EGSZB info: Oroszország Ukrajna elleni háborúja kapcsán annak lehetünk tanúi, hogy a civil társadalom példátlan mértékben megmozdult, és mindent megtesznek, hogy segítsenek az ukrán embereknek. Melyek a legfigyelemreméltóbb területei ennek az Ukrajna felé irányuló hatalmas támogatási hullámnak – a humanitárius segítségnyújtás, a szállítás, az oktatás, szálláshelyek biztosítása, az iskolák vagy esetleg az idegennyelv-tanítás? Milyen tanulságokat vonhatunk le mi, polgárok, akik ezzel az emberi tragédiával szembesülünk?

David Stulík: Az Ukrajna felé irányuló szolidaritás és támogatás EU-beli hulláma példátlan, ami reményt keltő abból a szempontból, hogy végül az európai értékek győzedelmeskednek az orosz barbarizmus és a nyers erő kegyetlen alkalmazása fölött.

Megindító és felemelő látni azt a humanitárius segítséget, amit az európaiak Ukrajnának nyújtanak. Tisztában kell azonban lennünk néhány dologgal, amit az EU civil társadalmának figyelembe kell vennie.

Először is, amikor az ukrán menekülteknek a szükségleteik kielégítésében segítünk (szállás, gyermekek oktatása, munkahelyek), akkor a Putyin Oroszországa által elkövetett gonoszságok és háborús bűntettek következményeit kezeljük. De az okkal is foglalkoznunk kell, ami ezekhez az atrocitásokhoz vezetett. Ez pedig Putyin rendszerének létezése, amely még mindig széles körű támogatottságot élvez az orosz emberek körében.

Ha ennek sikerül véget vetnünk, akkor meg tudjuk állítani az ukrán menekültek Európába áramlását is. Hiszen az ukránok leghőbb vágya, hogy a hazájukban maradhassanak és ott békében élhessenek.

Ezzel rátérnék a másik dologra, amelyet véleményem szerint az európai civil társadalomnak szorgalmaznia kellene. Meg kell állítanunk az orosz vezetés értelmetlen akcióit.

Azt kell megértenünk, hogy nemcsak Ukrajnát, hanem minket is támadnak. Az orosz propaganda minket, az EU-t és a NATO-t mutatja be főellenségként, amely Ukrajnát csak eszközként használja Oroszország ellen.

Logikus tehát a kérdés: hogyan állíthatjuk meg Putyin Oroszországát? A gazdasági szankciók önmagukban nem hozzák el az oroszországi rezsim megváltozását.

Attól tartok, hogy Putyin megállítására az egyetlen megoldás az, ha vereséget szenvednek az Ukrajnában lévő katonai egységei. Ezt kell jelenleg fő prioritásnak tekinteni, hogy véget lehessen vetni az ártatlan civilek meggyilkolásának Ukrajnában, és megakadályozzuk, hogy a háború Európa más részeire is átterjedjen. Kétségtelen, hogy Oroszország agresszív magatartása és tervei minket is érintenek, legalábbis néhány uniós tagállamot, különösen Kelet- és Közép-Európában. Igen, mi is ott vagyunk az orosz vezérezredesek radarján, mint további „legitim” célpontok.

Ha az ukrajnai háborút nem állítjuk meg még ma, akkor mi leszünk a következők, és a háború ránk is átterjed. Be kell látnunk, hogy de facto már most is benne vagyunk ebben a háborúban. Legalábbis az orosz (cenzúrázott) média így mutatja be az EU és a NATO szerepét.

Ezért nekünk, európaiaknak minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy hozzájáruljunk Ukrajna harctéri győzelméhez. Az Oroszországgal szembeni gazdasági és egyéb szankciók szigorítása mellett készen kell állnunk arra is, hogy ellássuk az ukrán hadsereget minden szükséges katonai eszközzel, amit csak kérnek.

Jómagam pacifista vagyok, de ezek döntő pillanatok, amikor a liberális demokráciáknak meg kell védeniük magukat azokkal szemben, akik el akarják őket pusztítani. Az ellenségeink csak a hatalom és a katonai erő nyelvét értik. Nem szabad tehát félnünk és szégyenkeznünk, amikor mi is ezt a nyelvet használjuk, hiszen demokratikus társadalmaink fennmaradása a tét.