EGSZB info

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság március 24-én állásfoglalást fogadott el az ukrajnai háborúról és annak gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól. A dokumentum apropója, hogy az Európai Tanács csúcstalálkozót szervezett, melynek központi témája a háború volt.

Mielőtt a plenáris ülésen elfogadták volna az állásfoglalást, vitát tartottak Ylva Johansson belügyi biztosnak, illetve az ukrán és az orosz civil társadalom több vezető képviselőjének részvételével.

Az EGSZB-tagok kifejezték szolidaritásukat Ukrajnával, és kiemelték a civil társadalom szerepét az ukrán embereknek és menekülteknek való segítségnyújtásban.

A vitát megnyitva Christa Schweng, az EGSZB elnöke hangsúlyozta: „Ez az invázió biztonságunkat és értékeinket fenyegeti, és indokolt, hogy az EU egységesen és szolidárisan fellépve határozottan kiálljon Ukrajna mellett.”

Ylva Johansson belügyi biztos kiemelte, hogy az EGSZB-re rendkívül fontos szerep hárul, melynek során hasznosíthatja helyi ismereteit. Európa eddig 3,5 millió ukrán menekültet fogadott be, köztük 1,8 millió gyermeket. Figyelemreméltó a civil társadalomnak az ukrajnai háború elől menekülő emberek felé tanúsított példátlan szolidaritása, ezért „mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy európaiak vagyunk” – fogalmazott Johansson.

Az EGSZB-s csoportok elnökei, egyben az állásfoglalás előadói hangsúlyozták, hogy a háború következményeként Európa nagyon komoly kihívások előtt áll.

Stefano Mallia, az EGSZB Munkáltatók csoportjának elnöke így nyilatkozott: „Állásfoglalásunkban üdvözöljük az eddig tett humanitárius intézkedéseket, egyben arra kérjük a tagállamokat, hogy tegyenek többet Ukrajna megsegítése érdekében.”

Oliver Röpke, a Munkavállalók csoportjának elnöke így fogalmazott: „Az egyik legfontosabb üzenetem az, hogy a nemzetközi közösségnek és Európának egységesen kell fellépnie ebben a helyzetben.”

Séamus Boland, a Sokféleség Európája csoport elnöke szerint „az ukrajnai orosz invázió az európai kontinensen 1939 óta a legerőszakosabb, provokáció nélkül indított támadás, amely ellen fel kell lépnünk”.

Az ukrán és az orosz civil társadalom képviselői a háborúval kapcsolatos, első kézből származó tapasztalataik révén erőteljes érzelmi hatást gyakoroltak a vitára.
A Nyitott Oroszország mozgalom alapítója, Mihail Hodorkovszkij külön felhívta a figyelmet a dezinformáció nagyon súlyos következményeire, leszögezve: „jogunk van ahhoz, hogy megpróbáljunk küzdeni a dezinformáció ellen, akár még Oroszország határain túl is”.

Anatolij Kinak, az ukrán Nemzeti Háromoldalú Szociális és Gazdasági Tanács elnöke szerint Oroszország fellépése „nem csupán katonai agresszió, hanem a civilizáció elleni bűncselekmény”.

Alekszander Subin, az ukrán civil társadalmi platform elnöke azt kérte, hogy Európa továbbra is támogassa Ukrajnát és Ukrajnának azt a törekvését, hogy az európai család tagja legyen.

Gennagyij Csizsikov, az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara elnöke arra kérte az európai munkáltatókat és üzleti szervezeteket, hogy támogassák az ukrán vállalatokat.

Végezetül Jevgenyija Pavlova, az Ukrajnai Fogyatékossággal Élők Nemzetgyűlésének képviselője arra figyelmeztetett, hogy nem szabad megfeledkezni a fogyatékossággal élő ukrán lakosságról, amely különleges figyelmet igényel. (at)

Az EGSZB állásfoglalásának teljes szövege az EGSZB honlapján olvasható.

Christa Schweng, az EGSZB elnöke
Ami a szemünk előtt zajlik, az a szabadság, a demokrácia, az értékek és az Európai Unió mint olyan – mely a jog erejére és nem az erősebb jogára épült – alapjai elleni indokolatlan agresszió. Az Európai Unió létrehozásának oka – mely a békére vezethető vissza – ma fontosabb, mint valaha. Nekünk, európaiaknak egységesnek és szolidárisnak kell lennünk az ukrán néppel.

Cillian Lohan, kommunikációért felelős alelnök
Szolidárisak vagyunk az ukrán néppel. Nagy csodálattal tekintek az EU és Ukrajna civil társadalma között már kialakult erős partnerségre. A háború kezdete óta az ukrán menekültek felé irányuló emberi nagylelkűség páratlan hullámát tapasztalhattuk. Ez a szolidaritás, az egység és az önzetlenség kivételes példája. Az ukrán nemzet mindannyiunk érdekében védi a békét és a biztonságot. Az emberi tragédia nem ismer határokat, mindannyiunkat érint.  

Giulia Barbucci, költségvetésért felelős alelnök
A világ bármely részén legyen is, a háború mindig elfogadhatatlan és elítélendő. Csak pusztítást, halált és borzalmat hoz magával. Ukrajnában, közel az Unió határaihoz, az európai történelem órája olyan időbe fordult vissza, amit már múltnak gondoltunk. E szörnyű tragédia láttán az európai intézmények egyesítették erőiket, hogy felszólaljanak az elfogadhatatlan agresszió ellen, és megnyissák kapuikat a háború elől menekülő emberek, különösen a nők, a gyermekek és az idősek előtt. Az EGSZB a civil társadalmi szervezetekkel együtt szolidaritásának minden erejét kihasználta annak érdekében, hogy segítse az atrocitások áldozatait. Az Európai Uniónak kötelessége, hogy döntő szerepet játsszon a konfliktus lezárását célzó diplomáciai megoldások megtalálásában, hogy azonnali intézkedéseket hozzon a bűncselekményekért felelős személyek felelősségre vonása érdekében, és hogy konkrét lépéseket tegyen az újjáépítés érdekében.

