ugyanis, hogy így háttérbe szorulhatnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói.
Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára, gyengítené a fenntarthatóságra épülő versenyképességet és csökkentené az emberek jóllétét és bizalmát – mondta Danny Jacobs, a flamand környezetvédelmi hálózat (Bond Beter Leefmilieu – BBL) vezérigazgatója. Elmondta nekünk, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek aggályosnak tartják a rendeletek egyszerűsítésére irányuló legutóbbi uniós javaslatot. Attól tartanak ugyanis, hogy így háttérbe szorulhatnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói.
Mi a véleménye a deregulációval kapcsolatos legutóbbi európai bizottsági kezdeményezésekről, például a versenyképességi iránytűről vagy az omnibusz csomagról?
Az Európai Bizottság olyan deregulációs és egyszerűsítési menetrendet terjesztett elő, amely gazdasági megfontolásokra épül, és azzal fenyeget, hogy veszélybe sodorja a nehezen elért környezeti, társadalmi és gazdasági eredményeket. Feszültséget teremt az a dilemma, hogy kiigazítsuk vagy megőrizzük az európai vívmányokat, emiatt pedig az EU nehezen tud egyértelmű irányvonalat követni.
Az Európai Bizottság január végén előterjesztett versenyképességi iránytűje jól tükrözi a vállalatok energiaköltségekkel és gazdasági kihívásokkal kapcsolatos aggályait, de közben háttérbe szorít olyan kulcsfontosságú prioritásokat, mint a szennyezőanyag-mentesség és az emberek jólléte, és nem tudja az európai gazdaságot a tiszta, virágzó és körforgásos jövő felé vezetni. Az iránytű azzal a veszéllyel jár, hogy tévútra téríti Európát. Ha úgy próbáljuk ösztönözni a versenyképes dekarbonizációt, hogy közben ebbe nem építünk be társadalmi és környezeti célkitűzéseket, akkor azzal éppen az uniós intézmények legfontosabb célját ássuk alá: a közjó szolgálatát és védelmét.
A civil társadalmi szervezeteket az iránytűben szereplő kockázatos 25%-os egyszerűsítési cél aggasztja. Bár üdvözlendő a szabályozások egyszerűsítése, az alapos értékelés nélküli egyszerűsítés meggyengítheti a kritikus egészségügyi, társadalmi és környezetvédelmi szempontokat. Nem maga a szabályozás akadályozza az üzleti innovációt, hanem az, hogy nem egyértelműek a szabályok. A további dereguláció csak bizonytalan légkört teremtene, és azokat büntetné, akik elsőként lépnek – tehát az élenjáró vállalkozásokat –, ugyanakkor veszélyeztetné az előrehaladást és a fenntarthatóságot.
Attól is tartunk, hogy ez az egyszerűsítési törekvés a környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések rovására fog menni. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvnek (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvnek (CS3D) és az uniós taxonómiának számos hiányossága van, és egyikük sem irányzott elő olyan mélyreható változtatásokat, mint amilyeneket lehetett volna. Ha már erről az egyébként is alacsony szintről még tovább gyengítenék őket, akkor értelmetlenné válnának ezek az irányelvek.
Egy másik konkrét példa arra, hogy mi történik jelenleg: Az elmúlt években hatalmas problémát jelentett Flandriában a per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-anyagok) jelenléte: térségünk nagy része ilyen vegyszerekkel szennyezett, ami több százezer embert érint. Az tűnik a leghatékonyabb módszernek, ha a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályban (REACH) korlátozzuk vagy tiltjuk be a PFA-anyagokhoz hasonló anyagokat, hogy ezzel kezelni lehessen azokat a kockázatokat, amelyeket ezek a különböző ipari folyamatokban, valamint termékekben (keverékekben és árucikkekben) használt vegyszerek jelentenek. Ha az Európai Bizottság a továbbiakban nem tartaná fontosnak, hogy szigorú REACH-rendelet legyen hatályban, az növelné a veszélyes vegyi anyagoknak való kitettség kockázatát, ami káros a közegészségre. A vállalatoknak kevesebb kötelezettségük lenne arra, hogy biztonságos alternatívát keressenek, ami gátolja az innovációt a fenntartható kémia területén. Növekedhet a környezetszennyezés, mivel a kevésbé szigorú szabályok veszélyesebb kibocsátáshoz és hulladékokhoz vezetnek. A fogyasztók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel nem ellenőrzik annyira alaposan, hogy milyen mérgező anyagok fordulhatnak elő a termékekben. Mindez azt eredményezheti, hogy az európai vállalatok lemaradnak a biztonságosabb és környezetbarátabb termékekre való globális átállásban, és piaci részesedést veszítenek olyan versenytársakkal szemben, akik időtálló innovációkat alkalmaznak.
