A szegénységben élők száma az elkövetkező évtizedben 50%-kal csökkenhet, jelentette ki a mélyszegénységgel és az emberi jogokkal foglalkozó különleges ENSZ-előadó az EGSZB januári plenáris ülésén, ismertetve munkájának megállapításait az uniós intézményekkel.

A szegénység csökkentését a szociális jogok európai pillérének megvalósítását célzó, hamarosan közzéteendő európai bizottsági cselekvési terv egyik fő prioritásának kell tekinteni – jelentette ki Oliver De Schutter, az ENSZ mélyszegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó különleges előadója.

Rámutatott, hogy az EU-ban a szegénység egyre inkább érinti a nőket és az egyszülős háztartásokat.

Arra is figyelmeztetett, hogy az Európai Bizottság zöld megállapodása, noha erőteljes szociális dimenzióval rendelkezik, nem pótolhat egy szegénységcsökkentési stratégiát: „A szegénység csökkentése önálló célként nem szerepel a zöld megállapodásban” – hangsúlyozta.

Elmondta, hogy az Unió-beli szegénység leküzdésének az alábbi három strukturális korlátját sikerült azonosítani:

• Fiskális dömping az uniós országokban, ahol az adóteher az elmúlt húsz év során fokozatosan áttevődött a vállalatokról és a leggazdagabb egyénekről a munkavállalókra, a fogyasztókra és az alacsony jövedelmű családokra.
• A szociális feltételek és a munkaerő költsége, olyan politikák mellett, amelyek a bérek és a munkaadók által fizetett társadalombiztosítási járulékok csökkentésével próbálták meg javítani a költségalapú versenyképességet.
• A makrogazdasági keret a gazdasági és monetáris unión belül, különösen a Stabilitási és Növekedési Paktum, amelyet sürgősen felül kell vizsgálni, kiemelve az egészségügyi és oktatási célú szociális beruházásokat a költségvetési fegyelemhez kapcsolódó intézkedések hatálya alól.

De Schutter szerint az alábbi három ambiciózus célkitűzést kellene beépíteni a szociális jogok európai pillérének megvalósítását célzó európai bizottsági cselekvési tervbe:

• Egy stratégiát a szegénység 2030-ig történő visszaszorítására, azt a nagyratörő célt tűzve ki, hogy 50%-kal csökkentsük a szegénység kockázatának kitettek számát.
• Egy öt alapvető területre – az oktatásba való bejutásra, a kisgyermekkori gondozásra, a táplálkozásra, a lakhatásra és az egészségügyi ellátásra – kiterjedő gyermekgaranciát. Ez magában foglalná azt is, hogy tisztességes jövedelem, munka és juttatások biztosítása révén támogatjuk a családokat.
• Egy új, jogilag kötelező erejű eszköz a minimáljövedelmi rendszerek kapcsán, amely biztosítja, hogy ezek a rendszerek EU-szerte megfelelőek legyenek, és hogy a tagállamok közös módszertant kövessenek.

Az EGSZB elnöke, Christa Schweng kifejtette, hogy az EU-ban már a Covid19 előtt is minden ötödik ember ki volt téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és ez a mi fejlett európai társadalmaink kudarca. „Az emberek szegénységből való kiemelésének és a szegénység megelőzésének az egyik legjobb módja a társadalmi és egyéni reziliencia kiépítése” – jelentette ki.

Ezután rámutatott, hogy a finanszírozás mellett arra is szükség van, hogy kialakítsunk egy olyan, jogalapú megközelítést, amely a szegénység sújtotta embereket nemcsak jogosultakként, hanem egyúttal a változás tényezőiként is elismeri. Az a kötelezettségvállalás, hogy senkit sem hagyunk lemaradni, egyben azt is jelenti, hogy lehetővé tesszük az emberek számára, hogy – adott esetben újból – pozitív szerepet játsszanak a társadalomban – mondta. (at/mp)