A„My Voice, My Choice” európai polgári kezdeményezés az egész EU-ban minden nő számára biztonságos és hozzáférhető abortuszt támogatja. A 2024 áprilisában elindított és a szlovén Március 8. Intézet által koordinált kezdeményezésnek jóval a határidő előtt sikerült összegyűjtenie több mint egymillió aláírást. Az EGSZB info arról beszélgetett a szervezőkkel, hogy mennyire sürgető a kampányuk a jelenlegi politikai légkörben, ahol a nők egyre inkább elveszítik a reproduktív jogaik feletti ellenőrzést.
A„My Voice, My Choice” európai polgári kezdeményezés az egész EU-ban minden nő számára biztonságos és hozzáférhető abortuszt támogatja. A 2024 áprilisában elindított és a szlovén Március 8. Intézet által koordinált kezdeményezésnek jóval a határidő előtt sikerült összegyűjtenie több mint egymillió aláírást. Az EGSZB info arról beszélgetett a szervezőkkel, hogy mennyire sürgető a kampányuk a jelenlegi politikai légkörben, ahol a nők egyre inkább elveszítik a reproduktív jogaik feletti ellenőrzést.
Mi késztette Önöket arra, hogy elindítsák a „My Voice, My Choice” kezdeményezést, és mi a végső céljuk?
Csaknem három évvel ezelőtt – amikor az USA-ban felülbírálták a Roe kontra Wade ügyet – kezdtünk gondolkodni egy olyan kampányról, amely védi az abortuszhoz való jogot Európában. Az amerikai nők egyik napról a másikra elvesztették alkotmányos jogukat, és azonnal tudtuk, hogy Európában is meg kell védenünk az abortuszt. Lengyelországban a szinte teljes abortusztilalom miatt halnak meg nők a kórházakban. Az elmúlt években ők szervezték a legnagyobb tüntetéseket az abortuszhoz való jogért. Máltán a nők továbbra is börtönbe kerülhetnek, ha abortuszt végeztetnek. Giorgia Meloni idén engedélyezte az abortuszellenes csoportok számára, hogy az abortuszklinikákon belül tiltakozzanak, és zaklassák azokat a nőket, akik abortuszt próbálnak végeztetni. Európában több mint 20 millió nő nem fér hozzá az abortuszhoz.
Ezért indítottuk el a „My Voice, My Choice” kampányt. Javaslatunkat egy nemzetközi jogászcsapat segítségével dolgoztuk ki, és erős hálózatot építettünk ki európai szervezetekkel.
Célunk az, hogy uniós szinten védjük az abortuszhoz való jogot, és javítsuk az abortuszhoz való hozzáférést az olyan nők számára, akiknek most más országba kell utazniuk az abortusztilalom miatt (például Máltán és Lengyelországban) vagy a lelkiismereti okból történő megtagadás magas aránya miatt (ahogy Olaszországban és Horvátországban láttuk), vagy egyszerűen azok számára, akik jelenleg nem engedhetik meg maguknak az abortuszt (például Németországban vagy Ausztriában).
Kampányunk éppen a jelenlegi politikai légkör miatt sürgős. Össze kell fognunk és meg kell mutatnunk, hogy az emberek többsége kiáll az abortuszhoz való jog mellett és ellenzi a reproduktív szabadság korlátozását. Az európaiak többsége támogatja az abortuszhoz való jogot, és össze kell fognunk a védelmükben.
Milyen konkrét lépéseket kérnek az Európai Bizottságtól? Hogyan lehet megtenni ezeket a lépéseket, tekintettel arra, hogy az egészségügy a tagállamok hatáskörébe tartozik?
Javasoljuk, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy olyan pénzügyi mechanizmust, amely részvételi mechanizmusként működne a tagállamok számára, és fedezné az abortusz költségeit. A rákmegelőzési és -kezelési programokhoz hasonlóan működne.
Az elképzelés az, hogy bárkinek, akinek abortusz céljából egy másik országba kell utaznia – a hazájában érvényes súlyos korlátozások vagy a lelkiismereti okból történő megtagadás magas aránya miatt –, nem kell saját zsebéből fizetnie a beavatkozásért. Jelenleg nők ezrei utaznak más országokba, ahol néha több ezer eurót fizetnek a beavatkozásért. Ezt nem mindenki engedheti meg magának.
Lehet, hogy az abortusz nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe, de az egészségügyhöz kapcsolódó pénzügyi programok igen. Ezért tudtuk nyilvántartásba vetetni európai polgári kezdeményezésünket.
Miért döntöttek úgy, hogy egy európai polgári kezdeményezésen keresztül próbálnak célt érni? Mennyire remélik, hogy az Európai Bizottság kedvező választ fog adni?
