Amikor Dániában kitört a koronavírus-válság, március 11-én, munkatársaimmal együtt gondoskodtunk arról, hogy tevékenységeinket a tagok számára megfelelő módon lezárjuk. Számos munkavállalónak otthonról kellett dolgoznia, másoknak pedig nagyon stresszes körülmények között kórházakban, ápolási intézményekben vagy a szolgáltatási ágazatban, amelyek a válság alatt mindvégig működtek. Egyértelmű válaszokra és a kollégákkal való szoros együttműködésre volt szükség. 

Mivel az Európai Szakszervezetek Szövetségének, az ESZSZ-nek is alelnöke vagyok, más országbeli kollégákkal is együtt kellett dolgoznom. Nagy örömömre szolgált, hogy március 14-én háromoldalú megállapodást kötöttünk a dán kormánnyal és a szociális partnerekkel az ideiglenes bérkompenzációról. A megállapodás az olyan magánvállalkozásoknál dolgozó munkavállalókra vonatkozik, amelyek különösen nagy pénzügyi nehézségekkel szembesülnek a Covid19 következtében.

A vállalkozások ezt az új bérkompenzációs rendszert alkalmazhatták a jelenlegi szabályok helyett, amelyek értelmében ideiglenesen, fizetés nélkül haza kellett volna küldeniük dolgozóikat. Támogatási rendszereket hoztunk létre a kisvállalkozások, az önálló vállalkozók és a szabadúszók számára. A megállapodás egyes részei nemsokára hatályukat vesztik, így jelenleg ezek pótlásáról folytatunk tárgyalásokat, hogy a munkavállalók továbbra is védve legyenek.

Én magam otthonról dolgoztam, és hamar rájöttem, milyen jól tudom alkalmazni az új virtuális eszközöket. Ez az otthon töltött idő nagyon stresszes is lehetett volna a jövőt illető bizonytalanságok miatt, de végül teljes mértékben sikerült a munkámra koncentrálnom, és több időt tölthettem a családommal. Úgy vélem, az elmúlt hónapok arra tanítottak meg engem és kollégáimat is, hogy jobban összpontosítsunk fő küldetésünkre, valamint hogy fegyelmezettebben folytassuk le az üléseket. Nekem személy szerint azt is lehetővé tette ez az időszak, hogy a saját életem szempontjából legfontosabb dolgokkal foglalkozhassak.