Mennyire bizakodóak a zöld megállapodás kimenetelével kapcsolatban – annak fényében, hogy az Európai Bizottság milyen irányvonalat jelentett be nemrég az európai gazdaság fellendítésére?
Az Európai Bizottság 2025. évi munkaprogramja ígéreteket és veszélyeket is tartalmaz. A dekarbonizációra és a megfizethető energiára vonatkozó vállalások ugyan jelzésértékűek egy tisztább és reziliensebb Európa felé vezető lehetséges út szempontjából, fennáll viszont annak a veszélye, hogy háttérbe szorulnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói. Egyre több aggodalom övezi a javasolt salátarendeletet, amely az „egyszerűsítés” ürügyén utat nyithat a vállalati felelősség deregulációjához. A közelmúlt tendenciái azt mutatják, hogy túl gyakran használják az egyszerűsítést alapvető biztosítékok gyengítésére – a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályoktól kezdve a mezőgazdaságig. Jó példa erre a közös agrárpolitika (KAP) 2024. márciusi, sietős reformja, amely zöld biztosítékokat szüntetett meg. A REACH rendelet annak idején a közegészség és a környezet védelmének eszközeként jött létre, azonban régóta esedékes felülvizsgálata most azzal a kockázattal jár, hogy az ipari szabályok megkönnyítése érdekében „egyszerűsítési” intézkedésként újracsomagolják.
Alig néhány hónappal ezelőtt Ursula von der Leyen elnök ígéretet tett arra, hogy folytatódik az európai zöld megállapodás valamennyi céljának megvalósítása. A jelenlegi munkaprogram azonban nem ezt mutatja, nem kezeli ugyanis kiemelten azokat a célokat, ahol a legsürgetőbb lenne a fellépés, különösen ilyen a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés.
Ön szerint a javasolt dereguláció negatív hatással lehet a fenntarthatóságra és az eddig elért eredményekre?
Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára a szabályozás terén, csökkentve számukra a kiszámíthatóságot, gyengítené a hosszú távú fenntarthatóságra épülő versenyképességet és kikezdené az emberek jóllétét és bizalmát.
Az EU-nak garantálnia kell, hogy a bürokrácia csökkentése nem jár a környezet és a közegészség védelmének visszaszorításával. A cél, hogy az intelligens végrehajtás megerősítse, ne pedig aláássa az európai zöld megállapodást. Nem jelent gazdasági erőre irányuló stratégiát, ha a bürokrácia csökkentésének ürügyén meggyengítjük a kulcsfontosságú környezeti és szociális védelmet. Meggondolatlan visszalépésről van szó, amely pont azokat a szabályokat fogja ellehetetleníteni, melyek célja, hogy gazdaságunk időtállóvá váljon. Mindez még inkább azzal a nyugtalanító kockázattal jár, hogy egy évtized alatt sem sikerül eredményeket elérni a fenntarthatóság terén.
Mindezek mellett Unió-szerte egyre nagyobb nyomás nehezedik a civil társadalomra, külföldi ügynökökre vonatkozó korlátozó törvényekkel, a tiltakozások elleni erőszakos fellépésekkel és az alapvető jogokat fenyegető finanszírozási megszorításokkal. Az európai demokráciapajzsnak és a küszöbön álló uniós civil társadalmi stratégiának nemcsak szimbolikus vállalásokat kell tennie, hanem jogi védelmet, fenntartható finanszírozást és strukturált civil párbeszédet kell biztosítania az uniós intézményekkel. Az Európai Bizottság munkaprogramjának prioritásként kell kezelnie a demokrácia védelmét, méghozzá úgy, hogy ehhez megerősíti a civil társadalmat. Független és megfelelő forrásokkal rendelkező civil társadalom nélkül maga az európai demokrácia is veszélyben van.
Danny Jacobs a Bond Beter Leefmilieu – BBL (egy 135 környezetvédelemmel foglalkozó flamand nem kormányzati szervezetet tömörítő belgiumi szövetség) vezérigazgatója és egyben az Európai Környezetvédelmi Hivatal (a környezetvédelemmel foglalkozó polgári szervezetek legnagyobb európai hálózata, amely mintegy 30 millió egyéni tagot és támogatót képvisel) belga képviselője.
