Pietro Vittorio Barbieri írása

A civil párbeszédről szóló vélemény elfogadásával nem érhet véget a folyamat. A vélemény nyilvánvalóan alapvető előrelépést jelent, hiszen a belga elnökség kérésére készült, így felkerülhet az Európai Unió napirendjére.

Ahelyett, hogy felvázolnánk a vélemény tartalmát, hasznosabb, ha megértjük a folyamatot. A civil párbeszéd mindenekelőtt fórum, ahol az emberek megvitathatják terveiket és célkitűzéseiket, ahol az intézményi és nem intézményi érdekelt felek egyenrangú felekként találkoznak.

A képviseleti demokráciát azonban meg kell óvni a megingatására irányuló illiberális kísérletektől. A populizmus különböző formái komoly aggodalomra adnak okot, mivel szűkítik a polgári részvétel számára rendelkezésre álló mozgásteret. Ezért létfontosságú az EUSZ 11. cikkének sürgős végrehajtása. E cikk első megfogalmazásakor egyértelmű volt, hogy a liberális demokrácia megköveteli közvetítő szervezetek, például a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek részvételét. Ezek a szervezetek közvetítik az emberek – a nagyvállalatokat vagy kkv-kat működtető vállalkozók, a munkavállalók, a szakemberek, a fogyasztók, a kisebbségek, például a migránsok, a fogyatékossággal élők és a romák, valamint az európai és nemzetközi emberi jogi egyesületekben részt vevő valamennyi szereplő – véleményét. „Az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság alapvető értékeire épül, amelyeket az uniós szerződések rögzítenek, és amelyek és az EU identitásának középpontjában állnak. Ezek az értékek azonban az elmúlt években nagy nyomás alá kerültek. Európa példátlan válsághelyzetekkel szembesült, amelyek felerősítették a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket, és megkérdőjelezték az uniós polgárok demokratikus intézményekbe vetett bizalmát” – figyelmeztetett Oliver Röpke beiktatási beszédében. A civil párbeszéd kulcsfontosságú ahhoz, hogy választ adjunk ezekre a kihívásokra, és amint arra az új elnök is rámutatott, amikor az EGSZB-ről mint uniós intézményről beszélt, hogy az uniós intézményeknek mindig nyitottnak kell lennie arra, hogy meghallgassák az emberek mondanivalóját.

A véleményt kidolgozó tanulmányozócsoportban folytatott vita jó példa volt a civil párbeszédre, amelynek során a résztvevők meghallgatják egymást, és vitáznak a megfogalmazásról, a tartalomról és a célkitűzésekről.

Megállapodásra jutottunk arról, hogy a civil párbeszéd megerősítése céljából milyen kéréseket kellene az európai intézmények elé terjesztenünk. Célkitűzésünk egy intézményközi megállapodás elérése volt, amely egy stratégia és egy cselekvési terv alapjául szolgál majd.

Ez előrelépés – sok másikhoz hasonlóan, amelyeket az EGSZB 1999 óta ért el az általa képviselt szervezetek közötti belső vitáknak köszönhetően. Most pedig ezt a lépést végre kell hajtani és támogatni kell, hogy lassanként végigérjen azon az úton, amelynek finisét az Európai Unió általi elfogadás jelenti.