Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára, gyengítené a fenntarthatóságra épülő versenyképességet és csökkentené az emberek jóllétét és bizalmát – mondta Danny Jacobs, a flamand környezetvédelmi hálózat (Bond Beter Leefmilieu – BBL) vezérigazgatója. Elmondta nekünk, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek aggályosnak tartják a rendeletek egyszerűsítésére irányuló legutóbbi uniós javaslatot. Attól tartanak ugyanis, hogy így háttérbe szorulhatnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói.

Mi a véleménye a deregulációval kapcsolatos legutóbbi európai bizottsági kezdeményezésekről, például a versenyképességi iránytűről vagy az omnibusz csomagról?

Az Európai Bizottság olyan deregulációs és egyszerűsítési menetrendet terjesztett elő, amely gazdasági megfontolásokra épül, és azzal fenyeget, hogy veszélybe sodorja a nehezen elért környezeti, társadalmi és gazdasági eredményeket. Feszültséget teremt az a dilemma, hogy kiigazítsuk vagy megőrizzük az európai vívmányokat, emiatt pedig az EU nehezen tud egyértelmű irányvonalat követni.

Az Európai Bizottság január végén előterjesztett versenyképességi iránytűje jól tükrözi a vállalatok energiaköltségekkel és gazdasági kihívásokkal kapcsolatos aggályait, de közben háttérbe szorít olyan kulcsfontosságú prioritásokat, mint a szennyezőanyag-mentesség és az emberek jólléte, és nem tudja az európai gazdaságot a tiszta, virágzó és körforgásos jövő felé vezetni. Az iránytű azzal a veszéllyel jár, hogy tévútra téríti Európát. Ha úgy próbáljuk ösztönözni a versenyképes dekarbonizációt, hogy közben ebbe nem építünk be társadalmi és környezeti célkitűzéseket, akkor azzal éppen az uniós intézmények legfontosabb célját ássuk alá: a közjó szolgálatát és védelmét.

A civil társadalmi szervezeteket az iránytűben szereplő kockázatos 25%-os egyszerűsítési cél aggasztja. Bár üdvözlendő a szabályozások egyszerűsítése, az alapos értékelés nélküli egyszerűsítés meggyengítheti a kritikus egészségügyi, társadalmi és környezetvédelmi szempontokat. Nem maga a szabályozás akadályozza az üzleti innovációt, hanem az, hogy nem egyértelműek a szabályok. A további dereguláció csak bizonytalan légkört teremtene, és azokat büntetné, akik elsőként lépnek – tehát az élenjáró vállalkozásokat –, ugyanakkor veszélyeztetné az előrehaladást és a fenntarthatóságot.

Attól is tartunk, hogy ez az egyszerűsítési törekvés a környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések rovására fog menni. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvnek (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvnek (CS3D) és az uniós taxonómiának számos hiányossága van, és egyikük sem irányzott elő olyan mélyreható változtatásokat, mint amilyeneket lehetett volna. Ha már erről az egyébként is alacsony szintről még tovább gyengítenék őket, akkor értelmetlenné válnának ezek az irányelvek.

Egy másik konkrét példa arra, hogy mi történik jelenleg:  Az elmúlt években hatalmas problémát jelentett Flandriában a per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-anyagok) jelenléte: térségünk nagy része ilyen vegyszerekkel szennyezett, ami több százezer embert érint. Az tűnik a leghatékonyabb módszernek, ha a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályban (REACH) korlátozzuk vagy tiltjuk be a PFA-anyagokhoz hasonló anyagokat, hogy ezzel kezelni lehessen azokat a kockázatokat, amelyeket ezek a különböző ipari folyamatokban, valamint termékekben (keverékekben és árucikkekben) használt vegyszerek jelentenek. Ha az Európai Bizottság a továbbiakban nem tartaná fontosnak, hogy szigorú REACH-rendelet legyen hatályban, az növelné a veszélyes vegyi anyagoknak való kitettség kockázatát, ami káros a közegészségre. A vállalatoknak kevesebb kötelezettségük lenne arra, hogy biztonságos alternatívát keressenek, ami gátolja az innovációt a fenntartható kémia területén. Növekedhet a környezetszennyezés, mivel a kevésbé szigorú szabályok veszélyesebb kibocsátáshoz és hulladékokhoz vezetnek. A fogyasztók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel nem ellenőrzik annyira alaposan, hogy milyen mérgező anyagok fordulhatnak elő a termékekben. Mindez azt eredményezheti, hogy az európai vállalatok lemaradnak a biztonságosabb és környezetbarátabb termékekre való globális átállásban, és piaci részesedést veszítenek olyan versenytársakkal szemben, akik időtálló innovációkat alkalmaznak.

Mennyire bizakodóak a zöld megállapodás kimenetelével kapcsolatban – annak fényében, hogy az Európai Bizottság milyen irányvonalat jelentett be nemrég az európai gazdaság fellendítésére?

