Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára, gyengítené a fenntarthatóságra épülő versenyképességet és csökkentené az emberek jóllétét és bizalmát – mondta Danny Jacobs, a flamand környezetvédelmi hálózat (Bond Beter Leefmilieu – BBL) vezérigazgatója. Elmondta nekünk, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek aggályosnak tartják a rendeletek egyszerűsítésére irányuló legutóbbi uniós javaslatot. Attól tartanak ugyanis, hogy így háttérbe szorulhatnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói.

Mi a véleménye a deregulációval kapcsolatos legutóbbi európai bizottsági kezdeményezésekről, például a versenyképességi iránytűről vagy az omnibusz csomagról?

Az Európai Bizottság olyan deregulációs és egyszerűsítési menetrendet terjesztett elő, amely gazdasági megfontolásokra épül, és azzal fenyeget, hogy veszélybe sodorja a nehezen elért környezeti, társadalmi és gazdasági eredményeket. Feszültséget teremt az a dilemma, hogy kiigazítsuk vagy megőrizzük az európai vívmányokat, emiatt pedig az EU nehezen tud egyértelmű irányvonalat követni.

Az Európai Bizottság január végén előterjesztett versenyképességi iránytűje jól tükrözi a vállalatok energiaköltségekkel és gazdasági kihívásokkal kapcsolatos aggályait, de közben háttérbe szorít olyan kulcsfontosságú prioritásokat, mint a szennyezőanyag-mentesség és az emberek jólléte, és nem tudja az európai gazdaságot a tiszta, virágzó és körforgásos jövő felé vezetni. Az iránytű azzal a veszéllyel jár, hogy tévútra téríti Európát. Ha úgy próbáljuk ösztönözni a versenyképes dekarbonizációt, hogy közben ebbe nem építünk be társadalmi és környezeti célkitűzéseket, akkor azzal éppen az uniós intézmények legfontosabb célját ássuk alá: a közjó szolgálatát és védelmét.

A civil társadalmi szervezeteket az iránytűben szereplő kockázatos 25%-os egyszerűsítési cél aggasztja. Bár üdvözlendő a szabályozások egyszerűsítése, az alapos értékelés nélküli egyszerűsítés meggyengítheti a kritikus egészségügyi, társadalmi és környezetvédelmi szempontokat. Nem maga a szabályozás akadályozza az üzleti innovációt, hanem az, hogy nem egyértelműek a szabályok. A további dereguláció csak bizonytalan légkört teremtene, és azokat büntetné, akik elsőként lépnek – tehát az élenjáró vállalkozásokat –, ugyanakkor veszélyeztetné az előrehaladást és a fenntarthatóságot.

Attól is tartunk, hogy ez az egyszerűsítési törekvés a környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések rovására fog menni. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvnek (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvnek (CS3D) és az uniós taxonómiának számos hiányossága van, és egyikük sem irányzott elő olyan mélyreható változtatásokat, mint amilyeneket lehetett volna. Ha már erről az egyébként is alacsony szintről még tovább gyengítenék őket, akkor értelmetlenné válnának ezek az irányelvek.

Egy másik konkrét példa arra, hogy mi történik jelenleg:  Az elmúlt években hatalmas problémát jelentett Flandriában a per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-anyagok) jelenléte: térségünk nagy része ilyen vegyszerekkel szennyezett, ami több százezer embert érint. Az tűnik a leghatékonyabb módszernek, ha a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályban (REACH) korlátozzuk vagy tiltjuk be a PFA-anyagokhoz hasonló anyagokat, hogy ezzel kezelni lehessen azokat a kockázatokat, amelyeket ezek a különböző ipari folyamatokban, valamint termékekben (keverékekben és árucikkekben) használt vegyszerek jelentenek. Ha az Európai Bizottság a továbbiakban nem tartaná fontosnak, hogy szigorú REACH-rendelet legyen hatályban, az növelné a veszélyes vegyi anyagoknak való kitettség kockázatát, ami káros a közegészségre. A vállalatoknak kevesebb kötelezettségük lenne arra, hogy biztonságos alternatívát keressenek, ami gátolja az innovációt a fenntartható kémia területén. Növekedhet a környezetszennyezés, mivel a kevésbé szigorú szabályok veszélyesebb kibocsátáshoz és hulladékokhoz vezetnek. A fogyasztók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel nem ellenőrzik annyira alaposan, hogy milyen mérgező anyagok fordulhatnak elő a termékekben. Mindez azt eredményezheti, hogy az európai vállalatok lemaradnak a biztonságosabb és környezetbarátabb termékekre való globális átállásban, és piaci részesedést veszítenek olyan versenytársakkal szemben, akik időtálló innovációkat alkalmaznak.