Stefano Mallia, a Munkáltatók csoportjának elnöke
Közvetlenül Ukrajna orosz megszállásának kezdete után az EU olyan intézkedéseket vitt keresztül, amelyek még néhány hónappal ezelőtt is elképzelhetetlenek lettek volna. Az ukrajnai háború kapcsán az EU és polgárai humanitásukról tesznek tanúbizonyságot, a szabadságot és a békét a gazdasági és kereskedelmi érdekek elé helyezve. Európa ébredése látható a teljes politikai színtéren. Ha Európa továbbra is békében kíván élni, erős külpolitikát és közös védelmet kell kialakítania. Ami sokáig lehetetlennek tűnt, most bekövetkezett: újra háború dúl kontinensünkön. A béke megőrzése és a szolidaritás iránti felhívás új lendületet ad Európának, amely mögött nem csak az európai emberek gyülekeznek. Az EU-nak újra fel kellett fedeznie a béke iránti vágyát ahhoz, hogy tovább építhesse jövőjét. Putyin, aki meg akarta osztani Európát, valójában egyesített minket ebben a küldetésben.

Oliver Röpke, a Munkavállalók csoportjának elnöke
Az orosz agresszió közvetlen fenyegetést jelent az Európai Unióra nézve. Egységesnek kell lennünk, és ki kell állnunk amellett, hogy teljes szolidaritást vállaljunk Ukrajna népével, akár elmenekülnek hazájukból, akár maradnak és harcolnak annak megvédéséért. A szakszervezetek nagyon jól tudják, hogy a hadigépezetet a munkások vére táplálja. Ezért felszólítanak az orosz csapatok kivonására, és támogatják a civil társadalmat Ukrajnában és Oroszországban egyaránt.

Séamus Boland, a Sokféleség Európája csoport elnöke
Nagyon drámainak látjuk a helyzetet, és minden eszközzel támogatnunk kell az ukrajnai civil szervezeteket. Európai értékeink és elveink forognak kockán. Fel kell emelnünk szavunkat az agresszió ellen, és ki kell állnunk azokért az értékekért, amelyeket Európa a második világháború óta képvisel. Történelmünkből tudjuk, hogy a béke törékeny virág. Figyelmünket és állandó gondoskodásunkat igényli. Azzal, hogy lábbal tiporjuk, mi emberek képesek vagyunk arra, hogy megsemmisítsük a világunkat és a benne lévő élet minden formáját. Az EU-nak, sőt a szélesebb európai közösségnek is egységesnek és szolidárisnak kell maradnia szomszédainkkal.

Dimitris Dimitriadis, a „Külkapcsolatok” (REX) szekció elnöke
Az EGSZB törekszik arra, hogy jól bevált csatornáin – például az EU–Ukrajna civil társadalmi platformon és kétoldalú kapcsolatain keresztül – továbbra is támogassa az ukrajnai civil társadalmat.

Az Ukrajnával való szolidaritásának konkrét tettekkel történő kimutatása érdekében az EGSZB csatlakozik az Európai Parlament Ukrajnát segítő „civil társadalmi központ” kezdeményezéséhez, és a Promote Ukraine civil szervezet számára felajánlja, hogy a rue de Trèves 74. szám alatt található helyiségeinek egy részét és logisztikai felszerelését használja.

A hivatalos átadásra 2022. április 20-án került sor az EGSZB Jacques Delors épületében. Christa Schweng, az EGSZB elnöke üdvözölte az ukrán civil társadalom képviselőit, és átadott nekik egy ukrán zászló színeiben pompázó, „szabad hozzáférést” biztosító szimbolikus belépőt.

Christa Schweng kifejtette: „Az EGSZB mint az EU szervezett civil társadalmának otthona megnyitja kapuit az ukrán szervezett civil társadalom előtt, amely európai családunk részét képezi. Kiállunk Ukrajna és népe mellett, és szolidaritásunkat konkrét tettekre váltjuk. Egységesen lépünk fel, hogy megvédjük közös értékeinket: a szabadságot, a demokráciát és a jogállamiságot.”

Natalia Melnyk civil társadalmi koordinátor kiemelte: „Február 24. megváltoztatta az életünket. És nem a jobbik irányba. Azonban nem fogadunk el semmilyen részvétnyilvánítást. Most sok tennivalónk van, és remélem, hogy ezekben a helyiségekben többet tudunk tenni az ukránok támogatásáért. Ez a központ nyitva áll minden európai előtt, aki támogatni szeretné Ukrajnát.”

Szerhij Teresko, Ukrajna Európai Unió melletti képviseletének vezetőhelyettese hozzátette: „Szeretném megköszönni az Ukrajnával való szolidaritásukat és az EGSZB állásfoglalását az ukrajnai háborúról és annak gazdasági, társadalmi és környezeti következményeiről. Köszönjük az EU–Ukrajna civil társadalmi platform támogatását, amely segít nekünk közelebb kerülni az Európai Unióhoz. Az, hogy engedélyezik számunkra, hogy használhassuk ezeket a helyiségeket, az első lépés az állandó ukrán jelenlét felé az európai intézményekben”.

Marta Barandij, a Promote Ukraine civil szervezet elnöke hangsúlyozta: „Az európai intézmények teret biztosítottak számunkra a felszólaláshoz. Most teret adnak nekünk a munkához, teret az európai civil társadalommal való együttműködéshez.”

A B68-as épületben (rue de Trèves 74) található irodák és parkolóhelyek, valamint az adminisztratív és logisztikai támogatás (berendezések, nyomtatás és informatikai szolgáltatások) az ukrán civil társadalom tevékenységeinek koordinálását fogják szolgálni. Az EGSZB így kívánja megkönnyíteni a Promote Ukraine munkáját, biztonságos otthont kínálva ennek a nem kormányzati szervezetnek Európa szívében. (ab/ehp)

„A háború kezdete óta az ukránok felé irányuló emberi nagylelkűség páratlan hullámát tapasztalhattuk. Ez a szolidaritás, az egység és az önzetlenség kivételes példája. Tagjaink és az általuk képviselt szervezetek figyelemreméltó mobilizációról tettek tanúbizonyságot, és teljes mértékben elkötelezettek az ukrán menekültek támogatása mellett.”

Nézze meg Cillian Lohan EGSZB-alelnök videóját a civil társadalom folyamatos erőfeszítéseiről a háború sújtotta Ukrajna támogatására

Tomasz Wróblewski EGSZB-tag, Lengyelország

Ha véget ér ez a háború, Európát immár nem a második világháború vagy a hidegháború tapasztalatai határozzák meg, hanem az, ami most Ukrajnában történik – illetve annak előre még nem látható következményei. A szerzett tapasztalatok és a leszűrt tanulságok nagyban meg fogják változtatni a világról alkotott képünket.  

