Thomas Kattnig

Az emelkedő bérleti díjak, a szárnyaló ingatlanárak és az inflációt nem követő fizetések eredményeképpen egyre több ember számára válik megfizethetetlenné a lakhatás. Az EU-ban lakhatási válság van.

Ez magasabb egészségügyi ellátási költségeket, termelékenységcsökkenést, környezeti károkat eredményez, és a vásárlóerő csökkenése miatt negatív gazdasági következményekhez vezet.

Az EGSZB a szervezett civil társadalom szószólójaként úgy véli, hogy sürgős lépéseket kell tenni a lakásszektor piaci hiányosságainak orvoslására. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a Parlamenttel, a tagállamokkal és a civil társadalommal egy olyan átfogó uniós intézkedéscsomag kidolgozása érdekében, amely a szociális jogok európai pillérével és az Alapjogi Chartával összhangban meghatározza a keretfeltételeket és a lakhatáshoz való jogot.

Ennek kapcsán üdvözöljük az energiaügyért és a lakhatásért felelős biztos kinevezését, valamint azt a bejelentést, hogy a következő 100 napon belül előterjesztik a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervet. Szükségünk van többek között egy uniós szintű nyilvántartásra, amely az ingatlanügyletek átláthatóságát szolgálja, továbbá észszerűbb koordinációra, hatékonyabb engedélyezési eljárásokra, jobb földhasználat-tervezésre, megfizethető földterületekre szociális lakások céljára, több beruházásra a felújítások és az éghajlatbarát építkezés terén, valamint a hajléktalanoknak biztonságot, illetve perspektívákat nyújtó „elsőként lakhatás” programra. Szorgalmazzuk, hogy az elsődleges uniós jogban rögzítve ismerjék el, hogy a lakhatás alapvető jog, nem pedig árucikk.

Ugyanakkor egyetértünk a Letta-jelentéssel abban, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférést tágabban kell meghatározni az állami támogatásokról szóló jogszabályokban.

Az EGSZB kéri továbbá a szociális lakhatás pénzügyi támogatásának jelentős növelését. Először is a szociális lakásokba történő állami beruházásokat ki kell zárni a Stabilitási és Növekedési Paktum adósságszabályaiból. Másodsorban a nonprofit ingatlanfejlesztők és szövetkezetek, valamint az önkormányzatok számára lehetővé kell tenni, hogy a tervezett beruházási platformon keresztül vagy közvetlenül az Európai Beruházási Banktól hosszú távú, kamatmentes hitelhez jussanak.

A számos nagy európai városban problémát jelentő rövid távú bérbeadások tovább csökkentik a rendelkezésre álló lakások számát. Ahhoz, hogy ezt a jelenséget kezelni tudjuk, egy uniós szintű eszköztár szükséges, amely különböző eszközöket tartalmaz – például az üres ingatlanokra kivetett adók, a bérleti díjak felső határának megszabása –, amelyek segítségével a tagállamok megtehetik a megfelelő intézkedéseket.

Különös figyelmet kell fordítani emellett a) a fiatalok lakhatási igényeinek kielégítésére olyan célzott programok révén, mint a „Housing First for Youth” (HF4Y), valamint b) a fogyatékossággal élő személyek bevonására.

Annak biztosítása érdekében, hogy a lakhatás ne csak megfizethető, hanem fenntartható is legyen, a felújításokat és az utólagos átalakításokat előnyben kell részesíteni az új épületekkel szemben. Az ilyen felújítások megkönnyítéséhez a kötelező és a támogató intézkedések kombinációját szorgalmazzuk a méltányos éghajlat-politikai fellépések biztosítása érdekében. Finanszírozási eszközökre van szükség ahhoz, hogy pénzügyi helyzettől függetlenül mindenki elvégezhessen hőtechnikai és energetikai korszerűsítéseket. Ugyanakkor kötelezettségeket kell megállapítani az ingatlantulajdonosok, különösen a bérbeadók számára, hogy megvédjük a bérlőket a költségek áthárítása miatti túlzott bérletidíj-növekedéstől.

Végezetül hangsúlyozzuk, hogy a lakhatási válság nemcsak az európai polgárok életminőségét érinti hátrányosan, hanem az uniós belső piac zavartalan működését is veszélyezteti. Ezért egy uniós lakhatási stratégiára van szükség a lakáskínálat növelése, az építési költségek csökkentésére irányuló intézkedések bevezetése, a munkaerő továbbképzésének elősegítése, a termelékenység növelése és az építőipar környezeti teljesítményének javítása érdekében.