Az Európai Bizottság 2025. évi munkaprogramja ígéreteket és veszélyeket is tartalmaz. A dekarbonizációra és a megfizethető energiára vonatkozó vállalások ugyan jelzésértékűek egy tisztább és reziliensebb Európa felé vezető lehetséges út szempontjából, fennáll viszont annak a veszélye, hogy háttérbe szorulnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói. Egyre több aggodalom övezi a javasolt salátarendeletet, amely az „egyszerűsítés” ürügyén utat nyithat a vállalati felelősség deregulációjához. A közelmúlt tendenciái azt mutatják, hogy túl gyakran használják az egyszerűsítést alapvető biztosítékok gyengítésére – a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályoktól kezdve a mezőgazdaságig. Jó példa erre a közös agrárpolitika (KAP) 2024. márciusi, sietős reformja, amely zöld biztosítékokat szüntetett meg. A REACH rendelet annak idején a közegészség és a környezet védelmének eszközeként jött létre, azonban régóta esedékes felülvizsgálata most azzal a kockázattal jár, hogy az ipari szabályok megkönnyítése érdekében „egyszerűsítési” intézkedésként újracsomagolják.

Alig néhány hónappal ezelőtt Ursula von der Leyen elnök ígéretet tett arra, hogy folytatódik az európai zöld megállapodás valamennyi céljának megvalósítása. A jelenlegi munkaprogram azonban nem ezt mutatja, nem kezeli ugyanis kiemelten azokat a célokat, ahol a legsürgetőbb lenne a fellépés, különösen ilyen a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés.

Ön szerint a javasolt dereguláció negatív hatással lehet a fenntarthatóságra és az eddig elért eredményekre?

Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára a szabályozás terén, csökkentve számukra a kiszámíthatóságot, gyengítené a hosszú távú fenntarthatóságra épülő versenyképességet és kikezdené az emberek jóllétét és bizalmát.

Az EU-nak garantálnia kell, hogy a bürokrácia csökkentése nem jár a környezet és a közegészség védelmének visszaszorításával. A cél, hogy az intelligens végrehajtás megerősítse, ne pedig aláássa az európai zöld megállapodást. Nem jelent gazdasági erőre irányuló stratégiát, ha a bürokrácia csökkentésének ürügyén meggyengítjük a kulcsfontosságú környezeti és szociális védelmet. Meggondolatlan visszalépésről van szó, amely pont azokat a szabályokat fogja ellehetetleníteni, melyek célja, hogy gazdaságunk időtállóvá váljon. Mindez még inkább azzal a nyugtalanító kockázattal jár, hogy egy évtized alatt sem sikerül eredményeket elérni a fenntarthatóság terén.

Mindezek mellett Unió-szerte egyre nagyobb nyomás nehezedik a civil társadalomra, külföldi ügynökökre vonatkozó korlátozó törvényekkel, a tiltakozások elleni erőszakos fellépésekkel és az alapvető jogokat fenyegető finanszírozási megszorításokkal. Az európai demokráciapajzsnak és a küszöbön álló uniós civil társadalmi stratégiának nemcsak szimbolikus vállalásokat kell tennie, hanem jogi védelmet, fenntartható finanszírozást és strukturált civil párbeszédet kell biztosítania az uniós intézményekkel. Az Európai Bizottság munkaprogramjának prioritásként kell kezelnie a demokrácia védelmét, méghozzá úgy, hogy ehhez megerősíti a civil társadalmat. Független és megfelelő forrásokkal rendelkező civil társadalom nélkül maga az európai demokrácia is veszélyben van.

Danny Jacobs a Bond Beter Leefmilieu – BBL (egy 135 környezetvédelemmel foglalkozó flamand nem kormányzati szervezetet tömörítő belgiumi szövetség) vezérigazgatója és egyben az Európai Környezetvédelmi Hivatal (a környezetvédelemmel foglalkozó polgári szervezetek legnagyobb európai hálózata, amely mintegy 30 millió egyéni tagot és támogatót képvisel) belga képviselője.

Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), Európa legnagyobb szakszervezeti szövetsége, amely 45 millió munkavállalót képvisel európai szinten, elutasította a versenyképességi iránytű, az Európai Bizottság uniós gazdaságélénkítő tervének támogatását. Az ESZSZ számára az iránytű jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Esther Lynch-csel, az ESZSZ főtitkárával beszélgettünk a munkavállalóknak az iránytűvel szembeni legfőbb kifogásairól, valamint a szociális jogok európai pillérének sorsáról a drasztikus deregulációra és a versenyképességre helyezett nagyobb hangsúlyra irányuló új felhívások tükrében.

Az uniós szakszervezetek máris elégedetlenségüknek adtak hangot az Európai Bizottság legújabb, az uniós gazdaság élénkítésére irányuló tervével kapcsolatban. Ön szerint mi a legfőbb hibája az Európai Bizottság versenyképességi iránytűjének? A tervben szereplő javaslatok közül melyeket tartja különösen aggályosnak?

Az Európai Bizottság versenyképességi iránytűjével az a fő probléma, hogy a deregulációt helyezi előtérbe a minőségi munkahelyek teremtéséhez, az erős európai iparpolitika kialakításához és a magas színvonalú közszolgáltatások biztosításához szükséges beruházásokkal szemben. Hasonlóképpen, bár az iránytű fontosnak tartja a minőségi munkahelyeket a versenyképes gazdaság elérése érdekében, ahelyett, hogy a jogok megerősítéséhez, a munkakörülmények javításához és a kollektív tárgyalások előmozdításához szükséges jogszabályokat javasolná, a dereguláció előmozdításával aláássa ezeket a kiemelt célokat, ami a munkakörülmények romlásához és a munkahelyek bizonytalanságához vezethet.