Történelmi jelentőségű, nemzetépítő pillanat ez, amely örökre bevésődik Lengyelország emlékezetébe. Hosszú évekre nyomot hagy bennünk mindaz, amit most tanulunk a világ törékenységéről – látva a gonosz elől menekülő több millió embert –, de nyomot hagy az is, amit saját magunkról tudunk meg, amikor idegenek százezreit fogadjuk be otthonainkba.

Néha Lengyelország ukranizálódásáról, a két nemzet spirituális átalakulásáról beszélünk.
 2,7 millióan érkeztek hazánkba és találtak itt otthonra és segítségre, miközben gyermekeik is helyet kaptak az iskolákban és óvodákban.

Akit ismerek, akikkel összefutok az utcán vagy a boltban, mindnyájan csinálnak valamit, hogy segítsenek. Mindenki a maga módján. A bátrabbak gyógyszereket és golyóálló mellényeket szállítanak Ukrajnába. Mások minden szabad idejüket azzal töltik, hogy segítenek a bevándorlóknak dokumentumok kitöltésében, bankszámlák nyitásában és a munkakeresésben. A határ mentén élők éjjel-nappal fogadják a menekülteket, akik egyre nagyobb számban lépik át a határt.

Főznek rájuk, szervezik továbbutazásukat más városokba és országokba, és számtalan, a világ minden tájáról érkező adományt – takarót, hátizsákot, a gyerekeknek plüssmacit – osztanak szét közöttük.

És, hogy mit tehetünk mi, a különböző vállalkozói szervezetek tagjai? Ott kell segítenünk, ahol a legtöbbet tudjuk adni. Segítjük az ukrán vállalkozókat abban, hogy újraindítsák vállalkozásaikat Lengyelországban. Elhozzuk őket a romba dőlt gyárakból, üzletekből, klinikákról és szépségszalonokból, és munkát adunk Lengyelországban azoknak az embereknek, akik közül sokan elvesztették az otthonukat, megélhetésüket és szeretteiket.

 Varsó központjában működik az ukrán vállalkozói szervezet egyik irodája. Az irodahelyiség rendelkezésre bocsátásán és az adminisztratív támogatáson túl abban is segítünk nekik, hogy telephelyet találjanak azoknak a vállalatoknak, amelyek úgy döntenek, hogy üzleti tevékenységüket Lengyelországban indítják újra. Azzal kezdtük, hogy kibéreltünk több tízezer négyzetméternyi termelésre alkalmas területet. A Varsó ipari negyedében működő lengyel vállalatok nagyvonalúságának köszönhetően az ukrán vállalkozások ingyenesen kapnak helyet. Csak a vízért és a szemételszállításért fizetnek.

Közel két hónapja tart a menekültválság Lengyelországban, de egyetlen olyan menekülttábor vagy bármilyen más hely nem alakult ki, ahol veszélyben lenne az emberi méltóság és a biztonság.

A háború Ukrajna, de Lengyelország számára is új szakaszba lép. Vissza szeretnénk adni a mindennapi életüket azoknak, akik biztonságos menedékre találtak nálunk. A hazájukat nem tudjuk visszaadni, de azzal, hogy munkát adunk nekik, legalább abban segíthetünk, hogy viszonylag normális életet élhessenek.

Marcin Nowacki, EGSZB-tag, Lengyelország

2022. március 8-án a lengyelországi szervezet, amelynek tagja vagyok (ZPP) és a Kulski Alapítvány (amellyel Małgorzata Bogusz EGSZB-tag áll kapcsolatban) egy kicsi, de gyors humanitárius konvojt szervezett Ukrajnába.

Ez azon a héten már a második utunk volt. A nyugat-ukrajnai Lvivbe tartottam, Małgorzata Bogusz és Tom Palmer, az egyesült államokbeli Atlas Network alelnöke társaságában. Utunk célja az volt, hogy gyógyszereket, valamint orvosi és higiéniai eszközöket vigyünk Ukrajnába. Két teljesen megpakolt busszal érkeztünk a kijelölt találkozópontra, ahol ukrán kollégáink a termékeket becsomagolják és eljuttatják a legnagyobb szükséget szenvedő helyekre.

Személyautók és buszok hosszú, szűnni nem akaró sora várakozott a lengyel–ukrán határon, hogy elindulhasson Lengyelország felé. Sajnos annak szükségessége, hogy a polgári lakosságot evakuálják, nem csökken, hanem folyamatosan növekszik. 2022. március 10-ig Lengyelország 1,5 millió ukrán menekültet fogadott be.

A Lvivbe vezető úton számos ellenőrzőponton haladtunk át. A legnagyobb – a katonaság által védett – ellenőrzőpont a város bejáratánál helyezkedett el. Az ellenőrzőponton nagy volt a nyüzsgés. A városban a megszokottnál százezrekkel többen tartózkodtak. Lviv jelenleg a Közép- és Kelet-Ukrajnát támogató szállítási és logisztikai műveletek központja. A város peremén találkoztunk segítőnkkel, aki a logisztikai központba vezetett minket. Egy csapat már várt ránk ott, és azonnal megkezdték a kirakodást. Minden terméket szétválogattak és megfelelően katalogizáltak. A folyamat lebonyolítása a legmagasabb szinten zajlott, és az elvégzett munka után volt időnk arra is, hogy eszmecserét folytassunk a jelenlegi helyzetről és az ukránok legfontosabb szükségleteiről. Lviv lakói megnyitották otthonaikat az orosz támadás alatt lévő területekről menekülők előtt, szállást, élelmet és közlekedési lehetőségeket kínálva nekik.

Tartózkodásom alatt ukrán kollégáik tudatták velünk, hogy melyek a legfontosabb ajánlásaik és szükségleteik. Minden nap együtt dolgoztunk, és megtiszteltetés számomra, hogy közvetíthetem üzenetüket. Ajánlásaik és szükségleteik három alapvető csoportba sorolhatók: politikai, katonai és civil jellegűek. A legsürgősebb kérések a következők:

• Pénzügyi támogatás és katonai felszerelések biztosítása – ez a kormányok és a nagyvállalatok feladata.
• Nyomásgyakorlás és átfogó, mélyreható szankciók elrendelése Oroszországgal és Belarusszal szemben, amelyeket nem lehet megkerülni. El kell fogadnunk, hogy mi sem mentesülünk e szankciók hatása alól. Itt az ideje, hogy újradefiniáljuk energiapolitikánkat.

