Maurizio Mensi és Michal Pinter írása

A kritikus fontosságú nyersanyagok listájának rugalmasnak kell maradnia, azt kétévente felül kell vizsgálni, hogy tekintetbe vegye a technológiai fejlődést és a stratégiai fejleményeket

A kritikus fontosságú nyersanyagok hiányát Európában csak egy olyan határozott, átfogó uniós stratégiával lehet kezelni, amely összekapcsolja egymással a beruházásokat, az innovációt, az újrahasznosítást, a fenntarthatóságot és az ellátásbiztonságot. Az Európai Bizottság kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabálya örvendetes módon eleget tesz ennek, és elébe megy az esetleges versenytorzulásoknak és az egységes piac széttöredezésének.

Jelenleg az EU számos nyersanyag esetében szükségletének 75–100%-át importból kénytelen fedezni, ami gazdaságilag és stratégiailag is kiszolgáltatottá teszi (gondoljunk csak a Kína által nemrégiben bevezetett gallium- és germániumexport-tilalmakra).

A tiszta technológiák (elektromos járművek, akkumulátorok, fotovoltaikus napelemes rendszerek stb.) növekvő népszerűsége áll a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslet 2017 és 2022 között megfigyelt erőteljes növekedésének hátterében: a lítium, a kobalt és a nikkel esetében az energiaágazat éhsége tehető felelőssé a megnövekedett keresletért (ezeknél a kereslet százalékos emelkedése rendre 300%, 70% és 40%). Ennek fényében egyértelmű, hogy az EU gazdasági biztonsága a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás biztonságától függ, mivel az ezek ellátási láncaiban jelentkező kockázatok az egész gazdaságot és az egységes piacot is érintik.

Az EGSZB úgy véli, hogy első lépésként olyan kiszámítható és stabil jogi keretet kell biztosítani, amely nemcsak a nyersanyagfeltárást és -kitermelést, hanem a feldolgozást és az újrahasznosítást (amely jelentős mennyiségű rezet, lítiumot, nikkelt, kobaltot és más értékes ásványi anyagokat szolgáltathat az elhasznált akkumulátorokból, bányászati hulladékokból stb.) is vonzóvá teszi a befektetők számára.

Másodsorban pedig a kritikus fontosságú nyersanyagok olyan rugalmas listája szükséges, amely könnyen kiigazítható és legalább kétévente frissíthető. A javasolt jogszabályban stratégiaiként vagy kritikusként felsorolt anyagokon kívül vannak ugyanis olyan anyagok is, amelyek jelenleg nem kritikusak, de közép- és hosszú távon majd azok lehetnek. Azért, hogy a különböző iparágak eltérő keresletét is tekintetbe lehessen venni, ágazatonként is értékelni kell az egyes anyagok stratégiai jelentőségét.

Harmadszor, szükséges a széles körű társadalmi támogatottság. A nyersanyag-kitermelő, feldolgozó és újrahasznosító iparágak bővülése új munkahelyeket fog teremteni és segíti a gazdaság fejlődését. Az EU-ban a nyersanyagágazat közvetlenül mintegy 350 000 munkahelyet biztosít, és több mint 30 millió feldolgozóipari munkahely függ az ásványi nyersanyagokhoz való hozzáféréstől. A társadalmi támogatottságot azonban nem vehetjük készpénznek. Ahhoz, hogy az EU fenntartható nyersanyag- és fejlettanyag-ellátással rendelkezzen, 2030-ig több mint 1,2 millió új munkahelyre lesz szükség. Alapvető fontosságú a készségfejlesztés támogatása a tudományos életben, de a nyersanyagiparban és a tagállamok közigazgatásában is, mind az ágazatban dolgozók, mind a köztisztviselők számára hozott intézkedésekkel.

Egy másik kulcsfontosságú elem, hogy biztosítsuk, hogy megfelelő mennyiségben és versenyképes áron hozzáférjünk megbízható, nem fosszilis tüzelőanyag-alapú villamos energiához. Az EGSZB azt szeretné, ha a marketing szakasz támogatása és a működési költségek fedezése érdekében megreformálnák a rendelkezésre álló finanszírozási forrásokat ahelyett, hogy előnyben részesítik az új stratégiai projektek K+F szakaszát, ahogy az jelenleg történik. Ez segítené az EU-t abban, hogy lépést tartson az amerikai inflációcsökkentő törvény törekvéseivel.

Támogatnunk kell a másodlagos nyersanyagpiacokat is, méghozzá olyan intézkedésekkel, amelyek jól működő piacokat hoznak létre és minimalizálják a fémhulladék vonatkozásában keletkező veszteségeket. Ami azt illeti, a másodlagos nyersanyagpiacok kulcsfontosságúak a körforgásos gazdaság szempontjából, és itt jótékony hatású lenne, ha elhárulnának az értéklánc különböző szakaszaiban felmerülő szabályozási, gazdasági vagy technikai akadályok.

Az EGSZB azt javasolja, hogy biztosítsanak könnyebben közfinanszírozást, ha a kitermelés az annak során felmerülő szennyező hatásokat értékelő előzetes gazdasági és környezeti tanulmányokon alapul. Ezért van szükség az állami támogatási szabályokkal való összehangolásra. Egyes uniós antitröszt eszközöket is úgy kell módosítani, hogy segítsék e jogszabály célkitűzéseinek elérését, és közben ne merüljenek fel indokolatlan versenytorzulások a belső piacon (például rugalmasabban lehetne alkalmazni az ellenőrzési keretet az összefonódásokra, figyelembe véve nemcsak a zöld megállapodás célkitűzéseit, hanem a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos jogszabályok célkitűzéseit is).

Végül pedig hatékony piacvédelmi intézkedésekre van szükségünk az új európai beruházások megóvása és annak biztosítása érdekében, hogy versenyezni tudjunk a többi nagy globális szereplővel. A kritikus fontosságú nyersanyagok külső forrásainak diverzifikálása érdekében az EU-nak meg kell vizsgálnia a partnerségek és az együttműködési megállapodások lehetőségét többek között az uniós tagjelölt országokkal is, valamint fontolóra kell vennie olyan projektek finanszírozását, amelyek új lelőhelyeken és/vagy barnamezős bányákban feltárási tevékenységeket finanszíroznak. Az ilyen partnerségek feltételéül lehetne szabni, hogy a tagjelölt országok kötelezettséget vállaljanak arra, hogy környezetvédelmi politikájukat gyorsabban összehangolják az uniós joggal és normákkal.