Az egyik legaggasztóbb javaslat a 28. rendszer bevezetése, amely lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy a nemzeti munkaügyi törvényeken kívül működjenek. Ez komolyan alááshatja a foglalkoztatási jogszabályokat Európa-szerte, ami a munkavállalók jogainak és védelmének lefelé ívelő spiráljához vezethet.

Hasonlóképpen rendkívül problematikus a „gold-plating” tilalma – azaz annak lehetősége, hogy a kormányok az európai irányelvek által előírt minimumszabályoknál szigorúbb jogszabályokat fogadjanak el. Az uniós irányelvek lényege – az uniós rendeletektől eltérően – az, hogy az irányelvek minden ország számára minimumszabályokat állapítanak meg. Ha ezeket a minimumokat felső határértékekké változtatnánk, az nem csak ezt az alapelvet szegné meg, hanem súlyosan hátrányos lenne a munkavállalókra nézve is, és semmissé tenné az egészségügy, az oktatás, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság vagy a méltányos bérezés terén nehezen elért eredményeket, hogy csak néhányat említsünk.

Az a tény, hogy az iránytű támogatja a hosszabb munkával töltött életszakaszon alapuló nyugdíjreformokat, szintén problémás, mivel az ilyen intézkedések túlzott terhet rónak a munkavállalókra anélkül, hogy foglalkoznának a fenntartható és méltányos nyugdíjrendszerek szükségességével.

Az iránytű továbbá erősen az üzleti szféra javára elfogult, számos ígéretet tesz az üzleti csoportoknak, anélkül, hogy konkrét kötelezettséget vállalna a munkavállalók javát szolgáló jogszabályokra. Ez magában foglalja az olyan intézkedések hiányát, amelyek biztosítanák, hogy az állami beruházásokat minőségi munkahelyek létrehozására használják fel, nem pedig egyszerűen a vállalati nyereség növelésére.

Összefoglalva, a versenyképességi iránytű nem teremt egyensúlyt az üzleti igények és a munkavállalók jogai és jólléte között, így jelenlegi formájában elfogadhatatlan javaslatnak minősül.

Ön szerint veszélybe kerülhet-e a szociális jogok európai pillérének végrehajtása?

Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett 2025-ös munkaprogramjában papíron megújította a szociális jogok európai pillére melletti elkötelezettségét. A gyakorlatban azonban ugyanez a munkaprogram 2019 óta az első, amelyben nem található szociális jogalkotási kezdeményezés.

Ezzel szemben az Európai Bizottság 2025-re nyolc, az „egyszerűsítéshez” kapcsolódó jogszabályt javasolt. Az adminisztratív túlterhelést senki sem szereti, és a szakszervezetek igyekeznek megoldásokat javasolni ennek orvoslására, például a közbeszerzésre vonatkozó szabályok tekintetében.

Egyértelmű azonban, hogy az Európa előtt álló problémákat nem lehet egyszerűsítéssel megoldani.

A szociális jogok európai rendszerének megvalósítását leginkább az Európa-szerte előre jelzett elbocsátási hullám fenyegeti. Ez nemcsak a béreket és a munkahelyek biztonságát, hanem a nyugdíjakat, a szociális védelmet és a pillér számos más elvét is veszélyeztetni fogja.

Biztosítani kell a minőségi munkahelyek védelmét és létrehozását célzó beruházásokat, beleértve a SURE 2.0 eszközt és egy erős uniós beruházási mechanizmust, valamint be kell vezetni a minőségi munkahelyek biztosításához szükséges jogalkotási kezdeményezéseket.

Ha nem a szabályozási terhek csökkentése a megoldás, akkor mit tehet az EU, hogy megerősítse pozícióját a jelenlegi globális gazdasági környezetben?

Az elbocsátások főként a beruházások hiányából fakadnak. Ez ugyanúgy igaz a magán-, mint az állami beruházásokra.

Ahelyett, hogy a munkavállalók fizetésébe és az oly szükséges kutatásba és fejlesztésbe fektetnének be, a vállalatok a zsákutcás osztalékfizetést és részvény-visszavásárlást helyezik előtérbe, ami hátráltatja az ökológiai és technológiai fejlődést itt Európában.

Az elmúlt években az USA és Kína jelentős állami beruházások hullámát indította el. Eközben az EU azzal volt elfoglalva, hogy új szabályokat fogadjon el, amelyek a tagállamokat megszorításokra kényszerítették.

Az EU-nak sürgősen irányt kell váltania. A nagyszabású állami beruházások – a minőségi munkahelyteremtést biztosító szociális követelményekkel együtt – előfeltételei a szociális jogok európai pillére megvalósításának.

Esther Lynch, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ESZSZ) főtitkára. Széles körű szakszervezeti tapasztalattal rendelkezik ír, európai és nemzetközi szinten, az ESZSZ főtitkárhelyettese és szövetségi titkára is volt. Tevékenységei során a munkavállalók és a szakszervezetek jogainak megerősítésére irányuló erőfeszítéseket irányította, befolyást gyakorolva a megfelelő minimálbérekről, az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről és a visszaélések bejelentéséről szóló kulcsfontosságú irányelvekre. Kampányokat vezetett továbbá a szociális jogok európai pillérével és a méltányos bérezéssel kapcsolatban. Munkája nyomán 15 kötelező érvényű határértéket fogadtak el a rákkeltő anyagoknak való kitettségre vonatkozóan, és elősegítette a szociális partnerek közötti, a digitalizálásról és a reprodukciót károsító anyagokról szóló megállapodásokat. Az örök feminista Esther azért dolgozik, hogy megszűnjön a főként nők által végzett munka alulértékelése.