A kormányzati szinttől a munkáltatói és munkavállalói szervezeteken át a civil társadalom egészéig ezek azok a konkrét intézkedések, amelyekre szükség van:

• Támogatás orvosi termékek és eszközök szállítása révén.
• Egyéb szükséges áruk és eszközök szállítása partnereink igényei szerint.
• Támogatás az evakuált családok részére. Hazautunk során Ukrajnából megtiszteltetés volt számunkra, hogy Ukrajnát elhagyó menekülteket szállíthattunk. A másik lehetőség a határon történő szerepvállalás a menekültek szállításában való segítségnyújtással.
• Az uniós országokba érkező családok befogadása és részükre szállás biztosítása. A régió országainak támogatásra van szükségük abban, hogy szálláshelyeket tudjanak biztosítani a menekültek részére – lehet itt akár szó vendégszobákról magánlakásokban vagy üresen álló lakásokról. Ami Lengyelországot illeti, már 2,8 millió háborús menekültet fogadtunk be.
• A munkahelykeresés folyamatának egyszerűsítése azon menekültek számára, akik tudnak és akarnak dolgozni.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a jelenlegi menekültválság példa nélkül áll Európa modern kori történelmében. A válság megoldásához szükség van az összes tagállam civil társadalmának bevonására.

Ionuţ Sibian román EGSZB tag cikke

Romániában több civil társadalmi szervezet, egyebek mellett a FONSS, az Afterhills, a Parentis és az Our Smile Group szövetség Iași (Jászvásár) önkormányzatával összefogva menekültközpontot nyitott a háború miatt hazájukat elhagyni kényszerülő ukránok számára. Az alábbi történet, melyet kollégámtól, Mihaela Munteantól hallottam, egyike annak a sok megható élménynek, melyekben részünk van.

Az első menekült, aki a CTR Nicolina Iași humanitárius és szociális segítséget nyújtó menekültközpontba érkezett, a kéthetes Iovana volt. Az apróság csendben megbújt édesanyja karjaiban, aki az útközben, egy menedékhelyen történt szülést és a 21 napos utazást követően szintén csendes és sápadt volt. Mögöttük jött egy magas férfi, Roman, a csecsemő apja, az ő édesanyja és 86 éves nagyapja. Négy generáció szállt ki a megrakott autóból, és lassan a recepció felé tartott.

– Honnan jöttek?
– Harkivból!
A szó fájdalmat idézett, úgy hangzott, mintha ítéletet mondtak volna ki.

A központ hivatalosan még nem nyitott meg, de egy vámos kolléga a határellenőrzésről felhívott, és megkérdezte, hogy tudnánk-e fogadni őket, így hát megnyitottuk számukra a kiszolgáltatott helyzetben lévők számára berendezett két emeletet.

A kislány az indulás után három nappal jött világra, háborús körülmények között. Rettenetes lehetett a kismamának! Romannak is nehéz lehetett, ott volt egyrészt a kötelessége, hogy harcoljon a hazájáért, de ott volt a kiszolgáltatott családja is, akik szintén védelemre szorultak.

Amikor kiszálltak a kocsiból a csomagjukkal, azt mondták, most csak aludni akarnak. Az első éjszaka után megjegyezték, milyen csend van itt nálunk. A kislány azonban nyugtalan volt, a félig vak bácsi pedig egy szót sem szólt senkihez. Még tizenéves gyerekként élte meg a háborút. Most azonban az öregségtől megtörten botjára támaszkodva, és egy élet emlékeivel, melyeket nem hagyhatott otthon, csak tehetetlenül botorkált egyik kanapétól a másikig.

Első nap a központban végre megfürdették Iovanát, és a Parentis munkatársainak hála még babamasszázst is kapott. De mindannyian körülöttük tettünk-vettünk. Másnap reggel kipihentebbek voltak. Végigaludták az éjszakát, még a kicsi se kelt fel enni.

Ezután pár békés nap következett – egy kedves, bőbeszédű nagymama, egy visszafogott, aranyos anyuka és egy édes újszülött társaságában. Roman azonnal mellénk állt, hogy segítse az újonnan érkező menekülteket. Ahol tudott, segített, valószínűleg úgy érezte, hogy ezzel viszonozza azt, amit kapott. Együtt mostunk, teregettünk, és közben mesélt. A bácsi is jobban lett, már visszaköszönt, és mindig pontosan ott volt az étkezéseknél.

Pár nap múlva megtört az idill, amikor Roman édesanyja, felesége és kislánya megpróbált továbbutazni Belgiumba. A reptéren kiderült, hogy csak az édesanyja utazhat, a feleségének nem volt biometrikus útlevele.

Bele se akarok gondolni, mit érezhetett az anya, amikor ott kellett hagynia a fiát, az unokáját és az apját. Amikor Romant megláttuk a karján a kicsivel, mindannyiunknak összeszorult a szíve. Végül megtalálták a módját, hogyan tudna az anyuka és a kislány is elutazni. Csak a két férfi maradt. Némák és megtörtek voltak, mindketten saját gondolataikba és tehetetlenségükbe merültek. Hamarosan ők is útra keltek. Néhány dolog azonban itt maradt utánuk: egy menekült emléke, aki egy kis időre kollégánk lett, az öröm, amit akkor éreztünk, amikor az anyuka reggel elújságolta, hogy a kislány megnyugodott és úgy aludt, mint a bunda, és Roman köszönőlevele, melyből megtudtuk, mekkora örömöt jelentett számukra, hogy megélhették a csodát: Iovana érkezését, aki mindenáron meg akart születni, miközben körülöttük sorra haltak az emberek.

Kükedi Zsolt, EGSZB-tag, Magyarország  

Egy környezetvédelmi szervezet küldöttjeként tudom, hogy a most zajló emberi tragédia kontextusában a környezetvédelmi megfontolások háttérbe szorulnak, és hogy azok, akik közvetlenül szembesülnek a menekültek beáramlásával még az érdeklődés és együttérzés legapróbb jelét vagy minimális segítség felajánlását is nagyra értékelik.

