Az ukrajnai háború brutális formában emlékeztetett minket az EU létrehozásának eredeti céljára – ami az volt, hogy fenntartsuk a kontinensen a tartós békét. Sajnálatos módon ezt sikerült elfelejtenünk. Egy bizonyos ponton a béke európai narratívája már nem volt vonzó, különösen a fiatalabb generáció számára. Most ismét megtanuljuk, hogy – Albert Camus szavaival élve – „csak a békéért érdemes harcolni”, és hogy továbbra is tennünk kell azért, hogy változásokat érjünk el ott, ahol arra szükség van.

Ukrajna orosz lerohanásával a huszadik század legrosszabb rémálma tért vissza: háború az európai kontinensen. Ismét megkérdőjelezik egy ország területi integritását. Ez együtt jár az éhínség és a népirtás kockázatával. Az orosz agresszió ellentmond mindennek, ami európai és demokratikus, ezt pedig Európa nem tűrheti el és nem is fogja eltűrni. A béke az Európai Unió alapgondolata. Ez az unió a jog erejére, nem pedig az erősebb jogára épül.

Tíz évvel ezelőtt az Európai Unió Nobel-békedíjat kapott a több mint 60 évnyi béke, megbékélés és demokrácia megteremtéséért. Az EU-nak továbbra is a béke és a demokrácia őrének kell maradna, illetve még inkább azzá kell válnia, európai földön és azon túl is.

Az Európa előtt álló legnagyobb kihívást most a háború és annak következményei: a migráció, az infláció fokozódása, az emelkedő energiaárak és a militarizáció szükségessége jelentik. Emellett továbbra is fennállnak a korábbi kihívások, például a Covid19, az éghajlatváltozás elleni küzdelem vagy Európa stratégiai autonómiájának kiépítése. Mindezzel foglalkoznunk kell, és továbbra is segítenünk kell szomszédainkat, az ukrán embereket. Ezzel kapcsolatban üdvözlöm a versailles-i nem hivatalos uniós csúcstalálkozó következtetéseit, amelyek egybecsengenek az EGSZB azon ajánlásaival, hogy azonnal szüntessék be az ukrán földön zajló katonai cselekményeket, védjék meg az ukrajnai embereket és az ország menekültjeit, továbbá fokozzák Európa autonómiáját, mindenekelőtt az energiaszektorban.

Nem könnyű időket élünk, azért sem, mert még mindig bennünk van a Covid19-járvány és a legutóbbi lezárások fáradtsága. Ugyanakkor fenn kell tartanunk az egység jelenlegi szellemét. Egy dologban biztos vagyok: egy ellenállóképes demokrácia abból nyeri az erejét és vitalitását, amit a görögök „démosz”-nak neveztek – vagyis az emberekből, legyen szó akár munkáltatókról, munkavállalókról vagy általánosságban a polgárokról! Csak egyesült erővel építhetjük fel európai jövőnket.

Újra megtaláltuk azt az érzelmi kapcsot, ami érezteti velünk, hogy Európához tartozunk, és amit az utóbbi időben szem elől tévesztettünk: ez pedig a BÉKE.

Christa Schweng,
az EGSZB elnöke