Mennyire bizakodóak a zöld megállapodás kimenetelével kapcsolatban – annak fényében, hogy az Európai Bizottság milyen irányvonalat jelentett be nemrég az európai gazdaság fellendítésére?

Az Európai Bizottság 2025. évi munkaprogramja ígéreteket és veszélyeket is tartalmaz. A dekarbonizációra és a megfizethető energiára vonatkozó vállalások ugyan jelzésértékűek egy tisztább és reziliensebb Európa felé vezető lehetséges út szempontjából, fennáll viszont annak a veszélye, hogy háttérbe szorulnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói. Egyre több aggodalom övezi a javasolt salátarendeletet, amely az „egyszerűsítés” ürügyén utat nyithat a vállalati felelősség deregulációjához. A közelmúlt tendenciái azt mutatják, hogy túl gyakran használják az egyszerűsítést alapvető biztosítékok gyengítésére – a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályoktól kezdve a mezőgazdaságig. Jó példa erre a közös agrárpolitika (KAP) 2024. márciusi, sietős reformja, amely zöld biztosítékokat szüntetett meg. A REACH rendelet annak idején a közegészség és a környezet védelmének eszközeként jött létre, azonban régóta esedékes felülvizsgálata most azzal a kockázattal jár, hogy az ipari szabályok megkönnyítése érdekében „egyszerűsítési” intézkedésként újracsomagolják.

Alig néhány hónappal ezelőtt Ursula von der Leyen elnök ígéretet tett arra, hogy folytatódik az európai zöld megállapodás valamennyi céljának megvalósítása. A jelenlegi munkaprogram azonban nem ezt mutatja, nem kezeli ugyanis kiemelten azokat a célokat, ahol a legsürgetőbb lenne a fellépés, különösen ilyen a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés.

Ön szerint a javasolt dereguláció negatív hatással lehet a fenntarthatóságra és az eddig elért eredményekre?

Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára a szabályozás terén, csökkentve számukra a kiszámíthatóságot, gyengítené a hosszú távú fenntarthatóságra épülő versenyképességet és kikezdené az emberek jóllétét és bizalmát.

Az EU-nak garantálnia kell, hogy a bürokrácia csökkentése nem jár a környezet és a közegészség védelmének visszaszorításával. A cél, hogy az intelligens végrehajtás megerősítse, ne pedig aláássa az európai zöld megállapodást. Nem jelent gazdasági erőre irányuló stratégiát, ha a bürokrácia csökkentésének ürügyén meggyengítjük a kulcsfontosságú környezeti és szociális védelmet. Meggondolatlan visszalépésről van szó, amely pont azokat a szabályokat fogja ellehetetleníteni, melyek célja, hogy gazdaságunk időtállóvá váljon. Mindez még inkább azzal a nyugtalanító kockázattal jár, hogy egy évtized alatt sem sikerül eredményeket elérni a fenntarthatóság terén.

Mindezek mellett Unió-szerte egyre nagyobb nyomás nehezedik a civil társadalomra, külföldi ügynökökre vonatkozó korlátozó törvényekkel, a tiltakozások elleni erőszakos fellépésekkel és az alapvető jogokat fenyegető finanszírozási megszorításokkal. Az európai demokráciapajzsnak és a küszöbön álló uniós civil társadalmi stratégiának nemcsak szimbolikus vállalásokat kell tennie, hanem jogi védelmet, fenntartható finanszírozást és strukturált civil párbeszédet kell biztosítania az uniós intézményekkel. Az Európai Bizottság munkaprogramjának prioritásként kell kezelnie a demokrácia védelmét, méghozzá úgy, hogy ehhez megerősíti a civil társadalmat. Független és megfelelő forrásokkal rendelkező civil társadalom nélkül maga az európai demokrácia is veszélyben van.

Danny Jacobs a Bond Beter Leefmilieu – BBL (egy 135 környezetvédelemmel foglalkozó flamand nem kormányzati szervezetet tömörítő belgiumi szövetség) vezérigazgatója és egyben az Európai Környezetvédelmi Hivatal (a környezetvédelemmel foglalkozó polgári szervezetek legnagyobb európai hálózata, amely mintegy 30 millió egyéni tagot és támogatót képvisel) belga képviselője.