Regionális fejlesztési munkám kapcsán sok helyi polgármestert és megyei vezetőt ismerek, akik a háború kezdete után azonnal és önzetlenül felajánlották közösségi házaikat és közös használatú helyiségeiket a menekülteknek. Egy alig 700 lelket számláló település például több mint száz ukrán menekültet fogadott be. A település lakói azóta is ellátják őket élelemmel, szállást biztosítanak nekik, és mosnak rájuk. Közvetlenül a háború kitörése után, amikor hazatértem az EGSZB plenáris üléséről, 18 kelet-magyarországi önkormányzati képviselőt, polgármestert és megyei vezetőt kerestem meg levélben, megkérdezve őket, hogy mi a helyzet náluk, és milyen segítséget nyújthatnánk nekik a távoli Budapestről. Jómagam nem terveztem a határra sietni, mivel kezdetben előfordul, hogy a lelkes önkéntesek inkább akadályozzák, mint segítik a humanitárius munkát.

A 18 megkeresett személyből kilencen válaszoltak. A többieknek valószínűleg nem volt még idejük elolvasni vagy megválaszolni az e-maileket, ami ebben a helyzetben teljesen érthető. Akik azonban válaszoltak, azt nyilatkozták, hogy levelem megnyugtatta őket. Maga a tény, hogy gondoltunk rájuk, és az a tudat, hogy van kihez fordulniuk – ezt nagyon jó volt hallaniuk. Néhányan pénzt kértek, mert takarókra, mosó- és tisztítószerekre volt szükségük. Néhányan oda irányítottak, ahol adományokra volt szükség. Azonban összességében mindannyian megígérték, hogy kapcsolatba lépnek velem, ha a helyzet normalizálódik, vagy ha a helyzet anyagilag vagy személyes okokból nem tartható tovább számukra.

A segítségnyújtás egy másik formájában is részt vettünk: egészségügyi eszközöket gyűjtöttünk össze és juttattunk el azoknak a rászorulóknak, akik ilyen helyzetben nem tudták beszerezni azokat. Feleségem munkahelyéről sztómazsákokat szállítottunk. A sztómazsákok speciális tasakok olyan személyek számára, akik az emésztőrendszer vagy a húgyút egyes részeit érintő rendellenesség vagy betegség miatt természetes módon nem tudják kiüríteni bélsarukat vagy vizeletüket. A széklet vagy a vizelet egy nyíláson, a sztómán keresztül ürül ki a hasfal egy meghatározott részén. A betegeknek naponta új zsákra van szükségük. Nem számítottunk arra, hogy ilyen életbevágó dolgot kell majd szállítanunk. Az élet azonban elég bonyolult ahhoz, hogy megértsük: egy ilyen helyzetben szokatlan adományokat is célba kell juttatnunk.

Szekcióüléseink alatt az EGSZB-ben megvitattuk az ukrán-orosz háborút és annak következményeit. Felkértek, hogy lépjek kapcsolatba egy előadóval a háborús övezetből, valamint egy nukleáris szakértővel, aki segít megérteni az ukrán atomerőművekkel kapcsolatos veszélyeket. Mivel fejlesztési munkámnak köszönhetően sok személyes ismerősöm van Ukrajnában, sikerült kapcsolatba lépnem Szerhij Prokopenkóval, egy harkivi fiatalemberrel, aki innovációs és vállalkozói szakemberként, tanácsadóként és gazdasági kutatóként dolgozik. Egy közvetlenül a harkivi harci övezetben található bunkerből jelentkezett be, ahol menedéket talált, miután a területet röviddel találkozónk előtt bombatámadás érte. Az internetkapcsolat leállása miatt felváltva tartotta előadását a magyar nukleáris szakértővel, aki utána jött a sorban. Dr. Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos vezető munkatársa 2005 óta vesz részt környezetvédelmi, energetikai és fenntarthatósági kutatásokban. Korábban a fenntartható fejlődéssel és erőforrásokkal foglalkozó kutatócsoport egyik vezetőjeként sokat beszélt a túlnépesedésből és az erőforrások túlzott felhasználásából eredő válságról. Az erőforrások kimerülésével foglalkozó szakértőként beszélt a négy ukrajnai atomerőmű helyzetéről, sérülékenységéről és egy bármelyikükben bekövetkező potenciális nukleáris katasztrófa esélyeiről. Megpróbálta megnyugtatni a közönséget arról, hogy jelenleg úgy tűnik, a világot nem fenyegeti közvetlen veszély ezen atomerőművek miatt. Ezt az előadást Szerhij Propopenkó követte, és beszéde alatt átéltük a háború valóságát. Hatalmas tapsot kapott. A szekció őszintén azonosult beszámolójával, és utána nem is tudtunk szokásos munkánkra koncentrálni.

Úgy érzem, egyben humanitárius feladatunk is, hogy kapcsolatba lépjünk azokkal az emberekkel, akiket a háború elszigetel, és levetkőzzük látszólagos biztonságérzetünket, hogy elérhessen minket a realitás szele, és úgy érezhessük, valamit mi is tehetünk, habár a távolból is.

Tatjana Babrauskienė litván EGSZB-tag írása

A litván oktatási közösség mély szomorúsággal és megdöbbenéssel szemléli Oroszország jelenleg zajló nagyszabású és rendkívül agresszív katonai fellépését Ukrajnában, és egy kezdeményezést indított útnak, amely történelmi szempontból mutatja be a fiatalabb generációnak az Ukrajnával kapcsolatos mítoszokat és valóságot.

Nagyon fontos, hogy megértsük ennek az új keletű, példa nélküli agressziónak a gyökereit és okait. Az egyik ilyen ok az Oroszország által szervezett információs háború, amely a propaganda, a dezinformáció és az Ukrajnával kapcsolatos álhírek elemeit ötvözi.

A Litván Oktatási, Képzési és Tudományos Szakszervezet (LŠMPS-LESTU) kampányt szervezett az információs háború elleni fellépés érdekében és Ukrajna támogatására a litván iskolákban. Február 28-án az összes tantárgy szaktanárait és oktatási intézmények vezetőit megkértük, hogy első tanórájukat szenteljék Ukrajna támogatásának, és mondják el az igazságot az ország történelméről.

