A nettó zéró ipart célzó terv épp azt nem fejti ki, miként lehetne biztosítani, hogy az európai ipar versenyképes és a beruházók szemében vonzó maradjon.
Az EGSZB összességében véve jónak tartja a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervet (zmit) és a nettó zéró iparról szóló jogszabályt (nzij), de úgy véli, ezekben pontosabban ki kellett volna fejteni, milyen intézkedésekkel fogják javítani a helyszínválasztási tényezőket, fokozni az európai gazdaságok versenyképességét és elérni, hogy az EU elhúzzon rendszerszintű riválisai mellett.
„Igen sajnálatosnak tartjuk, hogy az EU-nak az infláció csökkentéséről szóló amerikai jogszabály kellett ahhoz, hogy végre lépjen valamit – mondta Sandra Parthie, a zmit-ről és az nzij-ről szóló EGSZB-vélemény előadója. – Jó lett volna, ha ez korábban megtörténik. Jó lett volna, ha az EU határozottabban reagál, megmutatva az európai vállalatoknak, hogy Európát tényleg az ipari térképen kívánja tartani, ahol jó munkahelyek és jó fizetések várják a munkavállalókat.”
Az európai ipar az elmúlt évtizedekben veszített versenyképességéből, lemaradva fő versenytársaitól. Az egy főre jutó uniós GDP a 2000-es években az egy főre jutó amerikai GDP mintegy 70%-a volt, mára ez 66%-ra csökkent. Az USA, illetve az EU részesedése a világ bruttó felhalmozásából1999 és 2020 között 29%-ról 20%-ra, illetve 23%-ról 15%-ra csökkent.
E csökkenő tendencia megfordítása érdekében az EGSZB azt ajánlja, vizsgálják ki, hogy az EU hogyan tudja ellenőrizni és javítani értékláncait, és hogyan tudja elkerülni a túlzott függőségeket. Javasolja továbbá, hogy minden uniós jogszabály-tervezetett vessenek alá versenyképességi ellenőrzésnek.
Az egyik olyan probléma, amellyel szemben határozottabb fellépésre volna szükség, az, hogy az eljárások bürokratikusak és túl időigényesek. Vegyük csak a közfinanszírozást: túl sokáig tart, mire egy projekt pénzügyi támogatást kap és hozzáfér a finanszírozáshoz. Az EGSZB szerint ha azt akarjuk, hogy a befektetők Európában maradjanak, olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek időben és hozzáférhető módon biztosítják mind a működési költségek, mind a tőkekiadások finanszírozását, valamennyi vállalkozástípus, a nagy- és a kisvállalkozások számára egyaránt.
A terv másik neuralgikus pontja az engedélyeztetés: csak egy-két olyan kibocsátásmentes technológia van, amely gyorsított eljárást és több pénzügyi támogatást élvez, más ágazatok pedig több nehézséggel szembesülnek.
Az EGSZB szerint a zmit és az nzij túlságosan leszűkíti a zöld technológiák támogatását azzal, hogy csak néhány „kiválasztottnak” kedvez. Ehelyett az ágazatok széles körét magában foglaló, sokszínű ipart kellene ösztönözniük.
Európa számos olyan energiaigényes nehézipari ágazatnak és elsődleges iparágnak ad otthont, amelyeket dekarbonizálni kell, és amelyek nem szerepelnek az ipari tervben.
Az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok enyhítése szintén potenciális csapda, mivel növelheti a szakadékot a gazdagabb és a szegényebb tagállamok között, amelyek nem rendelkeznek költségvetési mozgástérrel ahhoz, hogy beruházzanak a zöld átállásba, és támogassák vezető ágazataikat és a háztartásokat. Ezért komoly vitát kell folytatni az Európai Szuverenitási Alapról, amely további uniós szintű finanszírozást nyújtana az átmenethez.
Az Európai Bizottság számításai azt mutatják, hogy jelentős munkahely-teremtési potenciál rejlik a nettó zéró technológiában: 180 000 munkavállalóra van szükség a hidrogéncella-gyártásban, 66 000 főre a fotovoltaikus napenergia előállításában és 800 000 főre az akkumulátorgyártásban.
A terv támogatja a zöld készségek fejlesztését, de az EGSZB szerint az iparban szükséges készségek teljes skálájának fejlesztését támogatnia kellene. Emellett fel kellene gyorsítania és egységesítenie kellene az Európai Unión kívülről érkező szakképzett munkavállalók munkavállalási engedélyeit. (dm)
Elrejtés