Peter Schmidt, Diandra Ní Bhuachalla és Arnaud Schwartz cikke
Az Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban rendezett COP29 konferencián az EGSZB az EU civil társadalmát képviselve sürgős és kézzelfogható éghajlat-politikai fellépést szorgalmazott, valamint kérte, hogy az éghajlatváltozásról szóló tárgyalások során a társadalmi és környezeti igazságosságot helyezzék előtérbe.
Peter Schmidt, a „COP” ad hoc csoport elnöke arról beszélt, melyek az EGSZB legfontosabb üzenetei a COP29 fő témájával – az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával – kapcsolatban.
Peter Schmidt: A klímaváltozáshoz köthető szélsőséges időjárási események előfordulásának világszerte tapasztalható megugrása erőteljes emlékeztető arra, hogy fokoznunk kell az éghajlat-politikai törekvéseket. 2024 lesz a legmelegebb év a mérések kezdete óta, és az ember okozta éghajlati katasztrófák, például az áradások, az erdőtüzek és az aszályok egyre gyakoribbak és intenzívebbek, valamint súlyosbítják a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az éghajlatváltozással kapcsolatos tétlenség költsége messze meghaladja a fellépés költségét.
A COP29 esetében nagy a tét. A globális klímafinanszírozási megoldásokról való megállapodás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fejlődő országok alkalmazni tudják a globális éghajlat-politikai fellépés eszközeit. Az EGSZB-nek a bakui COP29 konferencián való részvétele olyan ajánlásokat eredményezett az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló véleményünk alapján, amelyek a nemzetközi pénzügyi struktúra átalakítására összpontosítanak az éghajlatváltozás elleni küzdelem hatékony és hozzáférhető finanszírozásának felszabadítása és megkönnyítése érdekében.
Hangsúlyoztuk, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozási hiányosságainak áthidalása érdekében létre kell hozni az új kollektív számszerűsített célt, amelynek révén az éghajlati finanszírozás jobban megfelel a célnak, a biológiai sokféleség szempontjából kedvezőbb, hatásosabb, valamint pontosabban célozza a legkiszolgáltatottabb országokat és közösségeket. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozási forrásainak áramlását az igazságos átmenet elveinek kell vezérelniük, összhangban a Párizsi Megállapodással és a fenntartható fejlődési célokkal. Mind az állami, mind a magánszereplők hosszú távú kötelezettségvállalásai kulcsfontosságúak, és a közfinanszírozás döntő szerepet fog játszani az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeményezésekre irányuló magánberuházások mozgósításában és kockázatmentesítésében.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához való hozzáférést a helyi kezdeményezések és az alulról szerveződő mozgalmak számára is lehetővé kell tenni, az EGSZB azonban átfogó megközelítést is szorgalmaz ahhoz, hogy megtörjön az eladósodottság és az alkalmazkodás alulfinanszírozottsága közötti körforgás. Az egyenlőtlenségek kezelése érdekében kérjük az éghajlatváltozás elleni küzdelem forrásainak méltányos elosztását. Emellett a civil társadalom szerepvállalása elengedhetetlen egy olyan inkluzív, demokratikus megközelítés kialakításához, amely biztosítja az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházások hatékonyságát és fenntarthatóságát.
Az EGSZB COP konferenciákra (2023 és 2025 között) delegált ifjúsági küldöttje, Diandra Ní Bhuachalla megosztotta velünk a COP29 konferenciával szembeni elvárásait. A fiatalok szempontjából melyek azok a legsürgetőbb éghajlati kérdések, amelyeket elsőként kell megoldani?
Diandra Ní Bhuachalla: A COP28 csalódást keltő eredményei után igyekeztem nem túl nagy elvárásokkal részt venni a COP29 konferencián. Annak tudatában, hogy az elnökség miatt – megint egy olyan államra esett a választás, amely nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagokból származó nyereségtől – ez az éves konferencia is korlátozott eredményekkel fog járni, különösen nehéz volt fenntartani a reményt.
De miután „az EGSZB ifjúsági küldötte a COP-ra” program részeként, az ifjúsági munkacsoport strukturált ülései kapcsán különböző, Európa-szerte működő ifjúsági szervezetekkel konzultáltam, úgy döntöttem, hogy leginkább az éghajlati igazságosságra és az igazságos átmenetre, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására és az új kollektív számszerűsített célra, valamint a fiatalok nemzetközi döntéshozatali folyamatokban való érdemi részvételének növelésére kell összpontosítanom.
Annak ismeretében, hogy milyen sok tárgyalás akadt meg az első héten az egyetértés és az együttműködés teljes hiánya miatt – többek között a nemek közötti egyenlőség, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása és az igazságos átmenet terén –, most már tisztában vagyok azzal, hogy elvárásaim ismét túl magasak voltak, és ennek eredményeként a kísérőrendezvényekre és kétoldalú találkozókra összpontosítottam képviseleti erőfeszítéseimet. Most leginkább abban reménykedem, hogy megtartják a jelenlegi megfogalmazást – különösen az emberi jogok terén –, és hogy némi előrelépést érünk el annak érdekében, hogy megfelelően felkészüljünk a COP30-ra. Úgy tűnik, ugyanis, hogy most mindenki ebben reménykedik, és erre teszi az összes tétjét.