Audrius Jurgelevičius, a LŠMPS/LESTU alelnöke és történelemtanár nyílt történelemórát tartott, áttekintést nyújtva Ukrajna történelmének elmúlt száz évéről és államiságának gyökereiről. A tanórát élőben közvetítettük online, és az adáshoz valamennyi litván iskola csatlakozhatott.

A tanóra hármas célt követett: először is azt kívánta bizonyítani, hogy az Ukrajnában élő emberek – az ukránok – független nemzet, nem pedig oroszok, másodszor pedig, hogy az ukránok saját történelmüket formálták, és saját államukat hozták létre, amelyet jelenleg irányítanak. Ha saját maguk hozták létre, nem kellene hálásnak lenniük senkinek azért, hogy államot alapíthattak; és ha senkinek nem tartoznak azért, hogy saját államuk van, akkor ezt senkinek nincs jogában elvenni tőlük. Az óra harmadik célja az volt, hogy feltárjon bizonyos mítoszokat, amelyek olykor hazugságokba fordulnak át, amikor Ukrajna történelméről beszélünk.

A tanórát időközben már lefordították oroszra, lengyelre és angolra, és a litván diaszpóra és az Education International segítségével megosztották valamennyi kontinensen.

Címkéket készítettünk, és a diákokat megkértük, hogy nyomtassák ki és helyezzék el ezeket látható helyen a tanóra alatt, így fejezve ki szolidaritásukat Ukrajna iránt. Arra is megkértük őket, hogy örökítsenek meg pillanatokat az óráról, és küldjék el nekünk képeiket. Ezeket a pillanatokat megosztottuk az ukrán oktatási közösséggel, támogatási és szolidaritási nyilatkozatunkkal együtt.

Nagyon fontos, hogy egységesen lépjünk fel. Nem engedhetjük meg, hogy újraírják a történelmet.

Az angol nyelven feliratozott tanórát a következő linken találhatja: https://www.youtube.com/watch?v=G0lu8AM0o8c&t=17s 

Emilis Ruželė litván EGSZB-tag írása

Március elejéig a litván emberek több mint 12 millió eurót adományoztak. Az általam képviselt Befektetői Fórum
1000 eurót, tagvállalataink pedig több mint 300 000 eurót adtak különböző,
Ukrajnát segítő szervezeteknek.

A Stiprūs Kartu (Összefogásban az erő) elnevezésű önkéntes szervezet az ukrajnai menekültek utaztatásának, elhelyezésének és egyéb ellátásának megszervezésében segít. A Befektetői Fórum a vilniusi irodájának felét rendelkezésre bocsátotta, hogy szállást adhasson egy menekültcsaládnak. Jómagam saját lakásomban is felszabadítottam egy szobát menekültek befogadására.

Fontos tudni végül, hogy Vilniusban az emberek minden nap tüntetnek az orosz nagykövetség előtt.

Fernando Manuel Mauricio de Carvalho EGSZB-tag írása

Március 10-én tüntetést tartottak a lisszaboni Largo de Camões-en, ahol a résztvevők az esőben a háború, a szankciók és azok ellen szólaltak fel, akik hasznot húznak a fegyvereladásokból és a háborút ürügyként használják fegyverkezésre. Az ország más pontjain is voltak tüntetések.

Lisszabonban a demonstrálók kék és fehér zászlókat lengettek, amelyeken kézzel festett galamb és a „béke” szó volt látható. „Állítsuk meg a háborút, adjunk esélyt a békének” – ez volt a fő üzenet a rendezvényen, amelyen több beszéd is elhangzott. Felszólalt többek között João Coelho a Portugál Munkavállalók Általános Szövetségétől (CGTP-IN), elítélve a „háborús héjákat”, akik most Európában fegyverkezést szorgalmaznak, illetve azokat, akik a fegyvereladásokból gazdagodnak meg.

A CGTP-IN szolidaritást vállalt azokkal a munkavállalókkal és népekkel, akik a háború áldozatai, különösen Ukrajnában. A CGTP-IN-t mindig is az az elv vezérelte, hogy ki kell állni a békéért és el kell ítélni a háborút, azaz hogy meg kell állítani a háborút és esélyt kell adni a békének.

Párbeszédre szólítjuk fel a feleket, hogy békés megoldást lehessen találni a konfliktusra. A háború nem jelent megoldást, aggódunk minden ukránért, illetve más országok munkavállalóiért is, hiszen őket érinti elsőként és a leginkább a háború és a pusztítás.

Úgy véljük, hogy a békéért való kiállás érdekében ellen kell szegülnünk a militarizmusnak és a fegyverkezési versenynek, és békés megoldásra kell törekednünk: olyan, a párbeszédet szolgáló megállapodásokat és mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek alapja a kölcsönös bizalom, az együttműködés és az európai országok és népek biztonsága. Ezért sürgősen véget kell vetni a helyzet jelenlegi fegyveres eszkalációjának.

Szankciókkal nem állítható meg a háború, azok csak kárt okoznak az embereknek az érintett országokban és máshol is. Például az Irakkal szembeni szankciók is megmutatták, hogy milyen károkkal járnak a szankciók, hogyan rontják az életkörülményeket, és milyen következményeik vannak más országokra nézve. Olyan intézkedéseket kell tehát most hozni, amelyekkel kezelni lehet azokat az emberi jogok elleni támadásokat, amelyek veszélyt jelentenek a munkavállalók életkörülményeire.

A CGTP-IN szerint teljes körű támogatást kell adni a menekülteknek, fel kell venni a harcot a rasszizmus és az idegengyűlölet minden formájával szemben, a humanitárius segítségnyújtás keretében pedig megoldást kell találni az Ukrajnában és a szomszédos országokban élők gondjaira.

Ismét szolidaritásunkat fejezzük ki a háború áldozataival, külön gondolva itt az Ukrajnában, vagy akár Palesztínában és a Nyugat-Szaharában, Jemenben, Szomáliában, Szíriában és Afganisztánban élőkre. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a békéhez vezető utat a nemzetközi joggal összhangban és az ENSZ keretében kell kiépíteni.

Hallgassa meg Ionuţ Sibian EGSZB-tagot a román civil társadalom tömeges mobilizációjáról a háború elől menedéket kereső ukrán menekültek támogatására és arról, miként buzdítja az egész európai civil társadalmat ukrán szomszédaink köszöntésére: „Ezt az üzenetet kell átadnunk a világnak: a mi brüsszeli házunk az ő otthonuk is kell, hogy legyen. Itt vagyunk, és gondoskodni fogunk ukrán kollégáinkról: biztonsági hálót, erkölcsi támogatást és bármit, amire szükségük van, megadunk nekik.”