Az ESZSZ 42 európai ország 94 szakszervezetének 45 millió tagját, valamint 10 európai szakszervezeti szövetségét képviseli.

Mario Draghi és Enrico Letta 2024. évi jelentései igen nagy visszhangot váltottak ki az EU-ban és annak tagállamaiban. Most már egyfajta útbaigazításul szolgálnak, kijelölik Európa számára az életképes jövő irányába mutató utat. „Az uniós egységes piac működéséről és versenyképességéről szóló Letta- és Draghi-jelentések értékelése” című véleményében az EGSZB a civil társadalom szemszögéből vizsgálja a jelentéseket, és ajánlásokat tesz sürgős intézkedésekre. Megkértük a vélemény három előadóját – Matteo Carlo Borsanit, Giuseppe Guerinit és Stefano Palmierit –, hogy emeljék ki a vélemény azon javaslatait, amelyeket különösen fontosnak tartanak az EU jövőbeli jóléte szempontjából.

Úgy tűnik, hogy mostanság a versenyképesség a legdivatosabb beszédtéma, a deregulációt pedig afféle üdvözítőnek tartják, amely majd újra a globális gazdasági szereplők közé emeli Európát. A versenyképességet azonban többféleképpen is lehet mérni, és nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy mennyi szabályozás minősül túl soknak. Ha nem kezeljük körültekintően, a versenyképességről és a deregulációról szóló viták túlságosan leegyszerűsített, fekete-fehér érvelésbe torkollhatnak, amelyek veszélyeztethetik a megalapozott gazdaságpolitikát – így érvel meglepetésvendégünk, Karel Lannoo, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának vezérigazgatója.

Karel Lannoo a CEPS vezérigazgatója, amely Európa egyik vezető független agytrösztje. A pénzügyi szabályozásra, az európai gazdasági kormányzásra és az egységes piaccal kapcsolatos kérdésekre specializálódott közelmúltbeli kiadványai között szerepel „Európa megértése” (holland nyelven), a második von der Leyen Bizottság pénzügyi ágazati szakpolitikájáról szóló munkacsoporti jelentés, valamint a tudományos kiadványokhoz és szemlékhez való különböző hozzájárulások. Karel gyakran szólal fel az uniós, nemzeti és nemzetközi intézmények meghallgatásain, valamint nemzetközi konferenciákon és végrehajtási programokban. Tanulmányokat készít nemzeti kormányok, multilaterális szervezetek és magánszektorbeli szervezetek számára. Írásai rendszeresen megjelennek a médiában. Emellett Karel a vállalatok és alapítványok igazgatótanácsában, valamint tanácsadó testületek tagjaként is tevékenykedik, például a holland tőkepiaci bizottságban (AFM), amely a tőkepiaci felügyeletet gyakorolja.

Karel Lannoo írása

Manapság divatos Európa versenyképességét leszólni, és uniós szinten masszív deregulációs kampányt követelni. Az, hogy mennyire tekintjük problematikusnak a gazdasági helyzetet, az attól is függ, hogyan definiáljuk a versenyképességet – mert ez a közös nevező és a kiindulási alap –, illetve hogy milyenek a körülmények.

Ezenkívül sokan a versenyképesség és a dereguláció közé egyenlőség jelet tesznek, ami helytelen – mintha egy nagyszabású deregulációs kampány mindent megoldana. Ezért fontos a paraméterek helyes körülírása, csak így lehet kontrollált keretek közt megvitatni a témát, máskülönben hamar kicsúszik a diskurzus a kezünk közül és az euroszkeptikus oldalon találjuk magunkat.

Fontos emlékeztetni arra a körülményre, hogy a versenyképesség mint politikai célkitűzés visszakerült a napirendre annak ellenére, hogy soha nem is került le róla. Az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésén hivatalosan elfogadott lisszaboni stratégia célja az volt, hogy az EU „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, valamint több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval rendelkezik”. A versenyképesség már Jacques Delors elnökségének idején is igen fontos téma volt az Európai Bizottság számára – elég csak felidézni Paul Krugman híres 1994-es cikkét, ahol azt „veszélyes mániának” nevezte. Jacques Delors annak idején amiatt aggódott, hogy nőtt az európai munkanélküliség, miközben az EU-nak az USÁ-val és Japánnal kellett versenyeznie, megoldásként pedig egy infrastrukturális és csúcstechnológiai beruházási programot javasolt. Régi lemez ez már.

A jogalkotás egyszerűsítése szintén régóta szerepel a napirenden. A belső piaccal kapcsolatos jogalkotás egyszerűsítésére irányuló SLIM-kezdeményezés már 1996-ban kezdődött, amikor az EU-nak 15 tagállama volt. Charles McCreevy biztos (2004–2009) 2005–2006-ban, egészen a pénzügyi válság bekövetkeztéig támogatta a szabályozási „szüneteket”. Frans Timmermans alelnököt a Juncker-Bizottságon belül minőségi jogalkotási programmal bízták meg. Bár ezek a tervek dicséretesek voltak, jobb lenne a szabályozás összetettségének kiváltó okait – a döntéshozatali folyamatot és a nem megfelelő végrehajtást – kezelni, mint pusztán a tüneteket orvosolni. 27 tagállam esetében azonban ezt egyszerűbb mondani, mint csinálni.

