A maihoz fogható egészségügyi válságra még nem volt példa sem az európai, sem a világtörténelemben: világszerte súlyos csapást mér az emberiségre, szembesítve bennünket az emberi lét múlandóságával. Egy mikroszkopikus organizmus támadott meg bennünket, és bár ma még nem tudjuk legyőzni, előbb-utóbb sikerülni fog.

Több ezer éves történelme során az emberi faj most először kényszerül arra, hogy számos emberi és társadalmi tevékenységet személyes kontaktus nélkül, akár más-más helyen tartózkodva, közvetlen emberi kapcsolatok nélkül végezzen. Meg kellett tanulnunk „virtuálisan” élni, ami alapjaiban, antropológiai szempontból megváltoztatja emberi mivoltunkat. A világ változik, ezért nekünk is változnunk kell: meg kell tanulnunk a digitális eszközök használatát, hogy videokonferenciákon vehessünk részt, meg kell tanulnunk másképpen kommunikálni, személyes találkozás nélkül, illetve találkozás esetén távolságot tartva egymástól. A mobilitás is változik, új közlekedési módokat próbálunk ki, például a rollert. És ez csak néhány példa arra, hogyan lett a változás életünk meghatározó része.

A mi generációnk dolga, hogy megbirkózzon mindezekkel a kihívásokkal és megoldást találjon rájuk.

Ugyanakkor emberek vagyunk, azaz képesek vagyunk alkalmazkodni. Tudjuk, hogy ez csupán egy rövidke epizód az emberiség történelmében, és hogy előbb-utóbb ismét az eredeti természetünknek megfelelően, társas lényként élhetünk.

Valahol szomorú volt, hogy az EGSZB új mandátumidőszakának alakuló ülését távolról, virtuális formában kellett megtartanunk, és gondolom, rajtam kívül sokan érzik így. Úgy, hogy nem volt alkalmunk személyesen találkozni és megismerkedni az új tagokkal, együtt kávézni a szünetben vagy meginni egy pohár bort a hosszú munkanap után, egyszerűen nem ugyanaz! Ezek igenis fontos momentumai a munkánknak, olyan társas interakciók, amelyek alapvetőek egymás megismeréséhez, ahhoz, hogy megvitassuk a nézeteinket azokkal a kollégákkal, akikkel véleményeink elkészítéséhez vitáznunk kell és konszenzusra kell jutnunk.

Tudjuk, hogy ezeket az alkalmakat még egy darabig nélkülöznünk kell, de előbb-utóbb újból minden értelemben véve emberek lehetünk.