Stefano Mallia, az EGSZB Munkáltatók csoportja elnökének cikke

Az európai bizottsági javaslat hiányos, és annak egy versenyképességi menetrend kialakítására irányuló hosszú távú jövőképbe kell illeszkednie.

2023. február 1-jén az Európai Bizottság közzétette az USA elnöke, Joe Biden precedens nélküli, az amerikai ipart soha nem látott mértékű, 369 milliárd USD összeggel támogató éghajlatügyi csomagjára, az infláció csökkentéséről szóló jogszabályra (IRA) adandó első válaszát. A javaslat számos kérdést – kiszámítható szabályozási keret, a finanszírozáshoz való hozzáférés, megfelelő szakképzettmunkaerő-bázis és nyitott kereskedelmi menetrend – megfelelően kezel, ám egy első értékelés alapján az uniós munkáltatók egyetértenek abban, hogy a hosszú távú versenyképesség eléréséhez csupán egy lépcsőfokot jelent.

Először is, a zöld átállás mellett nem szabad megfeledkezni az érme másik oldaláról, a digitális átállásról sem.

Másodszor hasznos rámutatni arra, hogy a támogatás önmagában nem jelent megoldást. Az IRA kapcsán nemcsak a támogatások összege jelent problémát (ami valójában kevesebb, mint ami az uniós költségvetésből és a különféle alapokból elérhető), hanem inkább az, hogy a támogatásokhoz az Egyesült Államokban alacsony energiaárak járulnak. Ez a két tényező együttesen teszi problematikussá Európa számára az infláció csökkentéséről szóló jogszabályt. Ehhez járul még az uniós iparágak viszonylag alacsony termelékenysége, ami valóban nagyon veszélyes helyzetet eredményez az európai gazdaság számára. A támogatások kérdése már így is megosztotta az uniós országokat, és végeredményben az egységes piac fragmentálódásához, káros versenyhez fog vezetni, és gyengíti a regionális fejlődést.

Harmadszor, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság által közzétett terv egy régimódi, kiválasztottságon alapuló megközelítésre építkezik. A leírtakból arra következtethetünk, hogy a politikai döntéshozók ágazatspecifikus elemzés alapján, valamint a teljes ellátási és értéklánc figyelembevételével célokat határoznának meg az ipari kapacitásra vonatkozóan, és így döntenék el, hogy a szabályozási és pénzügyi támogatás mely vállalkozásokat részesítse előnyben. Már maga a „tiszta technológiák ágazata” kifejezés is önkényes, hiszen a zöld átállás valamennyi ágazatban zajlik és mindenfajta vállalkozást érint.

Mindannyian tudjuk, hogy a problémát valójában a versenyképesség jelenti. Sürgősen fel kell zárkózni, a zöld gazdaságra való átállás pedig lehetőséget kínál ehhez. Ugyanakkor a versenyképességnek és a munkahelyteremtésnek életformává és politikai döntéshozatalunk központi elemévé kell válnia. Ez az oka annak, hogy az uniós munkáltatók síkra szállnak egy versenyképességi menetrend kidolgozása mellett.