Ezekben a „multipandémiás” időkben bizonyos módon valamennyien bebörtönöződtünk: sérülékenységünk, félelmeink, reményeink rabjaivá váltunk.

A koronavírus végeredményben több világjárványt is kirobbantott, amelyek egymással párhuzamosan vetik fel fejüket, ráadásul kölcsönösen erősítik egymás káros hatásait.

E tekintetben a 2021 májusában megtartott portói szociális csúcstalálkozó bátor előrelépést jelent az európai intézmények és az európai szociális partnerek részéről.

Immár van egy határozott menetrendünk, amely gyors segítséget nyújt a tagállamoknak és az EU-nak ahhoz, hogy fontos strukturális reformokat és termelő beruházásokat hajtsanak végre, növekedést érjenek el és garantálják a versenyképességet, a foglalkoztatást és a nagyobb jóllétet az uniós polgárok számára.

Szilárd gazdasági alapok nélkül nem beszélhetünk szociális dimenzióról. A versenyképesség és a készségeken és tudáson alapuló nagyobb termelékenység, illetve az egészség és biztonság kulcsfontosságú az európai társadalmak jóllétének fenntartásához. Az EU szociális dimenziójának megerősítéséhez alapfeltétel a gazdasági növekedés és a jól működő belső piac. Eljött az ideje, hogy megszilárdítsuk európai szociális piacgazdasági rendszerünk erősségeit, és megszüntessük gyenge pontjait.

Európánk a kezdetektől fogva szociális modellt követ. Szociális piacgazdaságunk világszinten példát mutat, amelyet sokan csodálnak, néhányan pedig irigyelnek. A szociális vívmányok kerete kiterjedt: egyrészt rögzíti az alapelveket, másrészt pedig irányítja, kiegészíti és összehangolja a tagállamok szociális jogszabályait és szakpolitikáit.

A szociális jogok európai pillérének végrehajtásához az Európai Bizottság által előterjesztett cselekvési terv hasznos iránymutatásul szolgál többek között olyan területeken, mint a foglalkoztatás, a készségfejlesztés, az egészségügy és a szociális védelem.

A cselekvési tervben foglalt valamennyi intézkedést a megfelelő szinten kell végrehajtani, tekintetbe véve és teljes mértékben tiszteletben tartva az EU, a tagállamok és a szociális partnerek foglalkoztatással és szociálpolitikával kapcsolatos különféle kompetenciáit, hatásköreit és jól meghatározott szerepeit.

Ez azt jelenti, hogy szigorúan tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét, a különféle társadalmi-gazdasági kontextusokat és a nemzeti rendszerek sokféleségét, ezen belül is a szociális partnerek szerepét és autonómiáját.

Különösen örülök annak, hogy a portói nyilatkozat és a cselekvési terv is a munkahelyeket és a készségeket helyezi a középpontba. Amint azt a cselekvési terv bevezetője is leszögezi, a versenyképes fenntarthatóság áll Európa szociális piacgazdaságának középpontjában. Ahhoz, hogy Európa valóban inkluzív legyen és szociális dimenzióval rendelkezzen, az egyedüli alapot egy olyan erős és reziliens gazdaság jelenti, amelyet határozott gazdaságpolitikák végrehajtása és a képzett, innovatív munkaerő termelékenységi potenciáljának teljes mértékű kiaknázása támaszt alá szerte Európában.

A zöld és digitális átálláshoz több beruházásra van szükség az oktatásban, a szakképzésben, az egész életen át tartó tanulásban, a továbbképzésben és az átképzésben; azaz továbbfejlesztett és pragmatikus megközelítést kell alkalmazni az oktatás és a készségfejlesztés kapcsán.

A SOC szekció erre az évre meghatározott politikai prioritásai és cselekvési terve összhangban van a portói csúcstalálkozó következtetéseivel. Feltett szándékunk, hogy folytassuk a kemény munkát, és a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek nevében elkészítsük a szükséges véleményeket. Az EGSZB-nek proaktívabb szerepet kell vállalnia, hogy megőrizze és fenntartsa az EU értékeit.

Ha esetleg még nem volna elég ok arra, hogy az uniós tagállamoknak miért kellene hosszabb távon és elmélyültebben összehangolniuk uniós szinten a válságokkal történő szembeszállást célzó intézkedéseiket, akkor csak gondoljunk arra, hogy milyen eredménnyel jártak az elszigetelt fellépések a „multipandémiás” időszakban. Ha az európai integráció nem elég ok, akkor legalább azt kell megérteni, hogy az egyes nemzetek egyedül nem fogják tudni hatékonyabban kezelni ezt a válságot.

Ezekben a „multipandémiás” időkben bizonyos módon valamennyien bebörtönöződtünk: sérülékenységünk, félelmeink, reményeink rabjaivá váltunk.

Most le kell ráznunk láncainkat: az őseink hagyatéka, illetve a következő nemzedék iránti tisztelet erre kötelez.

Laurenţiu Plosceanu

a SOC szekció elnöke