Az éghajlatváltozás és az ahhoz kapcsolódó hatások interszekcionális jellege miatt nem tudnám megkísérelni a kérdések fontossági vagy sürgősség szerinti rangsorolását. A fiatalokat a jövőjük aggasztja: munkahelyük biztonsága, hogy át kell-e képezniük magukat; otthonuk és családjuk biztonságban van-e a viharoktól, árvizektől vagy földcsuszamlásoktól; leendő gyermekeik és a következő generációk egészsége, életminősége; valamint hogy a mi generációnknak sokkal nehezebb dolga lesz az éghajlatpolitikai tárgyalásokkal, amikor majd mi leszünk a döntéshozók, mivel ma nem kerül sor elegendő intézkedésre, és ennek hatását évtizedekig érezni fogjuk.
Most van szükségünk éghajlati igazságosságra. Most van szükségünk az éghajlatváltozás elleni küzdelem reális finanszírozására. Most van szükségünk igazságos és méltányos foglalkoztatásra és energetikai átállásra. Most van szükségünk ambíciókra. Most van szükségünk a megvalósításra.
Most van szükségünk mindenkire.
A biológiai sokféleségről szóló, októberben a kolumbiai Caliban tartott COP16 konferencia zűrzavarral ért véget, és nem született megállapodás a természetre irányuló finanszírozásáról. Arnaud Schwartzot, az EGSZB COP16-on részt vevő képviselőjét arról kérdeztük, hogy e visszalépés ellenére van-e még okunk optimizmusra. Mire van szükség ahhoz, hogy előre tudjunk lépni a biológiai sokféleség védelme terén?
Arnaud Schwartz: Évi 200 milliárd dollárra. Az ENSZ szerint ekkora összegre lenne szükség (beleértve mindenféle típusú, azaz köz-, magán-, nemzeti és nemzetközi finanszírozást is) a biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljaink eléréséhez. Miről is van tehát szó? Pusztán arról, hogy megállítsuk az élő szervezetek világának összeomlását. Jelenleg egyre gyorsabb ütemben tűnnek el fajok, tehát helyre kell állítanunk a természetet, esélyt adva arra, hogy fennmaradjon egy „élhető” világ. Nem engedhetjük meg, hogy a mohóság és a butaság elpusztítsa azt.
Milyen jövő vár ránk a COP16 kudarca után?
Mindannyiunknak fel kell tennünk ezt a kérdést, magunknak és a körülöttünk lévőknek is, különösen mivel tudható, hogy csak Franciaország minden évben ennek az összegnek több mint egynegyedét fordítja háborúskodásra, illetve fegyverkezésre. A Caliban rendezett találkozó összességében véve tehát egy elszalasztott lehetőség volt a politikai akarat és a gazdasági szolidaritás hiánya miatt.
De még nincs minden veszve.
Az alagút végén azért pislákol némi fény: ez a COP konferencia – 30 év mellébeszélés után – elismerte az őslakos népek és a helyi közösségek szerepét a biológiai sokféleség megőrzésében, az afrikai származásúakra is kiterjedően; és létrehoztak egy új ENSZ-alapot is, az úgynevezett Cali Alapot. Hosszú távon ezt az alapot arra kell felhasználni, hogy magánvállalatoktól önkéntes hozzájárulásokat gyűjtsön, amelyek felét a fent említett csoportok kapják. Hűha!
Mit is mondhatnék még...
Ez mindannyiunk közös felelőssége; egy csónakban evezünk! És a közös utunk folytatásához célszerű lenne azzal kezdeni, hogy visszaállítjuk gazdaságunkat a közjó szolgálatába. Tehát... ahhoz, hogy ne vágjuk tovább magunk alatt a fát, azonnal meg kell kezdenünk a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi szabályok felülvizsgálatát. Mire várunk?
A COP29-re delegált EGSZB-küldöttek, Peter Schmidt és Diandra Ní Bhuachalla elsődlegesen a klímafinanszírozás témájára összpontosítottak, mégpedig az EGSZB nemrégiben elfogadott, „Klímafinanszírozás: új ütemterv ambiciózus éghajlati célok és a fenntartható fejlődési célok megvalósítására” című véleményéből kiindulva. Az egyik legfontosabb rendezvény, melyre az EGSZB vezetésével került sor november 18-án Bakuban, „Az igazságos átmenet előmozdításának globális perspektívája az agrár-élelmiszeripari ágazatban” címet viselte. A rendezvény olyan fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású élelmiszerrendszerek kiépítését vizsgálta, amelyek méltányosak a mezőgazdasági termelők, az élelmiszerláncban dolgozók és a jövő generációi számára. A cél a politikai döntéshozók és a civil társadalom közötti együttműködés javítása, a globális dél érdekeinek határozottabb érvényesítése és a mindenki javát szolgáló inkluzív éghajlati megoldások előmozdítása volt.
Az uniós küldöttség tagjaként Arnaud Schwartz több ülésen is szorgalmazta, hogy fokozzák a biológiai sokféleséggel (CBD) és az éghajlatváltozással (UNFCCC) kapcsolatos ENSZ-folyamatok közötti szinergiákat, fokozatosan szüntessék meg a környezeti szempontból káros támogatásokat, ezzel több pénzügyi forrást szabadítva fel, a szervezett civil társadalom pedig kapjon aktívabb szerepet a biológiai sokféleségre vonatkozó kunming-montreali globális keret végrehajtásában. További információk az EGSZB COP16-hoz való hozzájárulásáról itt találhatók.
Arnaud Schwartz „A biológiai sokféleségre vonatkozó átfogó stratégia a COP16 konferencián: minden ágazat összefogása egy közös cél érdekében” című EGSZB-vélemény előadója.
Elrejtés
