Reet Teder: „Jó újra itt lenni”

Amikor március közepén elkezdődött a válság, az egész helyzet példátlan és valószerűtlen volt. Európa-szerte szinte mindent bezártak, és akkor még senki sem tudta, hogy a korlátozó intézkedések egyáltalán segítenek-e vagy sem. A legfontosabb az életmentés volt, és fel kellett áldozni a gazdaságot.

Egyik napról a másikra megszűnt Európa négy szabadsága. Az egységes piac csaknem leállt. Azt láttuk, hogy az egyik tagállam blokkolja a másikba induló szállítmányokat, és a felvásárlók a szó szoros értelmében a kínai szájmaszkgyárak kapujában várakoznak, hogy túllicitálhassák egymást.

Hazámban, Észtországban nem volt olyan rossz a helyzet. Az egészségügyi rendszer működőképes maradt, és nem sokan (összesen 69-en) vesztették életüket a Covid19 miatt. Kezdetben hiány mutatkozott a maszkok és más védőfelszerelések terén, de ezt végül megoldották. Jó volt látni, ahogy egyes cégek villámgyorsan átállították a termelést, hogy megkezdhessék a szükséges berendezések gyártását, mások pedig a kiszállításban segédkeztek.

Családom és jómagam sikeresen megbirkóztunk a helyzettel. Mivel zöldövezetben, kertes házban lakunk, nem ütköztünk komoly problémákba. Természetesen a bevásárlóközpontoktól kezdve az iskolákon, mozikon és színházakon keresztül a sportlétesítményekig szinte minden zárva volt, de (tartva a távolságot) bármikor sétálhattunk a szabadban, sőt ezt ajánlották is nekünk.

Feltűnt, mennyire fellendültek az e-szolgáltatások – legyen szó akár vásárlásról, akár szemináriumokról vagy kommunikációról. Hirtelen minden – még az iskola is – az interneten keresztül zajlott. Az oktatás és a tanulás egyik napról a másikra áttelepült az online térbe. Le a kalappal a tanárok és a gyerekek előtt! Mindenki sokat tanult a válság alatt, és megható volt látni, mennyire hiányzik a lányomnak az igazi iskola.

Ami a munkahelyemet, az Észt Kereskedelmi és Iparkamarát illeti, jogi szolgálatunk rekordszámú konzultációt folytatott ebben az időszakban. Soha ennyi vis major nem került elismerésre. A gazdasági helyzet lassan javul, de egyes ágazatok még mindig komoly nehézségekkel küzdenek. Attól tartok, hogy ez csak a kezdet, és ősszel még rosszabbra fordulhatnak a dolgok. Egyelőre a kormányzati intézkedések sokaknak segítenek, de mi lesz utána?

Az ilyen nehéz időszakok elgondolkodtatnak, és arra tanítanak, hogy becsüljük meg azt az életet és szabadságot, amelyben Európában és az EGSZB-nél is részünk lehet. Mert valóban luxus, hogy utazhatunk, eljöhetünk Brüsszelbe és vitázhatunk egymással. Nagyon fontos, hogy folytassuk a munkánkat annak érdekében, hogy a válságoktól függetlenül megőrizzük a valódi kapcsolatot a különböző uniós országok különböző népei között.