Nézze meg a német Antje Gerstein videóját, amelyben elmondja, hogy a német civil társadalom miként nyújt konkrét segítséget az ukrán menekülteknek.

„Büszke vagyok arra, milyen gyorsan cselekedtünk, hogy konkrét gesztusokkal támogassuk Ukrajnát, annak lakosságát, vállalkozásait és civil társadalmát. Több német kiskereskedelmi és élelmiszeripari vállalat 4000 tonna élelmiszert szállított Ukrajnába. Ez az európai szolidaritás a gyakorlatban.”

Ebben a videóban Manuel García Salgado spanyol EGSZB-tag „békére, szolidritásra és tiszteletre” szólít fel, és bejelenti, hogy szakszervezete elkötelezett a háború sújtotta ukránok segítése mellett.

„Spanyolország legnagyobb szakszervezete, a Munkavállalók Általános Szakszervezete (UGT) nevében teljes mértékben elítéljük a Vlagyimir Putyin fegyveres erői által Ukrajna ellen indított inváziót. Ez nemcsak az Európai Unió alapvető értékei elleni támadás, hanem a polgári lakosság megtámadása is. Mielőbbi szolidaritásra és humanitárius segítségnyújtásra szólítunk fel.”

Cinzia del Rio, az EGSZB tagja, Olaszország

Ukrajna orosz megszállása megváltoztatja a geopolitikai és gazdasági kapcsolatokat a világban, mégpedig elsősorban Oroszország és az EU kapcsolatait. A demokratikus nemzetközi közösség és a szakszervezeti mozgalom határozottan és erőteljesen elítélte e brutális katonai beavatkozást, amely a polgári lakosság körében áldozatokhoz, valamint az ország városainak, civil és gazdasági struktúráinak tönkretételéhez vezet.

Teljes körű támogatásunkat fejeztük ki az ukrán nép iránt, demonstrációkat szerveztünk Putyin és a provokáció nélkül indított háborúja ellen, valamint támogatjuk az Oroszországgal szembeni szigorú gazdasági szankciók bevezetését, amelyek nyomást gyakorolnak a rezsimre. Másfél hónap elteltével is folytatódnak az atrocitások, a humanitárius folyosók biztosítása nehéznek bizonyult, ukrajnai emberek milliói hagyták el az országot, hogy uniós országokban keressenek menedéket, jóval többen pedig Ukrajnán belül kényszerültek lakóhelyük elhagyására, miközben a tűzszünetről és a békefolyamatról szóló tárgyalások késlekednek.  

Civil társadalmi szervezetek, szakszervezetek és nem kormányzati szervezetek EU-szerte – és különösen az Ukrajnával határos országokban – feltétel nélküli szolidaritásukról tettek tanúbizonyságot, azonnali segítséget, orvosi ellátást, menedéket, élelmet, ruházatot és gyógyszereket biztosítva a menekülteknek.  Az átmeneti védelemről szóló irányelv alapvető szerepet játszott abban, hogy védelmet és jogokat lehessen garantálni számukra az EU-ban, segítve őket abban, hogy megbirkózzanak a vészhelyzettel és a lehető legnagyobb mértékben integrálódjanak társadalmainkba. Ezen túlmenően szem előtt kell tartanunk, hogy a menekültek 80%-a nő és gyermek, akik életükben először tapasztalják meg a háborús kegyetlenséget és erőszakot, örökre szóló pszichológiai következményekkel. Az EU-nak ügyelnie kell e kiszolgáltatott csoportok védelmének biztosítására, és foglalkoznia kell az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélyével is.

Ukrajna Oroszország általi megszállása megerősítette Ukrajna nemzeti identitását, geopolitikai irányultságát a nyugati demokráciák felé, és felgyorsította az uniós csatlakozási folyamat kezdetét; erős kapcsokkal egyesítette az EU-t és az USA-t, megerősítette a NATO-t Ukrajna határain, és összehozta azokat az uniós országokat, amelyek egyhangúlag elítélték az orosz inváziót és a háború brutalitását.  Az első uniós szankciócsomagot követően azonban, melyet a közelmúltban a szénimportra is kiterjesztettek, ma már lehetetlen közös döntést hozni az import, különösen a földgáz és az olaj behozatalának betiltásáról, mivel ez azt jelentené, hogy Európának gyorsan kellene alternatív beszerzési forrásokat keresnie annak érdekében, hogy gazdasági túlélése ne függjön Oroszországtól. Erre azonban még nem vagyunk készen, az európai kormányok egyhangú szavazatára van szükség, és az orosz energiaimport teljes blokádja egyes országok esetében drámai hatást gyakorolna a nemzeti GDP-re.

Ez vállalkozások bezárását és munkahelyek megszűnését jelentené a világjárvány okozta válságot követően. Természetesen időbe fog telni a gázra és a szénhidrogénekre vonatkozó teljes embargó megvalósítása, de az utat kijelöltük, és az Oroszországgal korábban fenntartott gazdasági kapcsolatokat véglegesen megszakítottuk. Ebben az összefüggésben azonban az EU-nak felelőssége van a tekintetben, hogy megmentse, ami az ukrán gazdaságból megmaradt, és így elkerülhessünk egy éveken át húzódó katasztrófát, illetve hogy konkrét párbeszédet kezdjen Ukrajnával a csatlakozási folyamatról, a Nyugat-Balkán folyamatban lévő csatlakozási folyamatának veszélyeztetése nélkül.

Az EU-nak kompenzációs intézkedéseket kell bevezetnie a konfliktus negatív gazdasági és társadalmi következményeinek, valamint az országainkra vonatkozó szankcióknak a kezelésére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók hatással lesznek az EU fenntartható fejlődési célkitűzéseire, amelyekről a Next Generation EU csomag beruházásai kapcsán állapodtunk meg. Ugyanakkor fenn kell tartanunk a zöld és a digitális átállással kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat, és jobb szociális dimenziót kell biztosítanunk Európában.