A versenyképesség – legalábbis a Draghi-jelentés meghatározása szerint – inkább a termelékenységről és a GDP növekedéséről szól, ami a használt kiindulási alaptól függően igen eltérő eredményekhez vezet. A versenyképesség mérésének azonban más módjai is vannak. Meg lehetne vizsgálni a belső és a külső versenyképességet. Belülről nézve az EU gyengenek tűnik, termelékenysége csökken az USA-hoz képest. Kívülről tekintve azonban az EU kereskedelmi és folyófizetésimérleg-többlettel rendelkezik, míg az USA hatalmas kereskedelmi és folyófizetésimérleg-hiánnyal küzd – ez azonban nem tűnik problémának (kivéve Trump elnök számára).

Az EU költségvetési helyzete is sokkal jobb, mint az Egyesült Államoké vagy akár Japáné, bár nem rendelkezünk pontos adatokkal a Kínával való pontos összehasonlításhoz. Az EU költségvetési hiánya 2024-ben a GDP mintegy 3,5%-át tette ki, míg az Egyesült Államokban mért hiány ennek csaknem kétszerese (6,4%) volt. Ezt az USA a dollár globális helyzete miatt a nemzetközi piacokon tudja finanszírozni, bár az EU-ban és az USA-ban nő a különbség a középtávú kamatlábak között, ami jelzi az USA gazdaságával kapcsolatos piaci aggodalmakat. Ma az USD hat hónapos piaci hitelkamata 4,8%, míg az euróövezetben 2,5% (Euribor).

Emellett az energiaárak 2021 közepe óta az EU-ban jóval magasabbak voltak, mint az USA-ban, amikor Putyin elkezdte manipulálni az árakat, ami versenyképességi problémát jelent a feldolgozóipar és különösen Németország számára. Ma az EU-ban az energia legalább 50%-kal drágább, mint az USA-ban.

Az energiapolitika szintén jó példa a szabályozási vitára: a túl sok szabályozás jelenti-e a problémát? Éppen ellenkezőleg, az EU egységes energiapiaccal rendelkezik az elosztás, de nem a termelés tekintetében, amely továbbra is a tagállamok ellenőrzése alatt áll. Ez problémákat okoz a többlettermeléssel rendelkező országokban, mivel ez más országok energiahiánya miatt felhajtja az árakat, mint például Svédország és Németország esetében.

Ezenkívül a digitális ágazatban felmerülhet a kérdés, hogy jobb-e a szabályozás hiánya. Akarjuk-e az Egyesült Államokhoz hasonló szólásszabadságot, a tartalmak moderálása nélkül? Akarjuk-e a jelenlegi oligopolisztikus piacot?

Ez a rövid gondolatmenet hangsúlyozza, hogy a versenyképességről és a deregulációról szóló vitákat a lehető legnagyobb körültekintéssel kell megközelíteni annak megakadályozása érdekében, hogy a vita fekete-fehér vitává váljon, ami negatívan befolyásolhatja a megalapozott gazdaságpolitikai döntéshozatalt.

Stefano Palmieri cikke
EGSZB Munkavállalók csoportja

Jelentős átfedés van a Letta- és a Draghi-jelentés között, annak ellenére, hogy elemzéseik és a javasolt stratégiák lényegesen eltérnek egymástól.

Vegyük például a kohéziós politikát. A Letta-jelentésben központi szerepet játszik annak biztosításában, hogy az egységes piac előnyeiből az Unió valamennyi polgára és régiója részesüljön. A jelentés kiemeli továbbá a kohéziós politika és az általános érdekű szolgáltatások közötti kapcsolatot, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az európaiak a választásuk szerinti helyen élhessenek és dolgozhassanak. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a Draghi-jelentés kisebbnek ítéli a kohéziós politika jelentőségét, valamint a versenyképesség társadalmi és területi dimenzióját. Az európai versenyképességet a területi különbségek figyelmen kívül hagyásával tárgyalja, ezzel azt sugallja, hogy az EU általános versenyképességének egyszerű fokozása megoldaná a regionális problémákat. Figyelmen kívül hagyja, hogy számos régió esetében az alacsony versenyképesség és a területi hátrány ugyanazon érme két oldalát jelenti.

Mindkét jelentés elismeri, hogy a „szokásos ügymenet” már nem jöhet szóba az EU számára. A jelenlegi válságok sürgető jellege és összetettsége jelentős váltást tesz szükségessé az európai politikai döntéshozatalban, esetleg a Szerződés módosítása révén is. Tárgyalhatunk-e ténylegesen bővítésről anélkül, hogy foglalkoznánk a mélyebb politikai integráció szükségességével? Ennek a váltásnak léptékváltással is együtt kell járnia. A jelenlegi többéves pénzügyi keret (MFF) elégtelen: az EU GNI-jének valamivel több mint 1%-át teszi ki, és a „méltányos megtérülés” elavult logikája korlátozza. Új megközelítésre van szükség a Next Generation EU modell követésével. A rendkívüli kihívásokat merész megoldásokkal kell kezelni, többek között „közös biztonságos eszközök” kibocsátásával, ahogy a világjárvány idején is történt.

