Laure Batut: Félelem, ellenálló képesség, és mi lesz azután?

Először a félelem és a megdöbbenés

A félelem, az igazi. Ami mindent megállít, ami a halottak napi számbavételével aggodalommal tölt el bennünket szeretteinkért, fiatalokért és öregekért, a nagyon törékenyekért. Amitől azt érezzük, sötét van, és sötétség vár ránk.

Megdöbbenés, amikor láttuk a francia központi egészségügyi szolgálatok készületlenségét, az orvosi csapatot a tűzvonalban, a polgárokat hátul, és senkinek nem voltak meg az elemi eszközei a védekezésre, a gyógyításra. Megdöbbenés, amikor láttuk, egy olyan ország, mint Franciaország, a tengerentúli megyékkel együtt, képes egyetlen pillanat alatt felhagyni minden emberi tevékenység zajával, elhagyni a városokat és az iskolákat egy olyan tél után, amikor az utcákon még a jogos társadalmi harag tombolt.

A világjárványtól még inkább globalizált világ ekkor a lezárások nyomán darabokra tört, sok-sok egymás mellett élő individuumra. A világjárvány elmélyítette a szakadékokat.

Az állam visszatér

A közszolgálatok, elsősorban az egészségügy feladata, hogy az élet győzedelmeskedjen; a logisztika lassan megérkezett, esetenként „show”-nak is beillő intézkedésekkel, mint néhány beteg vonattal vagy helikopterrel történt elszállítása, ugyanakkor a segíteni kész magánklinikák kapacitásait figyelmen kívül hagyták.

A létfontosságú szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások állami támogatást kaptak a városokban, hogy biztosíthassák, hogy az élet mehessen tovább élelmiszer-ellátással, takarítással stb.

Dolgozóik azonban nagyon változó körülmények között dolgozhattak a vírus elleni védelem szempontjából, és nem kaptak rendszeres kompenzációt.

Azután az ellenálló képesség

Az ellenálló képesség linkeken érkezett – létfontosságú és játékos linkeken: tanárok diákjaikkal, a hálózaton, telefonon, rádión, televízión, a médián keresztül: el kellett tölteni az időt, be kellett osztani az időt, dolgozni kellett. Az emberek minden este 8 órakor az ablakokban állva tapsolták meg az egészségügyi dolgozókat, akik az államtól nem kapták meg a várt elismerést.

A dolgozók felfedezték saját innovációs képességeiket. A távmunka, amelyet egyes munkavállalóktól korábban néha megtagadtak, teljes sebességgel terjedt. A szülőknek, főleg az édesanyáknak, két foglalkozásuk lett: a sajátjuk mellett tanárok is lettek.

A szakszervezetek közvetítő szerepe, melyet a munkavállalók, a munkaadók és a kormány között játszottak, újra legitimálta tevékenységüket az országban. Reménykednünk kell, hogy nemcsak hallgatták, meg is hallották őket.

Európa

Az EU, az Európai Bizottság első kijelentéseivel, maga is megdöbbenést keltett.

Még egy Marshall-tervnél is többet jelentett be! Micsoda lendület! A kormányok és a Parlament azonban, mint tudjuk, hamar talált okot a folyamat lassítására.

Holott az országban már most is sok kiskereskedés – kevés foglalkoztatottal, kevés tartalékkal – csődbe ment, sok kis éttermet veszteségesen adtak el, épp csak elindult, fiatal vállalkozók. A bankok őket nem segítik ki. A munkavállalók szeptemberig jogosultak a részleges álláskeresési járadékra, de mi lesz utána? A nagyvállalalatok, a kapott állami segítség ellenére, mint például az Air France–KLM (7 milliárd euró támogatás Hollandiától és Franciaországtól), az Airbus stb. botrányos módon bocsájtják el az alkalmazottakat. Akkor, amikor 700 000 fiatal lép be a munkaerőpiacra ősszel...

És utána?

Egyre inkább hasonlít minden a korábbi állapotokra. Először is azért, mert a vírus még mindig kering. Másodszor, mivel az „előtte” folyamatban lévő reformok „utána” vissza fognak jönni, jóllehet Franciaországban a dolgozók nem kérnek belőlük. A kormány biztosítja a polgárokat, hogy a GDP 13%-os visszaesését nem az adókból finanszírozná; de a nyár véget nem érő elbocsájtásoktól és áremelésektől hangos az energia, a közlekedés, a gyümölcs- és zöldségágazat stb. terén.

A munkaszervezés változni fog miután leszűrtük a válság tanulságait. A távmunkához, a platformokon végzett munkához, a videokonferenciákhoz olyan szabályozásra lesz szükség, amely még nem létezik. A rezilienciát követően kellő körültekintésre van szükség. Az derül majd ki a válság után, hogy a gazdaságilag legerősebbek továbbra is jobban jönnek ki a bajból, és hogy a kevésbé jómódúak egyre többet szenvednek? A párizsi régióban a legszegényebb megyében volt a legtöbb megbetegedés. Sajnos nincs új a nap alatt.