Szlovén szervezetünk, a Március 8. Intézet, amely a „My Voice, My Choice” kampányt koordinálja, széles körű tapasztalattal rendelkezik a nemzeti polgári kezdeményezések, az aláírásgyűjtés és a népszavazások terén. A nemzeti polgári kezdeményezési mechanizmus révén már 15 törvényt változtattunk meg Szlovéniában, és két nemzeti népszavazást nyertünk. Ezért kerestünk egy hasonló közvetlendemokrácia-eszközt uniós szinten. Így ismertük meg az európai polgári kezdeményezést. Olyan közvetlen változást akarunk elérni, amelynek tartós hatása van a reproduktív jogokra mindenkinek Európában, ezért döntöttünk úgy, hogy megkezdjük az aláírásgyűjtést.
A kampány során politikai támogatást kaptunk az Európai Parlament valamennyi balközép képviselőcsoportjától, számos uniós tagállamban ismert nemzeti szintű politikusok támogattak minket, és jó kapcsolatokat építettünk ki az európai biztosokkal. Reméljük, hogy meghallgatják azt a több mint 1,2 millió embert, akik a kezdeményezésünk mögé álltak.
Hogyan tudták mozgósítani az embereket a különböző uniós országokban, hogy támogassák a kezdeményezést és segítsék az aláírásgyűjtést? Milyen csatornákat használtak az üzenet terjesztésére?
A kampány során egy erős, több mint 300 szervezetből álló hálózatot építettünk ki, és egy csodálatos közösséget hoztunk létre, amelyhez szerte Európából több mint 2000 önkéntes csatlakozott. Azt akartuk, hogy jelen legyünk az európai városok és falvak utcáin, ahol önkénteseink készséggel gyűjthetik az aláírásokat. Sikerült erős online jelenlétet kialakítanunk az Instagramon, de más csatornákat is használunk, amilyen például a Facebook, a TikTok, a YouTube, a BlueSky, az X és más közösségimédia-platformok.
Önöknek egy hónappal a határidő előtt sikerült összegyűjteniük a sikeres európai polgári kezdeményezéshez szükséges egymillió aláírást. Milyen visszajelzést és (többek között pénzügyi) támogatást kaptak eddig?
Decemberben – kilenc hónap gyűjtés után – sikerült elérnünk az egymillió aláírást, és határidő előtt, 1,2 millió aláírással zártuk az aláírásgyűjtést.
Az aláírásokat hálózatunk és közösségünk segítségével sikerült összegyűjtenünk, de kampányunk során – annak továbbvitele érdekében – különböző finanszírozási lehetőségekre is pályáztunk. A „My Voice, My Choice” elnyerte a Szlovén Szociológiai Társaság díját, és felkerült a SozialMarie-díj előválogatott jelöltjeinek listájára. Megszereztük továbbá az Európai Parlament valamennyi balközép képviselőcsoportjának támogatását, és különböző európai parlamenti képviselők, Nicolae Ștefănuță európai parlamenti alelnök, Melanie Vogel francia szenátor, Nataša Pirc Musar szlovén elnök és Robert Golob miniszterelnök egyénileg is támogat minket. A kampányt különböző uniós országokból számos aktivista és magánszemély is támogatja, például Luisa Neubauer Németországból és Alice Coffin Franciaországból.
A My Voice, My Choicekezdeményezés lassan Európa egyik legnagyobb feminista mozgalma. Több mint 300 szervezetet, számtalan támogatót és elkötelezett önkéntest foglal magában szerte az EU-ból, akik azért működnek együtt, hogy biztonságos és hozzáférhető abortuszról gondoskodjanak az Európai Unióban.
Idén március elején nehéz szívvel hagytam el Kijevet. Két napra Franciaországba utaztam, hogy részt vegyek egy Ukrajnáról szóló szimpóziumon. Így aztán nem tudtam jelen lenni egy fontos kijevi megemlékezésen. Barátunk, Szvitlana Povaljaeva költő a főváros középponti terén, a Majdanon tartott legidősebb fia, Vaszil számára búcsúztatót, aki 28 éves korában esett el a harcokban. Öccse, Roman, 2022 nyarán, a harkivi régió felszabadítása során vesztette életét. Mindössze 24 éves volt.
Idén március elején nehéz szívvel hagytam el Kijevet. Két napra Franciaországba utaztam, hogy részt vegyek egy Ukrajnáról szóló szimpóziumon. Így aztán nem tudtam jelen lenni egy fontos kijevi megemlékezésen. Barátunk, Szvitlana Povaljaeva költő a főváros középponti terén, a Majdanon tartott legidősebb fia, Vaszil számára búcsúztatót, aki 28 éves korában esett el a harcokban. Öccse, Roman, 2022 nyarán, a harkivi régió felszabadítása során vesztette életét. Mindössze 24 éves volt.
Görcsbe szorult gyomorral szálltam fel a vonatra. Három gyermeket hagytam Ukrajnában. Nem ez volt az első alkalom, hogy a háború idején egy rövid időre külföldre utaztam, de most elfogott a rettegés.
Tudtam, hogy az orosz ballisztikus rakéták közvetlen fenyegetése esetén a telefonom figyelmeztető rendszere nem fog pirosan jelezni. Néhány napig 2000 kilométerre leszek az otthonomtól, és nem tudhatom majd, a lányaim biztonságban vannak-e. Ez a tudat elviselhetetlen volt.