A 2028–2034-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megmutatja majd az EU valódi szándékait, mivel meghatározza a következő hét évre vonatkozó prioritásokat. Ebben az összefüggésben nyílt vitára számíthatunk az EU előtt álló kihívásokról, tekintettel a számos jelenlegi válságra, valamint az EU fő célkitűzéseiről és azokról a közös európai javakról, amelyeket a polgárok számára biztosítani kíván.

A mindkét jelentésben javasolt szabályozási reform mérlegelésekor fontos emlékeztetni arra, hogy az EU a világ legfejlettebb „szociális piacgazdasága”. Magas szintű gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi normái elengedhetetlenek e modell sikeréhez, nem pedig akadályai annak. Ezért alapvetően hibás megközelítés az uniós szabályozás összevetése az egyesült államokbeli vagy a kínai szabályozással. Az uniós szabályok egyszerűsítésére irányuló bármiféle erőfeszítéseknek továbbra is védeniük kell a munkakörülményeket, a munkavállalók biztonságát, a fogyasztói jogokat, a társadalmi és gazdasági kohéziót, valamint a fenntartható növekedést.

Európa – bár későn – megértette, hogy már nem elegendő, ha csupán nagy a piac. Az előrelépéshez nagyobb egységre kell törekednie, ezen belül mélyebb politikai integrációra, valamint a gazdaság, az ipar, a kereskedelem, a külügyek és a védelem terén valóban egységes politikákra. Az elkövetkező hónapok döntő szerepet játszanak majd Európa jövőjének alakításában.

Giuseppe Guerini cikke
EGSZB, Civil társadalmi szervezetek csoportja

Az elmúlt évben az Európai Bizottság és az Európai Tanács megbízta Mario Draghit és Enrico Lettát, hogy készítsenek jelentést az EU versenyképességéről, illetve az egységes piac javításáról. Ezek a jelentések ambiciózus politikai menetrendet határoznak meg az Európai Unió számára, amely ütemtervként és viszonyítási alapként szolgál annak értékeléséhez, hogy az intézmények és a politikai döntéshozók mennyire elkötelezettek az EU jövőjének alakítása mellett, illetve milyen mennyire képesek erre a feladatra.

Ezek a jelentések felhasználhatók annak felmérésére, hogy az intézmények és a vezetők mennyire hatékonyan reagálnak napjaink összetett kihívásaira.

A jelentésekről szóló EGSZB-vélemény értékes eszköz az új politikai ciklus első lépéseinek értékeléséhez. E lépések közül az elsőt az Európai Bizottság által január 29-én elindított versenyképességi iránytű jelenti. Számos olyan kiemelt fontosságú javaslatot tartalmaz, amelyeket véleményünk is hangsúlyoz. Ilyen például a versenyképességi szakadék megszüntetése, az egységes piac kiteljesítése, a szabályozás dereguláció nélküli egyszerűsítése, valamint annak elismerése, hogy a versenyképesség az emberektől és a készségektől függ.

A versenyképességi szakadékon túl azonban hiányoznak a konkrét intézkedések. Az Európai Bizottság előterjesztett már stratégiai dokumentumokat, közleményeket és kötelezettségvállalásokat, a kézzelfogható intézkedésektől azonban még több hónap választ el bennünket. Ez a késlekedés rávilágít arra, hogy – amint azt véleményünkben is megjegyeztük – az uniós intézményeknek és a tagállamoknak vitát kell kezdeményezniük az EU alapvető szabályairól és arról, hogy a jelenlegi Szerződések mennyire relevánsak napjaink kihívásainak kezelésében, hiszen utóbbiak gyors fellépést igényelnek.

A gyors intézkedések nem jelentik a minőség elhanyagolását. Az Európai Bizottság ezt 2020-ban már bizonyította, amikor gyorsan végrehajtotta a Next Generation EU kezdeményezést. Ma ugyanilyen agilisnek kell lennie.

E célok eléréséhez sokrétű megközelítésre van szükség. Az egységes piac gyors kiteljesítése létfontosságú, de együtt kell járnia a környezeti fenntarthatóság, a gazdasági jólét, valamint a társadalmi és területi kohézió iránti határozott elkötelezettséggel, mivel ezek a versenyképesség kulcsfontosságú mozgatórugói.

Ehhez olyan koherens iparpolitikára is szükség van, amely túlmutat az eltérő nemzeti megközelítéseken, és amelyet stratégiai adóügyi és vámügyi ösztönzők támogatnak. Ugyanakkor a dinamikusabb üzleti környezet előmozdításához elengedhetetlen a bürokratikus terhek és a megfelelési költségek intelligensebb szabályozás és egyszerűsített adminisztratív folyamatok révén történő mérséklése.

Az energiaágazatban elengedhetetlen a tagállamok és a világ más gazdaságai közötti árkülönbségek csökkentése. Ehhez növelni kell a megújuló energiába történő beruházásokat, biztosítva ezáltal a versenyképesebb és fenntarthatóbb energiapiacot.

E törekvések támogatása érdekében az EU-nak közös politikát kell kidolgoznia az európai közjavakra vonatkozóan, egyértelműen meghatározva stratégiai prioritásait és megerősítve szerepét a globális színtéren.

Az EGSZB továbbra is nyomon fogja követni e politikák végrehajtását, biztosítva, hogy az európai civil társadalom véleményét meghallgassák és figyelembe vegyék.