A háború súlyos következményekkel jár a globális és az európai élelmiszer-ellátásra nézve is. Az emelkedő árak miatt tovább fogja súlyosbítani az európai mezőgazdasági termelők és fogyasztók már amúgy is nehéz helyzetét. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az EU élelmezésbiztonságát garantáló intézkedésekre, mind az inváziót követően rövid távon, mind pedig hosszabb távon. Eközben nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a háború a nem uniós országok élelmiszer-ellátására is jelentős hatást gyakorol. El kell kerülni az újabb társadalmi és gazdasági válságot, meg kell állítani az élelmiszer- és olajárak spekulánsait, és fontolóra kell venni ezek többletnyereségének megadóztatására irányuló intézkedéseket.  

A prioritás azonban a háború megállítása és az, hogy lehetőséget találjunk a tárgyalások és a békefolyamat elindítására. Az EU-nak valódi geopolitikai szereplővé kell válnia, a tárgyalóasztal egyik vezető szereplőjévé, mivel a jövője forog kockán. Kína és Törökország politikai és gazdasági előnyökkel rendelkezik e tárgyalások során, de a demokráciának és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának nem éppen éllovasai. Mindez olyan fordulópontot jelent az EU történetében, amely az egész világra nézve politikai, gazdasági és stratégiai következményekkel jár. Az EU-nak új felelősségeket kell vállalnia, és el kell mozdulnia az erősebb politikai integráció felé: közös külpolitika, valamint erősebb és összetartóbb politikai integráció nélkül nem lehet közös védelmi rendszerünk. Az integrált védelem irányába történő bármilyen elmozdulásnak az ilyen rendszer feletti egyértelmű demokratikus ellenőrzéssel kell együtt járnia.

Az Európán belüli háború kockázata arra kell, hogy ösztönözze az uniós kormányokat, hogy egyértelmű politikai integrációs folyamatra törekedjenek az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében.
Az EU-nak meg kell védenie értékeit, és felelősséget kell vállalnia a béke megőrzéséért, amelyet az elmúlt 70 évben garantálni tudtunk Európában.

Andris Gobiņš, EGSZB-tag, Lettország

Mindannyian hozzájárulhatunk a gyorsabban elérhető és fenntarthatóbb szabadsághoz. Saját tapasztalataim alapján – menekült családban nőttem fel, száműzetésben, és jelenleg Lettországban dolgozom – íme néhány ötlet, hogyan.

1. Meg kell értenünk a céljainkat, és ezeknek megfelelően kell cselekednünk.

Egyértelmű. Ukrajna minél előbb felszabadul Oroszország megszállása és terrorja alól, annál kevesebb emberölés, erőszak, kínzás, szenvedés történik, és annál kisebb lesz a kár. És annál kisebb lesz mindennek a negatív hatása Európa többi részén.
Bármit (igen, bármit) meg kell tennünk, hogy segítsünk Ukrajnának megnyerni ezt a háborút a terror ellen, és megmentsük az EU és Európa jövőjét. És igen, a civil társadalom részeként hozzá tudunk járulni ehhez a döntéshozókra nehezedő nyomás/vita, valamint a jobb fellépés és a civil társadalmi szervezetekkel való szorosabb kapcsolatok révén.

2. A civil társadalom részéről a kormányokhoz intézett lehetséges kérések:
- kérni kell a politikusok (köztük azok, akik az általunk képviselt szervezet tagjai vagy barátai) fellépését. Minden szükséges fegyvert le kell szállítani, és teljes körű és szigorú szankciókat kell alkalmazni. Nincs helye semmiféle engedménynek. – Ezt kell tennünk.
– határozott fellépés az álhírek és a manipuláció terjedésének fékezése és az ellenük való küzdelem érdekében. – Erőteljesebb uniós fellépésre van szükség.
- létre kell hozni egy mechanizmust a béke, a helyreállítás és a reziliencia érdekében Ukrajna és az EU keleti határán fekvő tagállamok számára a világ legstabilabb és legvirágzóbb régióját kialakítva ezzel.

3. A civil társadalmon belüli és a civil társadalmat szolgáló lehetséges intézkedések
: - az Oroszországból származó valamennyi import bojkottálása, beleértve az energiát, az Oroszországgal továbbra is együttműködő vagy Oroszországban továbbra is működő vállalatok bojkottálása, valamint ukrán termékek vásárlása. – Többet kell tennünk ezen a területen.
- csatlakozni kell azoknak a szakszervezeteknek az informális hálózatához, amelyek megtagadják az orosz hajók le/felpakolását stb., azokhoz a civil társadalmi szervezetekhez, amelyek együttműködnek Ukrajnával vagy segítik az onnan érkező menekülteket. – Lépjünk fel az összes ilyen területen!
- az Ukrajnával kapcsolatos témák és az ukrajnai szervezetek képviselőinek bevonása az összes ülés munkájába szervezeteinkben és hálózatainkban, ahogy azt az EGSZB szekcióiban és a plenáris ülésünkön tettük. – Folytassuk ezt a gyakorlatot!

Következtetések: - a legcsekélyebb hasznot/nyereséget sem szabad az orosz agresszor számára megengedni. Az EU fogja a legtöbbet nyerni azzal, ha Ukrajna a tagjává válik.

Ahogy állásfoglalásunkban egyértelműen kijelentjük, az EGSZB „úgy véli, hogy az EU és a nemzetközi közösség számára rendkívül fontos, hogy katonai eszközökkel ne módosítsák a határokat, és hogy az agresszor ne tegyen szert előnyökre. A jogállamiságot kell érvényesíteni, nem pedig a legerősebb jogait, és teljes körű kártérítést kell fizetni Ukrajnának.” Minden más kárt okozna az EU és a világ békéje számára, és elképzelhetetlenül nagy ára lenne, mind humán, mind pénzügyi szempontból.

Hiszem, hogy Ukrajnának nagyon hamar az EU teljes jogú tagjává kell válnia, és az is lesz. Az EU erősebb lesz, és igen, jobb is, Ukrajnával a tagjai között. Semmi kétség, hogy Ukrajna végig akarja vinni a még szükséges reformokat, és ennek hatalmas pozitív hatása lesz az értékekre és a kapcsolódó politikákra az EU-n belül.

Lettországban egyébként a civil társadalmi szervezetek álltak az élére annak a kezdeményezésnek, melynek keretében #UkraineSolidarity és #UkraineInTheEU napraforgókat ültetnek május 9-én, az Európa-napon. Kulcsfontosságú intézmények is részt vesznek ebben, csatlakozzunk mi is!