Jarosław Pietras cikke

Dr. Jarosław Pietras, a Lengyelország uniós csatlakozásáért felelős korábbi főtárgyaló-helyettes beszámol a 20 évvel ezelőtti bővítés hatásairól és arról, hogy a bővítés milyen gazdasági és egyéb előnyökkel járt nemcsak Lengyelország és a többi csatlakozó ország, hanem az EU egésze számára. Az Európai Unió 2004-es bővítésére vonatkozó döntés az Unió egység, sokszínűség és szolidaritás iránti elkötelezettségéről tanúskodott. Még ma is értékes tanulságok vonhatók le, melyek felhasználhatók a későbbi előcsatlakozási tárgyalások során. 

20 év elteltével nyilvánvaló, hogy a közép-európai országok többségének, valamint Máltának és Ciprusnak az EU-ba való felvétele nemcsak egy „nagyszabású bővítés” volt, hanem az egész Európai Unió történetében mérföldkövet jelentett. A hatás erőteljes volt, különösen az újonnan befogadott országok gazdasági helyzetét tekintve.

A bővítés jelentősen megemelte a közép-európai országok lakosságának életszínvonalát. Mind a nyolc közép-európai országban – a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában – figyelemreméltóan nőtt a vásárlóerő-paritáson (PPP) alapuló egy főre jutó GDP, meghaladva azt a szintet, amelyet az EU-n kívül maradva érhettek volna el. A statisztikák mindig az integráció kézzelfogható előnyeinek átlagára vonatkoznak. Érdemes megjegyezni, hogy még ha az eredmények nem egyenletesen oszlanak is meg a tagállamok között, és egyesek jelentősebb javulást tapasztaltak, mint mások, minden ország számottevő javulást mutatott. Litvánia és Lengyelország például éllovas lett, azaz ők profitáltak a legtöbbet az uniós tagságból, Észtország és Szlovénia eközben kevesebb haladást ért el, mivel kihívásokkal kellett szembenézniük, különösen a 2008-as pénzügyi válság hatásai miatt.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás a gazdasági jólét új korszakát hozta el Lengyelország és a többi közép-európai ország számára. Lengyelország kimondottan sikertörténetnek számít a csatlakozás utáni fejlődés szempontjából. Az ország példátlan gazdasági növekedést könyvelhetett el: GDP-je 2004 és 2022 között megduplázódott. Az egy főre jutó GDP a térség más tagállamaiban is jelentős – bár eltérő – mértékben nőtt. Szlovákia és Litvánia például dicséretes előrelépést tett, tovább csökkentve a Nyugat-Európától való fejlettségi elmaradást. Az erre az időszakra vonatkozó statisztikai adatok rezilienciáról és dinamizmusról tanúskodnak, mivel ezek az országok arra használták az uniós tagságot, hogy ösztönözzék a gazdasági bővülést és fokozzák globális versenyképességüket. Ez a figyelemre méltó eredmény rávilágít arra, hogy az uniós integráció micsoda átalakító hatással volt az összes új tagállam gazdaságára. Ráadásul mindez a pénzügyi válság hatásai ellenére történt, melynek során az új uniós tagállamok a vártnál magasabb növekedési rátát értek el.

Az EU 2004-es bővítését követő időszak nem volt problémamentes. A 2008-as globális pénzügyi válság például az egész európai gazdaságban sokkhullámokat okozott, próbára téve mind a régi, mind az újonnan belépett tagállamok ellenálló képességét. A válság kedvezőtlen hatásai ellenére az új uniós tagállamok figyelemre méltó rezilienciáról tettek tanúbizonyságot, túlteljesítve az első növekedési előrejelzéseket. Az, hogy át tudták vészelni a vihart és képesek voltak pozitív növekedési rátákat fenntartani, rávilágított gazdaságaik erejére és az uniós integráció előnyeire. Bár a válság komoly kihívásokat jelentett, lehetőséget is teremtett ezen országok számára, hogy teljes mértékben kihasználhassák az európai gazdasághoz fűződő szoros kapcsolat előnyeit. Azt is tesztelte, hogy az újonnan csatlakozott országok nehéz időkben mennyire elkötelezettek az európai értékek és a szolidaritás mellett.

A tárgyalási folyamat során a lengyel civil társadalom végig a változás és a haladás erőteljes motorjának bizonyult. A civil társadalmi szervezetek, az alulról szerveződő mozgalmak és érdekképviseleti csoportok döntő szerepet játszottak Lengyelországban az uniós integráció előmozdításában és a demokratikus értékek fenntartásában. A figyelemfelkeltésre, a támogatás mozgósítására és a vezetők felelősségre vonására irányuló fáradhatatlan erőfeszítéseik fontos szerepet játszottak a közvélemény alakításában és a pozitív változások előmozdításában. A lengyel civil társadalom a polgárokkal való aktív együttműködés, a párbeszéd és az átláthatóság előmozdítása révén segített biztosítani, hogy a tárgyalási folyamat inkluzív és demokratikus maradjon, és megfeleljen az emberek igényeinek. Hozzájárulásuk nemcsak elősegítette Lengyelország uniós csatlakozását, hanem a demokrácia és a civil társadalom alapjait is megerősítette az országban.