Ha a figyelmeztető rendszer kudarcot vall, annak az az oka, hogy az Egyesült Államok leállította az Ukrajnának szánt hírszerzési információkat, többek között azokat is, amelyek időben észlelik az orosz területről induló ballisztikus rakétákat. Felfüggesztették a katonai segítségnyújtást is, éspedig annyira, hogy megtiltották a már Lengyelországba küldött felszerelések leszállítását.
Pár nappal később visszatértem Ukrajnába. Ezalatt tárgyalásokra került sor az ukrán, az amerikai és a szaúd-arábiai delegáció között. Ukrajna készen állt a teljes, azonnali tűzszünetre – azzal a feltétellel, hogy Oroszország is így tesz. Donald Trump elégedett volt. Újraindították az amerikai hírszerzési információkat, valamint a Biden-kormány által jóváhagyott katonai segítségnyújtás is megérkezett.
A bizalom azonban szertefoszlott. Amikor elárulnak bennünket, nehéz úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Vajon Európa is elárulva érzi magát? A NATO által amerikai vezetéssel biztosított védőernyő kora lejárt. Az Amerika elsőségét zászlajára tűző tömeg hátat fordított nekünk. Tervük az, hogy minimálisra csökkentik az európai katonai és humanitárius jelenlétet, és kiemelik diplomáciai és gazdasági elszigeteltségéből Oroszországot, az agresszort.
Ha Trump a lehető leggyorsabban és bármi áron tűzszünetet szeretne Ukrajnában, az azért van így, mert nem tulajdonít jelentőséget az ukránok sanyarú sorsának. A célja mindössze az, hogy minél kevesebb kiadás terhelje az Egyesült Államok költségvetését. Az Egyesült Államok már nem vesz részt olyan találkozókon, mint amilyet a Ramstein légi támaszponton tartottak, és az idei évre nincs tervben további amerikai katonai segítségnyújtás sem.
Az Egyesült Államok kormányát nem érdekli, hogy a béke ára az, hogy Ukrajna vereséget szenved. A megbízottak, Steve Witkoff és Keith Kellogg által előterjesztett tervek szerint Ukrajnát két vagy három külön részre kellene felosztani – a háború utáni náci Németország mintájára. Mintha Ukrajna lenne az agresszor, aki elvesztette a háborút.
De Európa szintén veszélyben van. Trump azért akarja csökkenteni az amerikai csapatok számát Európában, és azért követel minden egyes NATO-tagtól 5%-os hozzájárulást a védelmi költségvetéshez, mert úgy gondolja, hogy Európa védelme az európaiak problémája.
Oroszország pedig figyel. Oroszország számára amerikai vezetés nélkül a NATO nem jelent sem védelmi erőt, sem visszatartó erőt. Mennyi időbe telik a „védelem Európája” kiépítése – egy olyan Európáé, amely képes önállóan garantálni saját biztonságát? Ha ez a kérdés túl elvontnak tűnik, próbálják meg megválaszolni a következőt: Európából ki fog a balti államok védelmére kelni, ha Oroszország támadást indít a 2025 szeptemberében Fehéroroszországban tartandó gyakorló hadműveletek nyomán?
Amerika árulását követően Európa egyértelmű válaszúthoz ért: ma úgy védi Ukrajnát, mintha önmagát védené, vagy holnap a saját területén néz szembe az orosz hadsereggel. A harc nem lesz könnyű, de a csatát nem lehet már annak kezdete előtt elveszíteni.
Március végén megakadt a szemem egy ukrán közvélemény-kutatáson. Az ukránok több mint 80%-a kész folytatni az Oroszország elleni küzdelmet, még az Egyesült Államok támogatása nélkül is.
Miután Amerika elárulta, Európának egyetlen választása maradt: megvédeni Ukrajnát ma, mintha saját magát védené, különben holnap a saját területén nézhet szembe az orosz hadsereggel. Ez a harc nem lesz könnyű, de eleve vesztes csata nincs. Meglepetésvendégünk, Tetjana Ogarkova ukrán újságíró szerint ma még nem lehet tudni, hány európai áll mellénk.
Miután Amerika elárulta, Európának egyetlen választása maradt: megvédeni Ukrajnát ma, mintha saját magát védené, különben holnap a saját területén nézhet szembe az orosz hadsereggel. Ez a harc nem lesz könnyű, de eleve vesztes csata nincs. Meglepetésvendégünk, Tetjana Ogarkova ukrán újságíró szerint ma még nem lehet tudni, hány európai áll mellénk.
Tetjana Ogarkova ukrán újságíró, esszéista és irodalmár Kijevben él és dolgozik.A Ukrainian Crisis Media Center nemzetközi osztályának koordinátora és az „Explaining Ukraine” podcast egyik házigazdája, emellett a Kijev-Mohila Egyetem oktatója, valamint a Paris-XII Val-de-Marne Egyetem irodalomtudományi doktora.
