Az elmúlt évben a versenyképesség fontosabb szerepet kapott az EU prioritásai között az európai politikában, és nem hagyható figyelmen kívül jelentősége az EU jövője szempontjából.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly szeptemberben, az Európai Parlamentben tartotta éves beszédét az Unió helyzetéről, amelynek egyik fő témája a versenyképesség volt. Ursula von der Leyen ígéretet tett arra, hogy megteszi a szükséges lépéseket Európa versenyelőnyének védelme érdekében.
Az európai vállalatok nehezen tudnak szakképzett munkaerőt felvenni, a kulcsfontosságú ágazatok szabályozása szigorúbb, mint a többi konkurens országban, nevezetesen az Egyesült Államokban és Kínában, alacsonyabb a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházás szintje, valamint a fizikai és digitális infrastruktúra hiányosságai gátolják a kereskedelmet és a gazdasági növekedést. Ezek a jól ismert kihívások, melyeket több tanulmány is dokumentált.
Ursula von der Leyen emellett megbízta Mario Draghit, az Európai Központi Bank korábbi vezetőjét, hogy tegyen konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, miként lehetne javítani az EU versenyképességét. Ez üdvözlendő lépés, azonban a jó javaslatok önmagukban nem lesznek elegendőek, ha nincs meg a végrehajtásukhoz szükséges politikai akarat és képesség.
Az EU azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megerősítse rezilienciáját és befolyását a világban, azonban folyamatosan veszít az e cél eléréséhez szükséges versenyképességéből. Az előrejelzések szerint az EU részesedése a világgazdaságból 2050-re közel 15%-ról mindössze 9%-ra csökken.
Ezért elengedhetetlen az EU termelékenységének és versenyképességének javítása. Ennek érdekében az EU-nak olyan versenyképességi menetrendet kell elfogadnia, amely az egységes piac és a szociális piacgazdaság elveivel összhangban előretekintő, jól meghatározott és összehangolt, elősegíti a vállalkozások és a munkavállalók gyarapodását, továbbá a közjó érdekében javítja innovációs, beruházási és kereskedelmi képességeiket, valamint versenyképességüket a globális piacon, és előmozdítja a klímasemlegességre való átállást. Ez nemcsak a jövőbeli jólét, innováció, beruházások, kereskedelem és növekedés biztosításához elengedhetetlen, hanem a minőségi munkahelyek teremtéséhez és az életszínvonal emelkedéséhez is.
Ez az oka annak, hogy az uniós vállalatok egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg ebből az új lendületből kiindulva, a versenyképesség szélesebb körű, hosszú távú gazdasági és társadalmi keretbe való áthelyezését követelve.
Az EGSZB azon dolgozik, hogy azonosítsa azokat a tényezőket és szereplőket, amelyek befolyásolják a hosszú távú versenyképességet és termelékenységet, és amelyeket egy integrált jövőkép keretében figyelembe kell venni. Azzal a céllal dolgoztunk a versenyképességi ökoszisztémákon, hogy kifejtsük az Európai Bizottságnak, mely mutatókat kell továbbfejleszteniük vagy kiegészíteniük.
Így például a kérdések és megoldásuk módjának értékelése során az országalapú megközelítés alapvető szempontnak tűnik, amellyel az Európai Bizottság a hosszú távú versenyképességről szóló két közleményében nem foglalkozott kellő mértékben.
Általánosabban fogalmazva, az Európai Bizottság 17 teljesítménytényezőt tartalmazó listát állított össze, amelyeket évente értékelni kell az általa azonosított 9 versenyképességi dimenzió tekintetében. Ugyanakkor a tagállamoknak is teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk ezeket, és az Európai Bizottságnak megfelelő végrehajtási eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy erre kötelezze őket. Ez az, amit kérünk.
A legfontosabb mutatók a következők:
- A finanszírozáshoz való hozzáférés észszerű költségek mellett, de a jövő nemzedékeinek büntetése nélkül.
- Többet kell beruháznunk a közszolgáltatásokba és a kritikus infrastruktúrákba, és jobban kell mérnünk ezeket a beruházásokat. E tekintetben hat értékelési paramétert javasolunk.
- Kutatás és innováció: az együttműködés fokozása kulcsfontosságú, legyen szó köz- vagy magánszférabeli, regionális vagy globális szintű együttműködésről.
- Az adathálózatok és az energia tekintetében a kulcsszavak a biztonság, az ár és a klímasemlegesség.
- Ami a körforgásos gazdaságot illeti, az EU szerepét már nem kell bizonyítani, de figyelmet kell fordítanunk a gazdasági szereplők közötti verseny egyensúlyára.
- Az EU digitalizációra vonatkozó jogszabályi kerete úttörő a konnektivitás, a mesterséges intelligencia, az adatok stb. tekintetében. Ebben a kontextusban szembe kell néznünk azzal a kihívással, hogy egyensúlyt teremtsünk az emberi szempontok és a digitális technológia ígéretei között.
- Az oktatásnak és a képzésnek képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a demográfiai és szociológiai kihívásokra.
- Végezetül pedig a stratégiai autonómia és a kereskedelem szempontjából függőségeink jelentik gyengeségeinket. A vállalkozásoknak át kell szervezniük magukat, az EU-nak pedig támogató keretet kell biztosítania e kihívás kezeléséhez.
Végül az egységes piaccal kapcsolatban ismételten hangsúlyozzuk, hogy a tagállamoknak követniük kell a közösségi vívmányok szabályait és a Szerződések elveit. Az akadályok felszámolásának valódi ellenőrzés mellett kell megvalósulnia. Az uniós kormányoknak ki kell nyilvánítaniuk politikai akaratukat a Brüsszelben folytatott tárgyalások végrehajtására, és az Európai Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy szervezeti egységeken átívelően, ne pedig elszigetelten dolgozzon, mivel utóbbi további következetlenségekhez vezet. Ez az, amire szükségünk van,
és ezt nem tudjuk elégszer hangsúlyozni.
Ebben az összefüggésben támaszkodjunk Brüsszelre a versenyképességi ellenőrzések eredményei tekintetében, és használjuk a regionális ipari klasztereket nemzeti szinten. Megvannak az eszközök, alkalmazzuk is őket!