Séamus Boland, a Civil társadalmi szervezetek csoportjának elnöke

Annak ellenére, hogy az EU gazdagabb, mint a világ legtöbb része, gyermekek milliói vannak arra utalva, hogy napi szinten az iskolában jussanak ételhez. Valójában növekszik azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek az iskolai szünidők alatt élelmiszert biztosítanak a gyermekeknek. Már ebből is kiderül, hogy a szegénység a legalapvetőbb szinten létezik és növekszik, ami ellen a hivatalba lépő Európai Bizottságnak határozottan és fáradhatatlanul fel kell lépnie.

Az európai szegénységi statisztikák nyomasztóak. Az EU lakosságának mintegy 21%-a van kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának (az Eurostat 2023. évi adatai), és a gyermekek közel 25%-át fenyegeti annak kockázata, hogy a szegénységi csapdába kerülnek (az Eurostat 2023. évi adatai). Igaz, hogy a probléma még súlyosabb lenne az e területen a változás ösztönzésére irányuló jelenlegi uniós kezdeményezések nélkül, de el kell ismerni, hogy ezek nem elegendők. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és a Civil társadalmi szervezetek csoportja ezért üdvözli Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének bejelentését, amely szerint a Bizottság a 2024–2029-es hivatali időszakban egy szegénység elleni uniós stratégián fog dolgozni, amely a szegénység kiváltó okait kezeli. Az EGSZB és különösen az én csoportom már régóta szorgalmazza egy ilyen stratégia kidolgozását.

Sajnos a szegénység nem csupán a „hiánya” azoknak az alapvető erőforrásoknak, amelyekre a családoknak napi szinten szükségük van. Egy sor hosszú távú körülmény eredménye, amelyek együtt járnak a tartós nélkülözéssel. E nélkülözés politikai rendszerekhez kapcsolódik, amelyek a legjobb esetben csak figyelmen kívül hagynak bizonyos népességcsoportokat, és a legrosszabb esetben hátrányos megkülönböztetést is alkalmaznak velük szemben.

A megoldásoknak fel kell mérniük a szegénység mély történelmi okait. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni az emberek életének minden szakaszát, a születéstől a halálig. Ugyanez vonatkozik a lakhatásra is, amely az európai társadalmak egyik legsúlyosabb problémájává válik. Ezért csoportom kérésére az EGSZB megbízást adott egy tanulmány kidolgozására a megfizethető, fenntartható lakhatásról az EU-ban. A jelentés ismertetésére a november 21-én megrendezett konferenciánkon került sor, amelynek témája Európa legkiszolgáltatottabb polgárainak fenntartható és megfizethető lakhatás révén történő védelme volt. A konferencián bebizonyítottuk, hogy a megfizethető lakhatás a szegénység elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú eszköze.

Örömünkre szolgál, hogy az új Európai Bizottságban egy energiaügyért és lakhatásért felelős biztos is helyet kap majd, ezzel segítve a szegénység felszámolását. Aggasztó azonban, hogy a legtöbb politikus a szegénység felszámolását továbbra is olyan problémának tekinti, amelyet nagy, bürokratikusan irányított költségvetésekkel kell megoldani. Az erőforrások csak akkor jutnak el az érintettekhez, ha ez a gondolkodásmód megváltozik. A szegénység horizontális kérdés, és az energiaügyért és a lakhatásért, az egyenlőségért, a kohézióért és a reformokért, valamint az igazságos átmenetért felelős új európai biztosoknak sürgősen felelősséget kell vállalniuk e változás előmozdításáért.