Matteo Carlo Borsani
EGSZB Munkáltatók csoportja

Az EGSZB-véleményben megfogalmazott legfontosabb ajánlás az, hogy sürgősen lépni kell a Letta-jelentés és a Draghi-jelentés ajánlásainak végrehajtása érdekében. Véleményem szerint ezt átfogó módon kell megtenni, a két jelentés nem arra való, hogy csak szemezgessünk belőlük. Egészben kell végrehajtani őket, a javaslatokat és a figyelmet nem szabad a komfortzónákra korlátozni, és nem szabad kerülni a legkritikusabb és legmegosztóbb kérdéseket, például a beruházásokkal kapcsolatban. 

Nyilvánvaló annak a jelentősége, hogy a Draghi-jelentés az EU egészének versenyképességére összpontosít, ezért az uniós iparpolitikával kapcsolatos ajánlásait kulcsfontosságúnak tartom. Kiemelendő hogy Draghi egy olyan iparpolitika elfogadását tartja szükségesnek, amely képes leküzdeni a jelenlegi széttöredezett megközelítést. Ma 27 nemzeti iparpolitikánk van, amelyek nincsenek mindig összehangolva. Az adóügyi, szabályozási, kereskedelmi/vámügyi intézkedések és pénzügyi ösztönzők dinamikus kombinációja – amely az Egyesült Államok és Kína legújabb iparpolitikáját jellemzi – csak strukturált európai erőfeszítéssel fordítható kifejezetten az egységes piac javára.

Ennek azonban együtt kell járnia a vállalkozásokra nehezedő bürokratikus terhek drasztikus csökkentésével. Ezért értékelem különösen nagyra Letta arra irányuló felhívását, hogy az egységes piac gyorsan és széleskörűen működjön. Legfontosabb ajánlásaiban Letta a bürokratikus terhek észszerűsítését, az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, valamint további bürokráciacsökkentő intézkedéseket szorgalmaz, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára. Ezzel összefüggésben az EGSZB-vélemény üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az összes vállalkozás esetében 25%-kal, a kkv-k esetében pedig 50%-kal csökkentsék az adatszolgáltatási terheket. Emellett, továbbgondolva Letta arra vonatkozó ajánlását, hogy fontoljuk meg egy olyan mechanizmus bevezetését, amely dinamikus hatásvizsgálattal segíti a társjogalkotókat, az EGSZB határozottan támogatja azt az elképzelést, hogy a versenyképességi ellenőrzést a jogalkotási folyamat során végezzék el.

Mivel a mesterséges intelligencia átalakítja a munkahelyeket, alapvető fontosságú az emberközpontú mesterséges intelligencia további előmozdítása, valamint olyan szakpolitikák támogatása, amelyek egyensúlyt teremtenek a mesterséges intelligencia erőteljes európai fejlődése, valamint a társadalmi igazságosság és a munkavállalói jogok között – hangzott el az EGSZB-nél folytatott magas szintű vitában.

Januári plenáris ülésén az EGSZB vitát tartott a mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazásáról, ahol többek közöttOliver Röpke EGSZB-elnök, Roxana Mînzatu, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke és Katarzyna Nowakowska lengyel családügyi, munkaügyi és szociálpolitikai miniszterhelyettes szólaltak fel.

„A mesterséges intelligencia korunk egyik legátalakítóbb erejű trendje, amely hatalmas potenciált kínál, de kritikus kihívásokat is támaszt” – jelentette ki a vitát megnyitó Oliver Röpke. „A mai vita megerősítette annak fontosságát, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó szakpolitikát beépítsék a szociális jogok európai pillérének elveibe.”

„Amikor a mesterséges intelligenciáról gondolkodunk, különösen a munkahely vonatkozásában, meg kell vizsgálnunk, hogy miként fokozhatjuk a kutatásba és az innovációba való beruházásunkat, és hogyan egyszerűsíthetjük az európai vállalatok fejlődési lehetőségeit ezen a területen, hogy saját technológiáinkat az európai adatok és az európai értékek alapján alakítsuk ki – mutatott rá Roxana Mînzatu. Tiszteletben tartva a szociális jogokkal és az egyenlőséggel kapcsolatos értékeinket, biztosítjuk, hogy az európai munkavállalók azonos jogokkal rendelkezzenek egy mesterséges intelligenciát alkalmazó vagy anélküli világban – hogy védelmet élvezzenek, és emberközpontú ellenőrzés valósuljon meg.”

Katarzyna Nowakowska hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia a munka világában hatalmas lehetőségeket kínál a vállalkozások termelékenységének és versenyképességének növelésére, ugyanakkor számos kérdést vet fel a munkahelyekre és a foglalkoztatásra, a munkavállalók egészségére és biztonságára, a munkakörülményekre, a munkahelyek általános minőségére és a szociális párbeszéd szerepére gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatban.

A munkavállalókat támogató mesterséges intelligenciáról szóló vélemény és a mellékelt ellenvélemény elfogadása

A plenáris vitát követően az EGSZB elfogadta A munkavállalókat támogató mesterséges intelligencia, amely elősegíti az MI-ben rejlő lehetőségek kihasználását és a kockázatok csökkentését a foglalkoztatási és munkaerőpiaci politikák összefüggésében című saját kezdeményezésű véleményt, amelyet Franca Salis-Madinierelőadó jegyzett. A vélemény, amelyet 142 szavazattal, 103 ellenszavazattal és 14 tartózkodás mellett elfogadtak, nem kapta meg az EGSZB Munkaadók csoportjának támogatását, amely ellenvéleményt terjesztett elő.

