European Economic
and Social Committee
A versenyképességi iránytű nem teremt egyensúlyt az üzleti igények és a munkavállalói jogok között
Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), Európa legnagyobb szakszervezeti szövetsége, amely 45 millió munkavállalót képvisel európai szinten, elutasította a versenyképességi iránytű, az Európai Bizottság uniós gazdaságélénkítő tervének támogatását. Az ESZSZ számára az iránytű jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Esther Lynch-csel, az ESZSZ főtitkárával beszélgettünk a munkavállalóknak az iránytűvel szembeni legfőbb kifogásairól, valamint a szociális jogok európai pillérének sorsáról a drasztikus deregulációra és a versenyképességre helyezett nagyobb hangsúlyra irányuló új felhívások tükrében.
Az uniós szakszervezetek máris elégedetlenségüknek adtak hangot az Európai Bizottság legújabb, az uniós gazdaság élénkítésére irányuló tervével kapcsolatban. Ön szerint mi a legfőbb hibája az Európai Bizottság versenyképességi iránytűjének? A tervben szereplő javaslatok közül melyeket tartja különösen aggályosnak?
Az Európai Bizottság versenyképességi iránytűjével az a fő probléma, hogy a deregulációt helyezi előtérbe a minőségi munkahelyek teremtéséhez, az erős európai iparpolitika kialakításához és a magas színvonalú közszolgáltatások biztosításához szükséges beruházásokkal szemben. Hasonlóképpen, bár az iránytű fontosnak tartja a minőségi munkahelyeket a versenyképes gazdaság elérése érdekében, ahelyett, hogy a jogok megerősítéséhez, a munkakörülmények javításához és a kollektív tárgyalások előmozdításához szükséges jogszabályokat javasolná, a dereguláció előmozdításával aláássa ezeket a kiemelt célokat, ami a munkakörülmények romlásához és a munkahelyek bizonytalanságához vezethet.
Az egyik legaggasztóbb javaslat a 28. rendszer bevezetése, amely lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy a nemzeti munkaügyi törvényeken kívül működjenek. Ez komolyan alááshatja a foglalkoztatási jogszabályokat Európa-szerte, ami a munkavállalók jogainak és védelmének lefelé ívelő spiráljához vezethet.
Hasonlóképpen rendkívül problematikus a „gold-plating” tilalma – azaz annak lehetősége, hogy a kormányok az európai irányelvek által előírt minimumszabályoknál szigorúbb jogszabályokat fogadjanak el. Az uniós irányelvek lényege – az uniós rendeletektől eltérően – az, hogy az irányelvek minden ország számára minimumszabályokat állapítanak meg. Ha ezeket a minimumokat felső határértékekké változtatnánk, az nem csak ezt az alapelvet szegné meg, hanem súlyosan hátrányos lenne a munkavállalókra nézve is, és semmissé tenné az egészségügy, az oktatás, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság vagy a méltányos bérezés terén nehezen elért eredményeket, hogy csak néhányat említsünk.
Az a tény, hogy az iránytű támogatja a hosszabb munkával töltött életszakaszon alapuló nyugdíjreformokat, szintén problémás, mivel az ilyen intézkedések túlzott terhet rónak a munkavállalókra anélkül, hogy foglalkoznának a fenntartható és méltányos nyugdíjrendszerek szükségességével.
Az iránytű továbbá erősen az üzleti szféra javára elfogult, számos ígéretet tesz az üzleti csoportoknak, anélkül, hogy konkrét kötelezettséget vállalna a munkavállalók javát szolgáló jogszabályokra. Ez magában foglalja az olyan intézkedések hiányát, amelyek biztosítanák, hogy az állami beruházásokat minőségi munkahelyek létrehozására használják fel, nem pedig egyszerűen a vállalati nyereség növelésére.
Összefoglalva, a versenyképességi iránytű nem teremt egyensúlyt az üzleti igények és a munkavállalók jogai és jólléte között, így jelenlegi formájában elfogadhatatlan javaslatnak minősül.
Ön szerint veszélybe kerülhet-e a szociális jogok európai pillérének végrehajtása?
Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett 2025-ös munkaprogramjában papíron megújította a szociális jogok európai pillére melletti elkötelezettségét. A gyakorlatban azonban ugyanez a munkaprogram 2019 óta az első, amelyben nem található szociális jogalkotási kezdeményezés.
Ezzel szemben az Európai Bizottság 2025-re nyolc, az „egyszerűsítéshez” kapcsolódó jogszabályt javasolt. Az adminisztratív túlterhelést senki sem szereti, és a szakszervezetek igyekeznek megoldásokat javasolni ennek orvoslására, például a közbeszerzésre vonatkozó szabályok tekintetében.
Egyértelmű azonban, hogy az Európa előtt álló problémákat nem lehet egyszerűsítéssel megoldani.
A szociális jogok európai rendszerének megvalósítását leginkább az Európa-szerte előre jelzett elbocsátási hullám fenyegeti. Ez nemcsak a béreket és a munkahelyek biztonságát, hanem a nyugdíjakat, a szociális védelmet és a pillér számos más elvét is veszélyeztetni fogja.
Biztosítani kell a minőségi munkahelyek védelmét és létrehozását célzó beruházásokat, beleértve a SURE 2.0 eszközt és egy erős uniós beruházási mechanizmust, valamint be kell vezetni a minőségi munkahelyek biztosításához szükséges jogalkotási kezdeményezéseket.
Ha nem a szabályozási terhek csökkentése a megoldás, akkor mit tehet az EU, hogy megerősítse pozícióját a jelenlegi globális gazdasági környezetben?
Az elbocsátások főként a beruházások hiányából fakadnak. Ez ugyanúgy igaz a magán-, mint az állami beruházásokra.
Ahelyett, hogy a munkavállalók fizetésébe és az oly szükséges kutatásba és fejlesztésbe fektetnének be, a vállalatok a zsákutcás osztalékfizetést és részvény-visszavásárlást helyezik előtérbe, ami hátráltatja az ökológiai és technológiai fejlődést itt Európában.
Az elmúlt években az USA és Kína jelentős állami beruházások hullámát indította el. Eközben az EU azzal volt elfoglalva, hogy új szabályokat fogadjon el, amelyek a tagállamokat megszorításokra kényszerítették.
Az EU-nak sürgősen irányt kell váltania. A nagyszabású állami beruházások – a minőségi munkahelyteremtést biztosító szociális követelményekkel együtt – előfeltételei a szociális jogok európai pillére megvalósításának.
Esther Lynch, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ESZSZ) főtitkára. Széles körű szakszervezeti tapasztalattal rendelkezik ír, európai és nemzetközi szinten, az ESZSZ főtitkárhelyettese és szövetségi titkára is volt. Tevékenységei során a munkavállalók és a szakszervezetek jogainak megerősítésére irányuló erőfeszítéseket irányította, befolyást gyakorolva a megfelelő minimálbérekről, az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről és a visszaélések bejelentéséről szóló kulcsfontosságú irányelvekre. Kampányokat vezetett továbbá a szociális jogok európai pillérével és a méltányos bérezéssel kapcsolatban. Munkája nyomán 15 kötelező érvényű határértéket fogadtak el a rákkeltő anyagoknak való kitettségre vonatkozóan, és elősegítette a szociális partnerek közötti, a digitalizálásról és a reprodukciót károsító anyagokról szóló megállapodásokat. Az örök feminista Esther azért dolgozik, hogy megszűnjön a főként nők által végzett munka alulértékelése.
Az ESZSZ 42 európai ország 94 szakszervezetének 45 millió tagját, valamint 10 európai szakszervezeti szövetségét képviseli.