Cinzia del Rio, az EGSZB tagja, Olaszország

Ukrajna orosz megszállása megváltoztatja a geopolitikai és gazdasági kapcsolatokat a világban, mégpedig elsősorban Oroszország és az EU kapcsolatait. A demokratikus nemzetközi közösség és a szakszervezeti mozgalom határozottan és erőteljesen elítélte e brutális katonai beavatkozást, amely a polgári lakosság körében áldozatokhoz, valamint az ország városainak, civil és gazdasági struktúráinak tönkretételéhez vezet.

Teljes körű támogatásunkat fejeztük ki az ukrán nép iránt, demonstrációkat szerveztünk Putyin és a provokáció nélkül indított háborúja ellen, valamint támogatjuk az Oroszországgal szembeni szigorú gazdasági szankciók bevezetését, amelyek nyomást gyakorolnak a rezsimre. Másfél hónap elteltével is folytatódnak az atrocitások, a humanitárius folyosók biztosítása nehéznek bizonyult, ukrajnai emberek milliói hagyták el az országot, hogy uniós országokban keressenek menedéket, jóval többen pedig Ukrajnán belül kényszerültek lakóhelyük elhagyására, miközben a tűzszünetről és a békefolyamatról szóló tárgyalások késlekednek.  

Civil társadalmi szervezetek, szakszervezetek és nem kormányzati szervezetek EU-szerte – és különösen az Ukrajnával határos országokban – feltétel nélküli szolidaritásukról tettek tanúbizonyságot, azonnali segítséget, orvosi ellátást, menedéket, élelmet, ruházatot és gyógyszereket biztosítva a menekülteknek.  Az átmeneti védelemről szóló irányelv alapvető szerepet játszott abban, hogy védelmet és jogokat lehessen garantálni számukra az EU-ban, segítve őket abban, hogy megbirkózzanak a vészhelyzettel és a lehető legnagyobb mértékben integrálódjanak társadalmainkba. Ezen túlmenően szem előtt kell tartanunk, hogy a menekültek 80%-a nő és gyermek, akik életükben először tapasztalják meg a háborús kegyetlenséget és erőszakot, örökre szóló pszichológiai következményekkel. Az EU-nak ügyelnie kell e kiszolgáltatott csoportok védelmének biztosítására, és foglalkoznia kell az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélyével is.

Ukrajna Oroszország általi megszállása megerősítette Ukrajna nemzeti identitását, geopolitikai irányultságát a nyugati demokráciák felé, és felgyorsította az uniós csatlakozási folyamat kezdetét; erős kapcsokkal egyesítette az EU-t és az USA-t, megerősítette a NATO-t Ukrajna határain, és összehozta azokat az uniós országokat, amelyek egyhangúlag elítélték az orosz inváziót és a háború brutalitását.  Az első uniós szankciócsomagot követően azonban, melyet a közelmúltban a szénimportra is kiterjesztettek, ma már lehetetlen közös döntést hozni az import, különösen a földgáz és az olaj behozatalának betiltásáról, mivel ez azt jelentené, hogy Európának gyorsan kellene alternatív beszerzési forrásokat keresnie annak érdekében, hogy gazdasági túlélése ne függjön Oroszországtól. Erre azonban még nem vagyunk készen, az európai kormányok egyhangú szavazatára van szükség, és az orosz energiaimport teljes blokádja egyes országok esetében drámai hatást gyakorolna a nemzeti GDP-re.

Ez vállalkozások bezárását és munkahelyek megszűnését jelentené a világjárvány okozta válságot követően. Természetesen időbe fog telni a gázra és a szénhidrogénekre vonatkozó teljes embargó megvalósítása, de az utat kijelöltük, és az Oroszországgal korábban fenntartott gazdasági kapcsolatokat véglegesen megszakítottuk. Ebben az összefüggésben azonban az EU-nak felelőssége van a tekintetben, hogy megmentse, ami az ukrán gazdaságból megmaradt, és így elkerülhessünk egy éveken át húzódó katasztrófát, illetve hogy konkrét párbeszédet kezdjen Ukrajnával a csatlakozási folyamatról, a Nyugat-Balkán folyamatban lévő csatlakozási folyamatának veszélyeztetése nélkül.

Az EU-nak kompenzációs intézkedéseket kell bevezetnie a konfliktus negatív gazdasági és társadalmi következményeinek, valamint az országainkra vonatkozó szankcióknak a kezelésére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók hatással lesznek az EU fenntartható fejlődési célkitűzéseire, amelyekről a Next Generation EU csomag beruházásai kapcsán állapodtunk meg. Ugyanakkor fenn kell tartanunk a zöld és a digitális átállással kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat, és jobb szociális dimenziót kell biztosítanunk Európában.

A háború súlyos következményekkel jár a globális és az európai élelmiszer-ellátásra nézve is. Az emelkedő árak miatt tovább fogja súlyosbítani az európai mezőgazdasági termelők és fogyasztók már amúgy is nehéz helyzetét. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az EU élelmezésbiztonságát garantáló intézkedésekre, mind az inváziót követően rövid távon, mind pedig hosszabb távon. Eközben nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a háború a nem uniós országok élelmiszer-ellátására is jelentős hatást gyakorol. El kell kerülni az újabb társadalmi és gazdasági válságot, meg kell állítani az élelmiszer- és olajárak spekulánsait, és fontolóra kell venni ezek többletnyereségének megadóztatására irányuló intézkedéseket.  

A prioritás azonban a háború megállítása és az, hogy lehetőséget találjunk a tárgyalások és a békefolyamat elindítására. Az EU-nak valódi geopolitikai szereplővé kell válnia, a tárgyalóasztal egyik vezető szereplőjévé, mivel a jövője forog kockán. Kína és Törökország politikai és gazdasági előnyökkel rendelkezik e tárgyalások során, de a demokráciának és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának nem éppen éllovasai. Mindez olyan fordulópontot jelent az EU történetében, amely az egész világra nézve politikai, gazdasági és stratégiai következményekkel jár. Az EU-nak új felelősségeket kell vállalnia, és el kell mozdulnia az erősebb politikai integráció felé: közös külpolitika, valamint erősebb és összetartóbb politikai integráció nélkül nem lehet közös védelmi rendszerünk. Az integrált védelem irányába történő bármilyen elmozdulásnak az ilyen rendszer feletti egyértelmű demokratikus ellenőrzéssel kell együtt járnia.

Az Európán belüli háború kockázata arra kell, hogy ösztönözze az uniós kormányokat, hogy egyértelmű politikai integrációs folyamatra törekedjenek az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében.
Az EU-nak meg kell védenie értékeit, és felelősséget kell vállalnia a béke megőrzéséért, amelyet az elmúlt 70 évben garantálni tudtunk Európában.