A véleményben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd és a munkavállalók bevonása döntő szerepet játszik a munkavállalók alapvető jogainak megőrzésében és a munka világában alkalmazott „megbízható” mesterséges intelligencia előmozdításában. A hatályos jogszabályoknak foglalkozniuk kell a munkavállalói jogok (munkahelyi) védelme terén fennálló hiányosságokkal, és biztosítaniuk kell, hogy az emberek továbbra is az ellenőrzésük alatt tarthassanak minden ember és gép közötti interakciót.

A Munkaadók csoportjának ellenvéleményét csatolták a véleményhez. A csoport tagjai kifejtették, hogy véleményük szerint az EU már rendelkezik az MI-forradalom megvalósításához szükséges eszközökkel, és a meglévő jogi keret biztosítja annak zökkenőmentes bevezetését. (lm)

A mesterséges intelligencia példátlan ütemben alakítja át a munka világát, lehetőségeket és kihívásokat is teremtve a munkavállalók, a vállalkozások és a politikai döntéshozók számára. Február 3-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közös magas szintű konferenciát tartott „Társadalmi igazságosság a digitális korban: A mesterséges intelligencia hatása a munkára és a társadalomra” címmel.

A magas szintű konferencián ismert vezetők – köztük több uniós munkaügyi miniszter – megvitatták azokat a stratégiákat, amelyek a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek kiaknázására irányulnak, és közben kezelik azokat a kockázatokat, amelyeket az MI jelent a munkavállalók jogaira és a munkaerőpiacokra nézve. A rendezvény sokban segítette a társadalmi igazságossággal foglalkozó globális koalíció munkáját is, kiemelve, hogy mind európai, mind globális szinten összehangolt megközelítésre van szükség a mesterséges intelligencia irányítása terén. A konferenciára egyébként az EGSZB „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” (SOC) szekciója és az ILO közös szervezésében került sor.

Etikus és inkluzív módon kell fejleszteni a mesterséges intelligenciát

A konferencia megnyitóján Oliver Röpke EGSZB-elnök hangsúlyozta, hogy sürgősen emberközpontú megközelítésre van szükség a mesterséges intelligencia kapcsán, és kijelentette, hogy: „A mesterséges intelligencia már most is átalakítja társadalmainkat és munkaerőpiacainkat, lehetőségeket és kihívásokat egyaránt teremtve. Az EGSZB és partnerszervezetei elkötelezettek amellett, hogy a mesterséges intelligencia a társadalmi igazságosságot, a munkavállalói jogok megerősítését, a befogadás előmozdítását és az új egyenlőtlenségek megelőzését szolgálja. Ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia méltányos és emberközpontú legyen a jövőben, kollektív intézkedésekre van szükség – a politikai döntéshozóktól a szociális partnereken át a civil társadalomig mindenki részéről – annak biztosítása érdekében, hogy a technológia ne az emberek ellen irányuljon, hanem a javukat szolgálja.”

Gilbert F. Houngbo, az ILO főigazgatója hangsúlyozta, hogy proaktív politikák kellenek ahhoz, hogy enyhíteni lehessen a mesterséges intelligencia munkahelyekre gyakorolt romboló hatását: „Úgy kell alakítanunk a mesterséges intelligenciát, hogy az előmozdítsa a társadalmi igazságosságot. Ez több intézkedést jelent: a munkavállalók támogatása, többek között készségekkel és szociális védelemmel; méretüktől függetlenül és a világ minden részén meg kell könnyíteni a vállalkozások számára, hogy a termelékenységi előnyök kiaknázása érdekében hozzáférjenek az MI-technológiához; valamint biztosítani kell, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi felhasználása védje a munkavállalók jogait és előmozdítsa a szociális párbeszédet a digitális átállás során.”

Két panelbeszélgetés során a magas rangú felszólalók elmondták, hogy milyen kihívásokat és lehetőségeket látnak azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a mesterséges intelligenciát a tisztességes munka és a befogadó munkaerőpiacok, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítására használni az elkövetkező években. A vitafórumon (többek között) részt vett Agnieszka Dziemianowicz-Bąk (Lengyelország), Yolanda Díaz (Spanyolország), Níki Keraméos (Görögország) és Maria do Rosário Palma Ramalho (Portugália) munkaügyi miniszter, valamint a francia kormány ILO-ba és a G7-G20-akba delegált küldöttje, Anousheh Karvar.

A megbeszélések rávilágítottak arra, hogy bár vannak kockázatok a mesterséges intelligencia elterjesztésével kapcsolatban, nem szabad eleve elutasítóan állni ehhez az új technológiához. Nagyon fontos azonban, hogy a szociális párbeszédre összpontosítsunk, és a munkavállalókat is bevonjuk a mesterséges intelligencia bevezetésébe, és egyszersmind kiemelt figyelmet fordítsunk az át- és továbbképzéssel kapcsolatos intézkedésekre. A mesterséges intelligencia megfelelő, ellenőrzött bevezetése és szabályozása segít majd elkerülni a jelentős sokkhatásokat, és lehetővé teszi, hogy ez a technológia anélkül csökkentse az ismétlődő feladatokat, hogy szükségszerűen nagyszabású elbocsátásokhoz vezetne.(lm)