Az Európai Unió 2004-es bővítésére vonatkozó döntés az Unió egység, sokszínűség és szolidaritás iránti elkötelezettségéről tanúskodott. Azáltal, hogy Máltával és Ciprussal együtt a közép-európai országok többségét befogadta, az EU növelte gazdasági potenciálját, kulturális gazdagságát és geopolitikai befolyását. Ezen országok csatlakozása új perspektívákat, tehetségeket és lehetőségeket jelentett az Unió számára, gazdagítva sokszínűségét és erősítve globális jelenlétét. Geopolitikai szempontból a bővítés fokozta az EU befolyását és stabilitását azáltal, hogy a közép- és kelet-európai országokat bevonta együttműködési hálózatába. Intézményi szempontból diverzifikálta az EU nézőpontjait és elmélyítette integrációját, megteremtve egy egységesebb és reziliensebb Unió alapjait.

A 2004-es uniós bővítés tapasztalataiból értékes tanulságok vonhatók le, különösen a tárgyalási folyamat és a csatlakozás előtti előkészületek tekintetében. Ha ma hasonló feladat előtt állnék, igyekeznék elérni, hogy a jövőbeli tárgyalások során helyezzenek nagyobb hangsúlyt az előcsatlakozási feltételekre és a támogatási mechanizmusokra, különösen a kormányzás és a jogállamiság területén. Az Unió integritásának megőrzése és értékeinek védelme érdekében alapvetően fontos biztosítani, hogy a tagjelölt országok az EU-hoz való csatlakozásuk előtt megfeleljenek a szükséges kritériumoknak és normáknak. A tárgyalási folyamat során a tagjelölt országoknak nyújtott megfelelő támogatás és segítségnagyon fontos az EU-n belüli sikeres integrációjuk és hosszú távú stabilitásuk szempontjából is.

A 2004-es bővítéssel kapcsolatos tárgyalási folyamat középpontjában a stabilitás, a demokrácia és a jólét Európa-szerte történő előmozdítása iránti közös elkötelezettség állt. A tárgyalásokat az a szándék vezérelte, hogy erősítsük az európai nemzetek közötti együttműködést és szolidaritást , mivel mind a tagjelölt országok, mind a meglévő uniós tagállamok elismerték a bővítés kölcsönös előnyeit. Bár a tárgyalások összetettek voltak és számos kihívást támasztottak, végső soron egy olyan egységes és virágzó Európáról alkotott közös elképzelés vezérelte őket, ahol az Európai Unió keretében valamennyi nemzet együtt boldogulhat.

Most, 2024-ben, amikor újabb uniós tagjelölt országok vannak úton a csatlakozás felé, több fontos szempontot is szem előtt kell tartani. Először is, az uniós normákhoz és értékekhez igazodó reformok előtérbe helyezése elengedhetetlen a sikeres integrációhoz és az Unión belüli hosszú távú stabilitáshoz. Ez magában foglalja a demokratikus intézmények megerősítését, a jogállamiság előmozdítását, valamint az alapvető jogok és szabadságok védelmét. Emellett az uniós tagsághoz vezető, zökkenőmentes átmenethez elengedhetetlen, hogy a bizalom és a támogatás kiépítése érdekében proaktívan együttműködjenek a meglévő uniós tagállamokkal. Az európai értékek és együttműködés iránti valódi elkötelezettségükkel a tagjelölt országok kikövezhetik az utat saját fényesebb jövőjük számára az Európai Unióban.

Jarosław Pietras jelenleg a brüsszeli Európai Tanulmányok Wilfried Martens Központjának vendégmunkatársa és a bruges-i Európa Tanulmányok Szakkollégiumának vendégprofesszora.

1998-tól, a tárgyalások kezdetétől egészen 2004-ig, Lengyelország uniós csatlakozásáig a tárgyalócsoport tagja volt. 1990 és 2006 között hazájában, Lengyelországban a pénzügyminisztérium államtitkáraként, Európa-ügyi államtitkárként és az európai integrációért felelős bizottság hivatalának vezetőjeként dolgozott. 2008 és 2020 között főigazgató volt az Európai Unió Tanácsánál, ahol számos szakpolitikai területért (éghajlatváltozás, környezetvédelem, közlekedés, távközlés, energiaügy, oktatás, kultúra, audiovizuális ágazat, ifjúság és sport) felelt. A Varsói Egyetem közgazdaságtudományi doktori fokozatával rendelkező szakember számos, az EU-val, a fenntarthatósággal és a kereskedelemmel kapcsolatos publikációt készített. Emellett volt a Fulbright Alapítvány ösztöndíjasa és a BRUEGEL agytröszt igazgatótanácsának tagja (2008–2011) is.