European Economic
and Social Committee
Az EU fenntartható iparstratégiájának inkluzívnak kell lennie, és csak úgy lehet sikeres, ha figyelembe veszi a társadalmi hatásokat
Ha azt akarjuk, hogy a világjárványt követő ipari stratégia jelentős fellendüléshez vezessen, akkor abba be kell vonni a civil társadalmat is – hangsúlyozza az EGSZB az új uniós iparstratégia tervezetéről szóló közelmúltbeli jelentésében. A stratégiának a fenntarthatóságra és a jóllétre kell összpontosítania, mérnie kell a társadalmi hatásokat, és egy hatékony, hozzáférhető egészségügyi rendszert kell előmozdítania.
A Covid19-világjárvány felszínre hozta Európa gazdaságának gyengeségeit, mindenekelőtt a regionális egyenlőtlenségeket, a szakemberhiányt, valamint az egységes piacot és a stratégiai cikkekből való ellátást fenyegető kockázatokat. A tanulságokat figyelembe véve az Európai Bizottság frissítette az ipar környezetbarátabbá, digitálisabbá és versenyképesebbé tételére irányuló tervét, az új európai iparstratégiát.
Az EGSZB jelentést dolgozott ki az új elemekről, továbbá egy véleménykiegészítést is készített, amelyben elsősorban azzal foglalkozik, hogy melyek a feltételei egy, az EU iparát alátámasztani képes, inkluzív és innovatív egészségügyi rendszer megteremtésének.
A jelentésben az EGSZB valamennyi, az európai gazdasághoz kapcsolódó csoportot – a szakszervezetektől a nagyvállalatokon és a kkv-kon át egészen a civil társadalmi szervezetekig és a hatóságokig – felhív arra, hogy vegyenek részt az európai ipar jövőjének alakításában. A jelenlegi stratégia a vállalkozásokra összpontosít, de az EGSZB szerint a pozitív változáshoz szükséges célkitűzések, célszámok és mutatók kidolgozása során feltétlenül figyelembe kell venni a szociális partnerek meglátásait is. Hozzáteszi, hogy a versenyképesség nem lehet egy életképes hosszú távú stratégia egyetlen mércéje. A fő teljesítménymutatók szélesebb körére van szükség annál, mint ami a javasolt stratégiában szerepel. Az EGSZB úgy véli, hogy a versenyképesség és a beruházások nem elegendőek. Emellett, ha azt akarjuk, hogy Európa ipari ágazatai valóban fenntarthatóak legyenek, akkor a fő teljesítménymutatóknak támogatniuk kell a társadalmi jóllétet és a fenntartható növekedést is.
Fontos mérendő szempontot jelentenek a munka- és termelési feltételek társadalmi és környezeti hatásai, valamint a munkahelyek minősége.
Egy másik mutatószámcsoport révén pedig azt kellene felmérni, hogy mennyire haladt előre a hulladékmentes körforgásos gazdaságra való átállás. Végül pedig a vállalatok és munkahelyek hosszú élettartamának biztosítása érdekében azokat a tényezőket – például a kutatás-fejlesztési beruházásokat – is nyomon kellene követni, amelyek valamennyi iparágban jelen vannak.
A közös európai érdeket szolgáló fontos projektek (angol rövidítéssel IPCEI-k) olyan, az egész EU-ra kiterjedő projektek, amelyek a zöld és a digitális átálláshoz alapvetően fontos innovációk fejlesztését támogatják. Az EGSZB úgy véli, hogy először is e projektek megfelelő végrehajtásához a munkavállalói szervezetek szakértelmére van szükség. Másodszor pedig fel kell mérni az egyes IPCEI-ket abból a szempontból, hogy milyen értéket és mennyi munkahelyet teremtenek, és hogy a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak milyen készségekre van szükségük a modernizált iparágakhoz.
A szabványok egy másik fontos eszközt jelentenek ahhoz, hogy Európa visszanyerhesse vezető pozícióját az ipari termelés terén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok által kidolgozott szabványokat nemcsak maguknak a vállalatoknak kellene terjeszteniük, hanem az Európai Bizottságnak is mögéjük kellene állnia, és segítenie kellene az elterjesztésükben.
A véleménykiegészítés azt vizsgálja meg, hogy a stratégia hogyan javíthatja a hozzáférést egy méltányosabb és összehangoltabb európai egészségügyhöz.
Az EGSZB szerint az irányításra, az ellátás diverzifikálására és a digitális egészségügyre mint egymással összefüggő elemekre kellene koncentrálni. A jobban működő vállalkozások révén az egységes piac is zökkenőmentesebben működhetne, ami új vállalkozások létrehozását ösztönözné. Ha pedig nagyobb számú termelő működne az iparágban, akkor az egészségügyi termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megbízhatóbbá válna. Az is hasonló eredménnyel járna, ha ösztönzőket teremtenének arra, hogy a legfontosabb anyagok és termékek előállítását visszahozzák Európába.
A szervezeteken és határokon átnyúlóan működő digitális egészségügyi rendszerek létrehozása előtti akadályok elhárítását célzó intézkedések ugyancsak erősítenék az iparág egységes piacát és javítanák az egészségügyi ellátást. Ugyanezen célból az EGSZB cselekvésre szólít fel az állami és a magánszektor, illetve a nagyvállalatok és a kkv-k közötti szinergiák fokozása, valamint a K+F-be és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó valamennyi munkavállaló képzésébe való beruházás érdekében. (dm)